Százezrek a melltartóban – Korrupció a záhonyi határátkelőnél

Évek óta fényűzően éltek a Záhonyról előállított korrupt határrendészek és pénzügyőrök. A környéken mindenki tudta, hogy miből van a pénzük, a hatóságok a közelmúltig mégsem léptek. Igaz, hiába a nagy rendőrségi akciók, Záhonyban fél perc alatt vásárolhatunk Ukrajnából hozott csempészcigarettát.

Mostanában kicsit nehezebb hozzájutni ukrán dohányáruhoz, részben az ukrán–orosz konfliktus okozta cigarettahiány miatt, részben pedig azért, mert a záhonyi magyar–ukrán határátkelőről eltűnt a korrupt magyar határrendészek és pénzügyőrök jelentős része. Július végétől több hullámban állították elő a rendőrség és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ott dolgozó alkalmazottait, akik minden bizonnyal kenőpénzeket fogadtak el, hogy szemet hunyjanak a szabálytalanságok felett. Nem könnyű követni, hogy pontosan hány embert és miért vittek el, hiszen rendszeresen jelennek meg hírek arról, hogy újabb és újabb gyanúsítottakat kapcsoltak le. Legutoljára december másodikán közölte a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa, hogy hat határrendész került előzetes letartóztatásba „hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt”.

A Központi Nyomozó Főügyészségtől úgy értesültünk, hogy eddig összesen 53 határrendészt hallgattak ki, s közülük december első hetében 26-an még előzetesben voltak. A rendőrségi állományba tartozó dolgozók útlevélkezelőként, néhányan átkelőhely-ügyeletesként teljesítettek szolgálatot; ellenük az a vád, hogy a záhonyi közúti határátkelőhelyen rendszeresen kértek és fogadtak el „jogtalan előnyt”, vagyis általában eurót például azért, hogy fordítsák el a fejüket, ha netán lejárt tartózkodási engedéllyel találkoznak. De azért is kértek és kaptak pénzt, hogy átengedjenek egy-egy túlsúlyos áruszállító kisbuszt. Roppant egyszerű volt a módszer: a sofőr vagy az utasok az útlevélben helyeztek el többnyire húsz és száz euró közötti összeget, amit a rendőr az alsóneműjébe tett el. Volt olyan előállított, akinek a rajtaütés idején közel ezer euró volt a melltartójában úgy, hogy még nem is járt a műszak végén.

Vámolás kilépéskor

Fotó: Balázs Attila / MTI

A felelősségre vonást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Záhonyi Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság állományába tartozó pénzügyőrök sem úszták meg. 26-an buktak le azért, mert kenőpénz ellenében „nem vették észre” a csempész­árut – elsősorban cigarettát. A határátkelőn a személyi okmányokat és a gépjárművek papírjait rendőrök ellenőrzik, és ha minden rendben, a pénzügyőrök átvizsgálják a kocsikat. Alapesetben itt kellene kiszúrni azokat, akik a megengedett kétdoboznyi mennyiség felett hoznának be cigarettát, de ez, ugye, nem mindig sikerült.

A Záhony Határrendészeti Kirendeltség úgy egynegyedét vitték el a nyomozók; az előállítások után gyakorlatilag alig maradt rendőr a közúti határátkelőhelyen, lévén az útlevélkezelői szolgálatot teljesítők majd’ felét érintette az intézkedés. Akinél megáll a „hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette”, kettő és nyolc év kö­zötti szabadságvesztéssel számolhat, ahogyan a lebukott pénzügyőrök is. Az akciók során elfogtak három civilt is, akiket éppen vesztegetésen kaptak, ők egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel számolhatnak.

Miért csak most?

