„Szikszó városa ismét megmutatta, hogy a térség egyik gazdasági motorjaként nagy léptékű beruházások színhelye lehet” – ezt még több mint két és fél éve írta saját Facebook-oldalán Mengyi Roland, a környék fideszes országgyűlési képviselője, aki több fotót is közölt a poszthoz. (Mengyivel azóta nagyot fordult a világ, vádlottként állították bíróság elé a Voldemort-ügyként ismertté vált perben, amelynek legutolsó tárgyalását októberben tartották; ítélet még nincs.)
| ||
A máig elérhető képeken látszik, ahogy Mengyi Glattfelder Bélával, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős, azóta már menesztett államtitkárával, Füzesséri József szikszói polgármesterrel és Ungár János vállalkozóval a Miskolctól északkeletre fekvő borsod megyei kisváros egyik ipari területén lerakta az oda megálmodott technológiai tudásközpont alapkövét.
Csakhogy az említett helyszínen járva a napokban azt láthattuk, hogy az állami és uniós támogatásból épült tudásközpont teljesen üres, az épületet körbenőtte a gaz. Ráadásul a szikszói ipari parkban nem csupán ez az egyetlen közpénzből épült beruházás, amely után csak egy elhagyatott épület maradt.
| ||
Elszállt a szélkerék?
Hogy milyen központot álmodtak meg az ötletgazdák, arról először a kormany.hu beszámolójából lehetett következtetni, az oldal idézi Ungár Jánost, aki a támogatást elnyerő Exerlon Technológiai Tudásközpont Nonprofit Kft. egyik tulajdonosa és ügyvezetője. Terveik szerint a központ majd napelemes rendszert, szélkerekeket, biomassza- és hőszivattyús rendszereket „vonultat fel”, ezek gyakorlati hasznosítását mutatja be, nemcsak önkormányzatoknak, vállalkozásoknak, hanem a terület iránt érdeklődő fiataloknak, egyetemistáknak is. Hozzátette, hogy szándékaik szerint a tudásközpont hatékonyabban hozzájárul a megújuló energiákra épülő beruházásokhoz. Ehhez a részben uniós forrásokból finanszírozott, vidékfejlesztésre létrehozott Darányi Ignác Terv forrásaiból kaptak 42,5 millió forintot – áll a hivatalos beszámolóban.
Azt nem tudjuk, hol kellene állnia a szélkeréknek, és hogy a biomasszás rendszert beépítették-e, a napokban ott mi csak egy teljesen elhagyatott épületet láttunk, és mellette egy kisebb fedett részt. Ennek a tetején volt néhány napelem, de nem vagyunk meggyőződve arról, hogy működnének-e még, ha valaki használni akarná. Az ingatlant körbe sem kerítették, nem őrzi senki, de nem törtek még be, ugyanis az ablakokon keresztül látni, hogy nincs belül semmi.
| ||
Az alapkőletételről szóló, a kormany.hu-n közzétett beszámoló 42,5 millió forint támogatást említ, de az Exerlon egyik tulajdonosa és ügyvezetője, Ungár János a magyarnarancs.hu megkeresésére reagálva azt írta, hogy végül 38 millió forintot tudtak az épület építésére fordítani, ehhez tettek hozzá egy 20 millió forintos önrészt, amelyből a telket vásárolták meg, illetve ebből költöttek még valamennyit az épületre is. Egy „befogadó jellegű, nonprofit intézmény” létrehozása volt a céljuk, elsősorban energetikai és elektromos mobilitáshoz kapcsolódó területen projekteket szerettek volna „bevonzani”, de ez megakadt. Az ügyvezető szerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól (MVH) kezdetben azt a tájékoztatást kapták, hogy a pályázatnak két támogatási üteme lesz. Az elsőn sikerrel szerepeltek, de a másodikat az MVH végül nem írta ki. Ezt követően olyan cégeket kerestek, amelyek az Exerlon elképzeléseit meg tudták volna valósítani a tudásközpontban, és Ungár János szerint több vállalkozás adott be erre 2015-ben pályázatot, de ezek nem nyertek, vagy nem bírálták el a beadványukat. Az ügyvezető azt közölte, hogy nemrég megállapodtak egy társasággal, „akik több fellebbezést követően nyertek támogatást a 2015-ben beadott pályázatukra, és a terveink szerint hamarosan elektromos mobilitáshoz kapcsolódó technológiai fejlesztési és összeszerelési tevékenység kerül az épületbe. Ezen felül a jelenlegi energetikai rendszerek is fejlesztésre kerülnek”.
