magyarnarancs.hu: Polgári foglalkozása biológus, és nem is politizált eddig, a múlt heti szegedi tüntetés egyik szónoka mégis ön lett. Miért? Ennyire felbőszítette az internetadó ötlete?
Györgyey János: Az internet megsarcolása nálam már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Bennem már régóta gyűlik az elégedetlenség, a frusztráció a rossz kormányzás miatt. Ott a tüntetésen, a beszédem közben úgy éreztem, ezzel sokan vagyunk így.
| ||
magyarnarancs.hu: Nyugodtan megtehetné, hogy családi házában egy fotelban hátradőljön, hiszen feleségével mindkettőjüknek van állása, gyermekeik közül kettő már diplomás, mindketten olyan pályán vannak, ahol nem szenvednek majd hiányt, s a legkisebb fiuk is jó úton van ez irányban. Mi készteti, hogy a biztonságos otthon helyett tüntetésekre járjon?
GYJ: Nem lehetek elégedett, gondolkodó ember vagyok. Beszélnek itt a munkaalapú társadalomról, de ki fogja azt megteremteni? A közmunkás? Azt, hogy tudásalapú társadalomra van szükség, még a szomszédos volt szocialista országok is felfogják. Körül lehet nézni, hogy mennyi pénzt tol bele a kutatásba és felsőoktatásba akár Lengyelország, akár Szlovénia, akár Csehország. Itt Magyarországon nem akarnak befektetni a tudásba, itt nem akarják, hogy az emberek gondolkozzanak. Félreértés ne essék, én nem azt szeretném, hogy az én területem kapjon több támogatást, mi köszönjük, megvagyunk. Bár azért az agyrém, hogy egy fiatal kutató, amíg futja az adott kutatásra a pályázati pénzből, addig alkalmazzuk, aztán mehet isten hírével. De ez egy mellékszál. Az egész magyar kutatásfinanszírozásban probléma, hogy a pályázati pénzekből kell megoldani sokszor az intézményi működés költségeit is. De nem a magyar kutatás volt az, ami miatt kiálltam a pódiumra.
magyarnarancs.hu: Beszélne kicsit a politikai identitásáról? Mennyire volt aktív fiatalon?
GYJ: Nem voltam nagy lázadó kamasz, nem utaztam Pestre megveretni magam március 15-éken, de hallgattam Szabad Európát. Az úttörőség után belőlem is KISZ-tag lett. Én is jártam fáklyás felvonuláson a vietnami háború ellen. Egyetem alatt az állampártba beléptető kapacitálásokat köszönettel elhárítottam, utána, a rendszerváltás felé tartva a munkahelyi KISZ meg csöndben kimúlt alólam. Azt gondoltam, ez már így marad életem hátralévő részében. Nem éreztem indíttatást pártpolitizálásra, már csak azért sem, mert azokat a szocdem és szabadgondolkodó elveket, amiket magaménak vallok, egyre kevesebb hitelességgel képviselték a porondon lévő pártok. Az évek során szavaztam én MDF-re, SZDSZ-re, MSZP-re, LMP-re is, legutóbb a baloldali, kényszerű „tökös-mákos rétesre”, akik között van olyan formáció, amelyikkel szimpatizálok. De szélsőségekre és a jelenlegi kormánypártokra soha nem szavaztam. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennék hajlandó egy jobbközép konzervatív erőt támogatni, ha az lenne hiteles, kormányképes, progresszív párt, de azok, akik erre a részére tenyereltek rá a politikai palettának, éppen pont a magyar politikai élet hitelességválságának egyik fő okozói.
magyarnarancs.hu: Van, amivel elégedett ma az ország állapotát illetően?
GYJ: Mivel kellene elégedettnek lennem? Azzal, hogy pörög a gazdaság? Nem akarok számháborúzni, hogy mennyi szegény él Magyarországon, és ebből hány százezren szegényedtek el az utóbbi években. Nagyon sok szegény van. Az a közmunkás, a valóban megalázott szegény ember álljon ki a pódiumra, vagy én, aki relatíve jól élek? Az én dolgom, hogy ha látom, vagy legalábbis úgy gondolom, hogy látom, mi a baj, akkor kiálljak és elmondjam.
magyarnarancs.hu: Úgy tűnik, az emberek többségét mégis kielégíti, ha bejegyzésekben vezeti le a felháborodását. A szolidaritást pedig legfőképp úgy fejezzük ki, hogy lájkolunk egy történetet, esetleg hozzáfűzünk valamit, de kevesek tesznek ellene bármit is.
GYJ: Én sem osztok ételt. Viszont szakítani kell az otthon üléssel. Kockázatot kell vállalni éppen a magunkfajtának, akiknek éppenséggel „jól megy soruk”. Az ételosztás jó, de nem megoldás. Ateista vagyok, de a bibliai példázatokkal sokszor egyetértek. Például azzal, hogy hal helyett hálót kell adni.
magyarnarancs.hu: A kormányzó párt is erre hivatkozva vonja meg a szociális támogatásokat, terjeszti ki a közmunkát, az idén ősztől már második hullámban biztosít érettségizetteknek és diplomásoknak is közmunkát, akár iskolatitkári pozíciót is betölthetnek a közfoglalkoztatás keretében.