A vizsgálat az Origo nyári cikke után indult be. A portál arról tudósított, hogy magyar határrendészek és pénzügyőrök is érintettek lehetnek az illegális kereskedelemben. Egy júliusi kormányülésen is napirenden volt a téma, majd Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette: a NAV-nak és Pintér Sándor belügyminiszternek foglalkoznia kell az üggyel – alighanem ennek köszönhető a látványos eredmény. Az eset fontosságát jelzi, hogy az egyik októberi akcióban a Köz­ponti Nyomozó Főügyészség hetven­öt, míg a Készenléti Rendőrség százhúsz munkatársa vett részt, de volt olyan, amikor a Terrorelhárítási Központ (TEK) munkatársait is bevetették. (Az terjed a vámosokkal azonos körökben mozgók között, hogy közvetlenül a TEK megjelenése előtt a pénzügyőrökkel már lerakatták a fegyvereiket a feletteseik, azaz túl sok dolguk nem volt a terrorelhárítóknak.)

A környéken sokan nem értik, hogy miért a nagy felhajtás; főleg az időzítés előtt állnak értetlenül
a közeli települések lakói, hiszen hosszú évek óta nyilvánvaló volt a korrupció. Záhonyban azt is tudják az emberek, hogy hol laknak a feltűnően jó körülmények között élő rendőrök és pénzügyőrök: az új építésű házakkal – udvarukon erős közép-, de inkább felső kategóriás autókkal – teli településrészt maguk között csak Csalóköznek hívják. Soha nem hitték el, hogy a sokszor alig 150-160 ezres fizetésekből, tisztességes munka eredményeként „nőttek ki” e szép családi fészkek és csillogó verdák. A Záhonytól alig 25 kilométerre lévő Kisvárdán is szinte mindenki tisztában van azzal, hogy a határátkelőn dolgozók egy része miből finanszírozza az átlagosnál sokkal jobb életét. November végi ottjártunkkor nem is kellett sokat kérdezősködnünk, szívesen beszéltek a helyiek. Igaz, épp abba a krimóba tévedtünk be, ahová határrendészek és a pénzügyőrök is jártak. A helyi ügyekben járatos csapos elmondta, hogy a határon dolgozó kisvárdaiakat a rendőrségi akciók óta „nem látni, mert miután elkezdődtek az előállítások, azok se nagyon mozdulnak, akik kint vannak, és akik tisztességesek”. A lefüleltekről nem szívesen beszélt, de annyit elmondott, hogy „ők nem Kőbányait ittak. Ha pedig egy kicsit kapatosabbak lettek, kicsúszott a szájukon, hogy a kocsi nem az örökségből van, és arra sem figyeltek, hogy a pulóver alól ne kandikáljon ki a sok száz­ezres karóra.”

Luxuskörülmények között

Több olyan helyivel is beszéltünk, akik ismernek elhurcolt határrendészt vagy pénzügyőrt, szerintük sokan közülük már nem is ügyeltek a látszatra. Egy leszerelt vámos Kisvárdán megmutatta a még állományban lévő társai ingatlanjait: többszintes, szépen karbantartott házak, kovácsoltvas kapuk, wellnessrészleg, sok helyütt magasra húzott kerítés, hogy még véletlenül se lehessen belátni. „Ismerek olyanokat, akik szintén benne voltak a buliban, de még nem vitték el őket. Többségük okosabb, nem költik a pénzüket ennyire látványosan, vagy amikor meglett a kellő mennyiség, leszereltek” – hangsúlyozta a férfi, aki elmondta, hogy a határon dolgozók közül többen elmentek táppénzre, amikor szembesültek a július végi előállításokkal.

A fentieket megerősítette egy ma is pénzügyőrként dolgozó férfi, mondván, ő „csak pislogott”, amikor látta, hogy munkatársai sorra teszik fel a közösségi oldalakra a nyaralási fotókat. Szerinte az, aki nyakig benne volt, simán össze tudott szedni naponta akár félmillió forintot is, s abból kellett leadni a feletteseknek. Megjegyezte, neki „csak” a kisebb ügyletekre, az útlevélkezeléseknél, egyéb okmányok vizsgálatánál és a járművek átvizsgálásánál beszedhető „aprópénzre” van rálátása, de az igazán komoly korrupciókat nem tudják vagy nem akarják feltárni, hisz a vezetők közül szinte senkit sem állítottak elő, pedig kizárt, hogy éppen ők ne lennének benne. „Itt nagyon sokáig úgy ment, hogy ha nem szálltál be, akkor elkezdtek cseszegetni, mert féltek tőled. Manapság jobb a helyzet, mert mindenki óvatosabban csinálja. Amióta nyáron megjelentek a nyomozók, viszonylag rend van, de ez is csak idő kérdése, és változni fog” – állítja.