Tiborcz Istvánnal is bizniszeltek
Hogy tényleg lesz-e valami az ügyvezető által felvázolt, újragondolt tervekből, azt nem tudni.
| ||
| Egy másik ügy Nem csupán az Exerlon Nonprofit Kft. az egyetlen, amely uniós pénzekhez jutott, és amelyhez köze van Ungár Jánosnak. Ungár igazgató elnöke a Navitus Szociális Szövetkezetnek, amely 2014-ben 49,4 millió forintot kapott az európai uniós finanszírozású Társadalmi Megújulás Operatív Program keretéből. A kiosztott pályázati pénzeket összegző és bemutató kormányzati oldal szerint ezt a pénzt egy képzési és foglalkoztatási programra kapták, amely során fejlesztették a „régió fenntartható energián alapuló közlekedését”, illetve a céljaik között szerepelt, hogy a miskolci régió pályakezdő, illetve fiatal műszaki szakemberei számára a saját szakmájukban „hosszú távú jövőképet nyújtó foglalkoztatást” biztosítottak. A pénz elnyerésekor még egy bükkaranyosi külterület volt a székhelyük, de a programot már Szikszón csinálták végig. Ungár János ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy a támogatásból 12 hátrányos helyzetű embert foglalkoztattak, képzéseket tartottak számukra. „A program sikeres volt, a döntően szikszói hátrányos helyzetű foglalkoztatottak azóta vissza is tértek a munkaerőpiacra” – írta Ungár. |
Mindenesetre az Exerlon hátterét vizsgálva könnyen kideríthető, hogy Ungár Jánoson kívül Ungár Bencének – a cégadatbázisban szereplő információkból arra lehet következtetni, hogy ők testvérek – van még részesedése a cégben. Ungár Bence korábban résztulajdonos volt abban IBC-Projekt Gazdasági Tanácsadó Kft.-ben, amely jelenleg Tiborcz Istváné, aki – mint köztudott – Orbán Viktor miniszterelnök veje. A céget korábban JSA Szolgáltató és Tanácsadó Kft.-nek hívták, később, a tulajdonosváltás után nevezte át Tiborcz, aki kezdetben Hamar Endrével közösen birtokolta a vállalkozást, de ma már egyedüli tulajdonos. Hamar Endre neve onnan lehet ismerős, hogy több közös biznisze is volt már Tiborcz Istvánnal, nemrég pedig egy kisebb huzavona után kiderült, hogy a miniszterelnök vejéhez is köthető, luxusingatlan-kereskedéssel foglalkozó BDPST Zrt.-ben neki is tulajdonrésze van.
Csupaszon maradt a ruhagyár
Az üresen álló tudásközponttól légvonalban két-háromszáz méterre találtunk egy másik elhagyatott épületet is, amelyet szintén közpénzből húztak fel, és ott sem mutat semmilyen jel arra, hogy valaha végeztek-e érdemi tevékenységet a projektgazdák.
