„Százmillióval tartozik a gyár, de engem rabosítottak” – Egy vállalkozó pokoljárása

Andrási Zoltán henteseket közvetített magyar és német húsüzemekbe, ám többször nem fizették ki. Tartozásai miatt csődbe ment, családjával makói otthonukat is elvesztették. Nemrég gyanúsítottként hallgatták ki, pedig szerinte ő az áldozat.

Szinte csak a falak és a tető maradt meg Andrási Zoltán makói vállalkozó – egy korábbi értékbecslés szerint – több mint ötvenmillió forintot érő házából. Az ingatlant ugyan már elárverezte a bank, de a májusig tartó kiköltözési moratórium miatt az eladósodott család mostanáig bent maradhatott a házban. Maradhatott volna, ha a villanyt és a gázt februárban nem kapcsolják ki az elmaradt tartozás miatt a szolgáltatók. Így Andrási felesége kisfiukkal egy ismerősükhöz költözött. „Nem lakhatott a gyerek fűtetlen házban. A gyámügy is közbelépett volna, de én is csak március közepéig bírtam a sötétséget és a hideget, akkor a családom után mentem, azóta albérletben lakunk. A feleségem mindjárt elvitte a végrehajtóhoz a házkulcsot, hogy nem tudjuk tovább őrizni, de a végrehajtó azt kérte, hogy majd április végén hozza el újra” – magyarázza Andrási, aki mindvégig bízott a csodában, a kölcsönpénzből fogadott ügyvédekben és a nyilvánosság erejében, hiába.

Befuccsolt hentesközvetítő

Andrási Zoltán cégein keresztül henteseket közvetített magyar és német húsüzemekbe, amelyek aztán rendre nem teljesítették fizetési kötelezettségüket. Andrási lányának erre már korábban ráment a háza, de a család futott a pénze után. A húsiparban tapasztalható körbetartozások miatt eddig négyszer mentek tönkre. Legutóbb a két éve csődbe ment kapuvári húsüzem és a németországi Müller Fleisch GmbH maradt adósuk. (A vállalkozó kálváriájáról szóló korábbi cikkünket itt olvashatja.) A kapuvári húsüzem 116 millió forinttal, a Müller Fleisch GmbH, illetve annak időközben megszűnt német munkaerő-közvetítője 190 ezer euróval – közel hatvanmillió forinttal – tartozik Andrási cégeinek. „Én viszont nem szűntem meg, nekem mindennap ki kell mennem Makón az utcára. A makói hentesek nagy részét kifizettem, de maradtak jelentős tartozásaim, amelyeket a húsgyáraktól kellene megkapnom, mivel elvégeztük a munkát. Ez már a végkifejlet, mindent megpróbáltam, sztrájkoltam, könyörögtem, ügyvédet fogadtam, elmentem a kapuvári polgármesterhez, hogy tegyen valamit legalább a kapuvári dolgozókért, hogy megkapják az elmaradt bérüket, de a polgármester bölcs maradt, semmit nem mondott.”

Andrási a még ép családi háznál

Fotó: A szerző felvétele

Andrási Zoltánnak időközben a dolgozók utáni elmaradt áfa- és járulékfizetés miatt gyanúsítottként kellett megjelennie a hatóság előtt. „Sosem voltam még büntetve. Most a köztartozásom miatt vádolnak, de azzal nem foglalkoznak, hogy a kapuvári húsüzemtől a mai napig nem kaptam meg a nekem járó 116 millió forintot, miközben a saját pénzemből előlegeztem meg a makói hentesek pénzét, részben erre ment rá a házunk. Igaz, a volt alkalmazottaim egy részének azóta is tartozom, de nekem meg a gyár tartozik több mint százmillióval, de csak engem rabosítottak. Nem tudok már kihez fordulni, és ami a legszomorúbb, hogy azt a tartozást sem tudjuk megadni, amit az ügyvédre kértünk kölcsön.” Andrási – állítása szerint – márciusban végső elkeseredésében makói fideszes önkormányzati képviselőkhöz is segítségért fordult, de „ők azt mondták, most nem érnek rá, mert kampány van”.

Betörtek, ellopták

„Nem csak magamért, a dolgozóimért is küzdök. Egy szem roma emberként állok szemben az állami gépezettel” – mondja a vállalkozó, aki a németországi tartozás behajtását a német munkaközvetítő cég megszűnése miatt tartja reménytelennek. „Mostanra minden pénzünk elfogyott. Dolgozni nem tudok elmenni, amíg a perek tartanak, tehetetlenek vagyunk. Megbízott ügyvédünk, akinek több százezer forintot fizettünk, legutóbb azt mondta, majd e-mailen érdeklődjek. De hát hogy érdeklődjek e-mailen, amikor nincs számítógépünk?!”

Hasonló eset?

Ha Ön vidéken él, és ehhez hasonló vagy más igazságtalan történetről szerzett tudomást, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu-ra, és mi utánajárunk!

 

Áprilisban a végrehajtó üzent Andrásiéknak, hogy az ünnepek miatt május 5-én kell bevinniük a családi házuk kulcsát. Arra a kérdésünkre, hogy eleget tesz-e a felszólításnak, a körbetartozások miatt csődbe ment vállalkozó azt válaszolja: „nincs szükség már arra.” Bár ők március óta még az utcájukba sem mentek be, hogy ne lássák a pusztítást, a szomszédoktól úgy tudják, hogy a házba többször betörtek. „Átjáróház lett az otthonunk, amiért megdolgoztunk. Állítólag mindenünket szétraboltak, elvitték a garázskapukeretet, a házon nincsenek ajtók, úgyhogy kulcs nélkül is akadály nélkül be lehet menni.”