Egy másik forrásunk végignézte az egyik előállítást. Rendkívüli állománygyűlésre hívták a pénzügyőröket, ahol már ott voltak az ügyészségtől, behoztak egy listát, s akiknek elhangzott a neve, el is vitték, többen még mindig előzetes letartóztatásban vannak közülük. A szintén pénzügyőrként dolgozó férfi elmesélte, hogy az útlevélkezelők egy részét úgy kapták el, hogy a nyomozók titokban minikamerákat szereltek a kis zseblámpájukra, így rögzítették azokat a pillanatokat, amikor elvették a kenőpénzt. Ő mutatta meg nekünk azt az Audit is, amely Kisvárdán a korrupció egyik jelképének számít, ugyanis rögtön azután kezdték árulni, hogy a tulajdonos és a párja – mindketten a záhonyi átkelőn dolgoztak – előzetesbe kerültek. A kocsi most „Eladó” táblával áll a város legforgalmasabb kereszteződésében. A pénz­ügyőr tud olyan esetről is, amikor az egyik lebukott vámosnál a házkutatás során függönykarnisba csavart pénzkötegeket találtak. Információink szerint több millió forintot és több tízezer eurót foglaltak le így a rendőrök.

Felettesek is

Hosszas szervezés után találkozhattunk egy olyan pénzügyőrrel is, akit még 2010 előtt csuktak le, de már letöltötte a börtönbüntetését. „Amikor elvittek, odajött az egyik főnököm, és elkezdte csóválni a fejét, majd fennhangon mondta, hogy ő ezt nem gondolta volna. Én meg mondtam magamnak, hogy a szart nem gondoltad volna, hiszen te is nyakig benne vagy. Még mindig ott dolgozik. Na, ezért nem hiszek én most ebben a tömeges lecsukásban. Itt mindig voltak és mindig is lesznek csalások” – fakadt ki. Amikor azt firtattuk, hogy került bele a körforgásba, azt mondta: a munkába állás után néhány hónappal megkérdezte az egyik társa, hogy nem akar-e keresni egy kis pénzt. Előtte több nagyobb cigarettaszállítmányt is lefülelt már, de az egyik után a felettese behívatta, és idegesen közölte vele, hogy éppen azt nem kellett volna. „Ezután már csak vitt a lendület” – fogalmazott.

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

A volt pénzügyőr elmondása szerint nem a személyi, hanem a teherforgalomban van a nagyobb korrupciós kockázat, ugyanis a kamionokba és olykor a tehervagonokba rejtve jönnek be a szállítmányok. A kamionok esetében az ő idejében – és meggyőződése szerint ma is – előre le volt beszélve, hogy mikor, melyik sorra érkezik; az is le volt osztva, hogy ki fogja ellenőrizni. Ha nem jött közbe semmi, csak úgy kellett tenni, mintha alaposan átvizsgálná a rakteret; a röntgenes vizsgálat sem volt akadály, hiszen „az sem volt tökéletes, akadt, amikor egészen véletlenül ideiglenesen elromlott”. Hasonló a helyzet az Ukrajnából érkező tehervonatok esetében: modern technika világítja át a vagonokat, de előfordult, hogy egy kis időre meghibásodott a berendezés.