Itt 78,9 millió forint uniós támogatást kapott új gyártócsarnok és telephely kialakítására még a Borsod Munkaruha Kft. azért, hogy saját maguk készíthessék az általuk forgalmazott termékeket, és ne kelljen más varrodáktól megvenni azokat. Azt is vállalták, hogy a pályázati pénzhez még hozzátesznek 52,7 millió forint önrészt, és új munkahelyeket is létrehoznak, de valami közbejöhetett, mert a támogatást minisztériumi engedéllyel átadták a Syoss Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek. Ezt abból a birtokunkba jutott levélből tudjuk, amelyet a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) küldött Hadházy Ákosnak, miután az LMP társelnöke rákérdezett a támogatás részleteire.
| ||
Az NGM azt is leírta, hogy a „Syoss Kft. az eredeti pályázat alapján változatlan formában, önként vállalta a pályázat megvalósítását, és ő maga is mindenben megfelelt a pályázati kiírásnak, valamint a szerződéskötési feltételeknek, így a projekt átadására került sor. A pályázati célt az új kedvezményezett volt köteles a továbbiakban megvalósítani”.
Ehhez képest itt is egy teljesen üres épület áll, és valószínűtlen, hogy abban varrtak volna valaha munkaruhákat. Ezt megerősítették a szellemgyártól néhány száz méterre lakók is, akik közül többen elmondták: soha nem láttak különösebb mozgást az épületnél, tavaly nyáron egyszer levágta valaki a füvet, és ennyi. Pedig a támogatást a minisztérium kifizette, a hivatalos értesítőben az szerepel, hogy a projekt „megvalósult”.
A 131 millió forintos beruházásról a rendelkezésre álló információk és a helyszínen látottak alapján annyi állapítható meg, hogy épült ugyan egy néhány száz négyzetméteres, könnyűszerkezetes épület és a terület köré egy masszív kerítés, de azt nehéz elképzelni, hogy az eddigi munkálatok összege elérte volna akár csak a 78,9 millió forintos támogatást. Ráadásul a hivatalos adatbázis szerint 2015 júliusában zárult a beruházás, ami azt jelenti, hogy ezután minimum öt évig kellene működtetni az üzemet, és ebből talán egy nap sem teljesült eddig.
| ||
A vállalkozás ellen 2016 óta öt végrehajtást kezdeményezett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ezek közül mára már mind lezárult. Pedig a Syossnak 2015-ben még egészen jól ment, akkor nettó 506 millió forint volt az árbevételük, majd egy tulajdonosváltás után, 2016-ban már csak mindössze 36 milliós bevételt produkáltak. Furcsa, hogy a cégnyilvántartásban még fióktelepként sem jelölik a szikszói „üzem” területét, nemrég a székhelyüket pedig áttették egy olyan újlengyeli címre, amely gyaníthatóan egy cégtemető, hiszen ide eddig 760 különféle vállalkozást regisztráltak. A Syossnak egyébként nincs honlapja, a vállalkozáshoz telefonszámot nem találtunk, így az Opten céginformációs rendszerben megadott e-mail-címen érdeklődtünk náluk egyebek közt arról, hogy mit kezdtek a 78,9 millió forintos támogatással. Választ cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.
| Máshol is lába kélt Nem a két szikszói eset az első, amikor a jelentős uniós támogatások után szinte alig valósul meg valami a vállalt projektből. Még 2016-ban írtunk arról, hogy Nógrádban és Fejér megyében miként tapsolt el több mint 1,3 milliárd forintot egy cég úgy, hogy a fejlesztésből a mai napig nem látszik semmi. Bátonyterenyén és Bicskén azt tervezte az Ökogroup Zrt., hogy megépít és működtet egy-egy logisztikai központot, de előbbi helyen, amikor ott jártunk, még csak a raktárcsarnok vázát húzták fel, míg az utóbbin azt sem. A Nemzetgazdasági Minisztérium végül idén visszakérte a pénzt, de az Ökogroup azt állította, nem ők tehetnek arról, hogy nem tudták befejezni a vállalt beruházásokat, így nem adják vissza a követelt támogatást. A cég be is perelte a minisztériumot, szerintük ugyanis a szerződések felmondása jogszerűtlen volt. |