GYJ: Ők nem halászni, hanem szolgálni tanítanak. Ne vicceljünk már! Mondják a magukét, folyamatosan nyomják az általuk irányított közmédián keresztül a már-már virtuális valóságot, ami iszonyú távol áll a körülöttünk lévő valóságtól. És nincs igazuk. Egy hamis, álságos valóságot festenek elénk. Nézze! Én nem akarok feudális viszonyok közepette jól élni. Még akkor sem, ha alkalmasint nekem jobb kaszt jut részül ebben a rendben. Elképesztő, ahogy bezáródnak az átjárási felületek. Egy napocskákat rajzoló közmunkásból hogyan lesz egy modern, például mezőgazdasági cég szakképzett alkalmazottja? Ez nem vezet sehova. Megpróbálják szolgasorba behajtani az embereket, kiszolgáltatott helyzetbe lökik őket, beterelik egy olyan zsákutcába, ahonnan nincs kiút. Sajnos az öntörvényű, etatista irányítás azt eredményezi, hogy a munka szolgáltatás területén kialakult kereslet-kínálat egyensúly felborul, a munkában lerakott teljesítmény semmilyen arányban nem lesz azzal, hogy milyen bért kap érte valaki. A piac önszabályozó mechanizmusa felborul. Hadd legyek most egy kicsit biológus! Ha az élő szervezet önszabályozó rendszerét vandál módon tönkretesszük, abból betegség lesz. Minden intézkedés gyakorlatilag abba az irányba hat, hogy bebetonozza a társadalmat egy kasztrendszerbe. A megtermelt értékek lefölözői a csúcson levők, meg a hozzájuk törleszkedők. A társadalom szervező erejévé a vezérhez való hűség válik. A politikai lojalitás a kinevezési alkalmasság feltétele.
| ||
magyarnarancs.hu: Mennyien elégedetlenek az ön ismeretségi körében?
GYJ: Meglepően sokan.
magyarnarancs.hu: És hol vannak?
GYJ: Otthon, meghúzódva. Még nem jutottak el oda, hogy belássák, hogy éppen ők azok az értelmiségiek, akiknek ki kell állni, mert ha mi nem tesszük, senki nem teszi helyettünk. Muszáj mozdulni. Évek óta pörög a Facebook. A blogoszféra tele van írásokkal, naponta tucatszám olvashatunk jobbnál jobb szövegeket. Én is elkezdtem blogolni két évvel ezelőtt. Ideig-óráig lecsillapítja is magát ezzel az ember, de semmi nem változik, aztán jön az újabb adag, amitől megint felmegy a vérnyomás, és kezdődik elölről minden. Totális pótcselekvés a magunkban való háborgás. Valójában már tavasszal felvettem ismerőseimen keresztül a kapcsolatot a Szabad Város Egyesülettel, amely a választásokon az Együtt–PM-mel kötött megállapodást, kiálltam a standjukra aláírásokat gyűjteni, de nem vagyok semmilyen pártnak a tagja. Nekem az a fontos, hogy tegyek valamit azért, hogy ne egy félfeudális országban éljek, hanem egy korszerű, tudásalapú társadalmat építsünk. Olyan országban szeretnék élni, ahol senki elől nem zárják el a tanulás lehetőségét, ám most szemmel láthatóan ez történik. Észre kellene vennünk, hogy most éppen egy olyan rendszer épül, hogy kevesebben jussanak egyetemre, többen legyenek szakmunkások, holott ha valaki látja a piac igényeit, akkor nem nehéz rájönni, hogy ott minőségi munkaerőből van hiány. Ha ez így megy tovább, a jó állások megszerzése a lojális családok gyerekei számára lesz majd csak elérhető. Az már tényleg kasztrendszer.
magyarnarancs.hu: Hogyan látja? Lesz politikai alternatíva vidéken?
GYJ: Én nem tudom, hogy hányadik erő alakul, de egy haladó és demokratikus közösségre van szükség, amíg nem késő, amely képes arra, hogy átlátható politikát folytasson, ellenőrizhető módon. Ez nem egy sprintszám. A mostani hatalomnak semmilyen szinten nem áll érdekében az átláthatóság. Nekem ebből elegem van, ez nekem már elég ahhoz, hogy kiálljak szónokolni. Már nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha nem szólaltam volna fel. Miről blogolnék? Akkor, ha most sem léptem volna, már értelmetlenné válna az egész felháborodásom.
magyarnarancs.hu: A környezetében az önhöz hasonlóan gondolkodók érzik-e a felelősségüket? Azt, hogy a gondolkodó embereknek fel kell állni az asztal, a számítógép mögül?
GYJ: Kaptam hideget-meleget a múltkori felszólalásom után, volt olyan, aki megszakította velem a kapcsolatot. Sokak szerint kutatóként nem kellene „lealacsonyodni” a politika szintjére.
magyarnarancs.hu: Ez valójában inkább a mai közéletről, a politikáról mondott kritika.
GYJ: Igen, a közélet szintjét kellene végre a méltó helyére visszaemelni. Ez nehéz feladat. Pontosan nekünk kellene megmutatni, hogy a közélet, a politika fontos eszköz, csak ezen keresztül tudunk változtatni a körülöttünk, most éppen tőlünk függetlenül zajló dolgokon. Mások azért mondtak súlyos kritikát, mert az Orbán-kormányt bíráltam. Aki ezt teszi – szerintük –, az balliberális, gyík ember. Bár fontos az ő számukra is az átlátható kormányzás, de ha valaki ezt követelve kiáll, miközben az Orbán-kormány regnál, az ellenség. De nem bántam meg, hogy kiálltam, és felkeltem a számítógépem mögül.