Az előállításokból nagyjából annyit érzékelnek a helyiek, hogy nehezebb nagyobb tételben dohányáruhoz jutni. Persze jó kapcsolatokkal most sincs ok aggodalomra, a határ mellett változatlanul megy a cigibiznisz. Kisvárdán a Záhonyhoz közeli Zsurkot ajánlották a figyelmünkbe, ha nagyobb tételben akarunk vásárolni, de jelezték, ha nincs összekötőnk, akkor nem járunk sikerrel. A 600-700 fős kis faluban hiába kérdezősködtünk, elzárkóztak attól, hogy idegeneknek útbaigazítást adjanak. A környék csempészhálózatait ismerő forrásunk szerint a fokozott ellenőrzések miatt óvatosak az illegális kereskedők. Zsurkon állítólag kiválóan kiépített hálózat figyeli a „gyanús” személyeket és az érkező rendőröket, pénzügyőröket. Végül egy öreg férfi átküldött minket Záhonyba, ahol állítása szerint a piac mellett tudunk venni néhány dobozzal.

Fél perc sem kellett

Záhonyban megtaláltuk a piacot, leparkoltunk, és mindössze 27 másodperc alatt – mértük – már zsebünkben is volt a cigi. Két, nagyjából 60 év körüli nő álldogált a járda mellett, amikor elmentünk mellettük, az egyik halkan megkérdezte, „Cigaretta?”; vettünk két dobozzal 1100 forintért. Cirka fél áron: középkategóriás cigi a nemzet trafikjaiban 1000 forint felett kezdődik. Az árus kettőnél többet nem akart adni, minden bizonnyal azért, mert így még nem bukna le, hiszen ennyit legálisan is át lehet hozni a határon. Néhány sarokkal arrébb megálltunk, és láttuk, hogy egy szatyorból újabb két dobozt tesz a zsebébe, és ezt így folytatta, míg el nem fogyott a készlet. Akkor jött egy középkorú férfi az utánpótlással, ő egyébként végig a közelben ólálkodott, nagyjából 20-30 méterre. Míg az üzletmenetet figyeltük, többször is elment előttük egy-egy rendőrautó…

Végre egy Kisvárda melletti településen sikerült beszélnünk egy cigarettacsempésszel is, aki állítása szerint felhagyott a biznisszel, bár a lakásában vagy négyféle ukrán cigarettát láttunk. A huszonéves, minket csakis éjjel fogadó, a kapucnit a szemére húzó srác a kezdeti bizalmatlanság és elővigyázatosság után néhány részletet azért megosztott velünk: a záhonyi nők, akikkel találkoztunk, ukrajnai magyarok, a készlet, amiből árulnak, valamelyik környező itteni település egyik lakásában található. „Tavaly Zsurkban kiszimatolták a NAV-osok az egyik lerakatot, ott tízezernél is több dobozt foglaltak le” – mesélte. A cigi egy kis része még mindig a Tiszán érkezik, annak ellenére, hogy a határ menti folyószakaszt kiemelten figyelik. Csónakkal vagy csak simán úsztatva, netán távirányítású kisrepülővel valahogy átjut az áru, amelyet a partról vagy egy közeli településre, vagy egy autóba hordanak a „serpák”. Nekik eldobható telefonjuk van, ezen értesítik őket, ha beúszott a cucc. Megkapják az időpontot és a helyszínt, hátukra veszik kartondobozokat, nagyjából 50-60 karton cigaretta fér el bennük, s elviszik oda, ahová kell. „Régen ezt fényes nappal is csinálhatták, manapság kizárólag éjszaka, és csakis akkor, ha működik a figyelőszolgálat” – mondta forrásunk. Ha a figyelők hatósági jelenlétet észlelnek, mindenkinek el kell tüntetni a mobiltelefont, a benne lévő SIM-kártyát „le kell nyelni”, hogy ne lehessen utólag lebányászni róla a beszélgetéseket.

Azt a volt csempész is megerősítette, hogy a legnagyobb tételek nem a zöldhatáron érkeznek, főleg, hogy az ukrán–orosz konfliktus óta nehezebben lehet odaát szervezetten hozzájutni az ukrán cigihez. Szerinte továbbra is a határátkelőkön hozzák a csempész­árut. Úgy véli, lehetetlen kiirtani onnan a korrupciót; ő is ennek a bizonyítékát látja abban, hogy a vezető beosztásban dolgozók döntő többségének nem kell félnie semmilyen számonkérésről. Az előállított határrendészek között tényleg nincs egy közép- és felső vezető sem – ezt már a Központi Nyomozó Főügyészségtől tudjuk. A pénzügyőrök között viszont van magasabb beosztású személy is.

A helyiek nem hiszik, hogy eltűnne a korrupció a záhonyi határátkelőnél. Véleményük talán akkor sem változna, ha elolvasnák a Belügyminisztérium lapunknak küldött válaszát azon kérdésünkre, hogy milyen kezdeményezések várhatók a további visszaélések megszüntetéséért. „A tárca folyamatosan kutatja, alkalmazza a korrupció megelőzésének lehetőségeit”, olvasható a nyilatkozatban, növelik a megbízhatósági vizsgálatok számát, és a rendőrség fokozza „az idegen tiszti és a rejtett ellenőrzések számát, felülvizsgálja a korrupcióellenes protokoll rendszerét”. A Belügyminisztérium amúgy vitatja azon megfogalmazásunkat, miszerint a határátkelőhelyen rendszerszintű visszaélésekre derült volna fény. Hát, a minisztériumi munkatársaknak érdemes lenne körülnézni Záhonyban és Kisvárdán, ahol láthatóan nemcsak Seszták Miklós fejlesztési miniszter és köre, hanem a korrupt határrendészek és pénzügyőrök is kiskirályként élhették mindennapjaikat.

Szeretik a kétszázast

Bár a közelmúltban állítólag ott is történtek szigorítások és felelősségre vonások, a határ ukrán oldalán jóval nyilvánvalóbb a visszaélések jelenléte. Ha van pénzünk, mindent elintézhetünk; ha minden rendben van, akkor is perkálni kell az átkelésnél, még ha nem is nagyon sokat. Amikor Magyarországról megyünk Ukrajnába, a Tiszán átvezető híd végén áll egy ukrán katona, aki papírt ad arról, hogy mennyien ülünk az autóban, és felírja a rendszámot. Már neki is kell adni egy kétszázast, amit gyorsan zsebre is rak, ezt általában „biztosításnak” nevezi. Korábban jobban szerették a papírpénzt, mert az nem csörgött, de a fém kétszázast már megszokták. Az autó átnézésekor sem árt minimum kétszáz forintot adni, és akad olyan útlevélkezelő, aki szintén számít a pénzre. Ha ők elengedtek, még mindig belefuthatunk a határátkelő utáni szakaszon sűrű forgalmi ellenőrzésekbe. A magyar rendszámú autósokat sorra állítják meg a rendőrök azzal az indokkal, hogy gyorsabban mentek a kelleténél. „Volt olyan eset, amikor megállítottak, és azt mondták, hogy alkoholt fogyasztottam. Hiába mondtam, hogy nem, ők erősködtek, és azt akarták, hogy szálljak be az autójukba, és már visznek is be. Azt mondanom sem kell, hogy Ukrajnában a semmi közepén, egy út mellett nem fogom ott hagyni a kocsit, így csak akkor álltak le, amikor fizettem nekik” – mesélte egy kisvárdai férfi, aki szerint csakis azokkal merik ezt megcsinálni, akik nem beszélnek ukránul, és így nem áll fenn annak a kockázata, hogy felnyomják őket.

A nagylakiak is lebuktak

A magyar–román határon fekvő nagylaki átkelőhelyről is vittek el határrendészeket: az ügyészek novemberben 11 rendőrt hivatali vesztegetés elfogadása, míg kettőt szolgálatban elkövetett kötelességszegés megalapozott gyanúja miatt hallgattak ki, és házkutatásokat is tartottak. A gyanú szerint a rendőrök pénzt, illetve kisebb értékű ajándékokat kértek, illetve fogadtak el a határon átlépő kamionok vezetőitől. A korrupciós bűncselekménnyel meggyanúsított 11 határrendészt a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai vették őrizetbe; végül hatan kerültek előzetes letartóztatásba.