A Debreceni Egyetem után a hétvégén a Kaposvári Egyetem is kiállt a kormány CEU-t sújtó törvénye mellett, melyet hétfőn Áder János köztársasági elnök is aláírt. Csak míg a kormányzat szándékait üdvözlő debreceni közlemény után a helyi universitas oktatói, kutatói, dolgozói és hallgatói ezek után nyílt levelet fogalmaztak a CEU mellett, addig Kaposváron hivatalos formában senki sem jelezte ellenérzéseit.
| Üzenet Kaposvárról „A Kaposvári Egyetem egyetért azzal, hogy a felsőoktatási intézmények jogi kereteit meghatározó Országgyűlés a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény által biztosítsa az intézmények szabályszerű működését és a tiszta helyzeten alapuló versenyét. A felsőoktatási intézmények között valódi verseny van, ezért nagyon fontos annak tisztasága, az, hogy valamennyi felsőoktatási képzést hirdető intézmény azonos szempontok szerint legyen akkreditálva. A Közép-Európai Egyetem Magyarország államilag elismert felsőoktatási intézményei közé tartozik, népszerű, elismert és kiváló képzést nyújt, nincs szüksége arra, hogy különböző praktikákkal növelje népszerűségét. A Kaposvári Egyetem a napokban szerzett tudomást arról, hogy az intézménnyel nem azonos jogi személy az amerikai Central European University. A Kaposvári Egyetem jó partneri viszonyt ápol a hazai felsőoktatási intézményekkel, a jövőben is törekszik arra, hogy azok egyenlő feltételek alapján, törvényes keretek között működhessenek Magyarországon.” |
Ráadásul hétfőn még a somogyi megyeszékhely egyetemén ifjabb Olsovszky Árpád, a KE hallgatói önkormányzatának korábbi vezetője sajtótájékoztatóján, a Fidelitas helyi elnöke kijelentette: a Kaposvári Egyetem hallgatói is méltánytalan és hátrányos helyzetbe kerülnek a CEU miatt, s megfogalmazása szerint a „Soros-egyetem” a jogszabályok betartása helyett előjogainak minden áron való megtartását választotta, ehhez pedig minden eszközt bevet. Olyan privilégiumokat élvezett, amelyek semmilyen más magyarországi felsőoktatási intézmény számára nem voltak biztosítottak. A kormányzati érvelését tovább folytatta Olsovszky, aki elmondta, hogy úgy adhatott ki magyar es amerikai diplomát, hogy csak egy képzést kellett a hallgatóknak elvégezni. Ezt az üzleti diszkriminatív helyzetet szüntette meg a törvénymódosítás, fair viszonyokat teremtve az egyetemek között – vélte Olsovszky, akit erős kötelékek fűznek nekmcsak az egyetemhez, de a Fideszhez is.
Hasonlóképpen nehéz csak szakmai szemmel nézni az egyetem vezetésének kiállását a törvény mellett, hiszen a KE kancellárja az a Borbás Zoltán, aki kinevezése előtt ugyan rövid ideig az egyetem agrárközpontjának igazgatójaként dolgozott, ám az állatorvos előtte a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának kabinettitkáraként, a Komárom-Esztergom megyei közgyűlés tanácsnokaként, illetve a kormánypárt komárom-esztergomi falusi, valamint gazdatagozatának elnökeként tevékenykedett.
| ||
Mindezek ellenére a KE oktatói és hallgatói jelezhetnék, hogy nem értenek egyet vezetőikkel, ám erre hivatalos formában senki sem vállalkozik. Ennek legfőbb oka, hogy az egyetem dolgozói ugyanis féltik állásukat: legutóbb január közepén bocsátottak el kevés híján száz munkatársat,s sokan úgy vélik, a gazdasági racionalizálással indokolt leépítések még nem értek véget, s értelemszerűen senki sem szeretné felhívni magára ilyen formán a vezetők figyelmét.
Ennek ellenére sokan nem értenek egyet az egyetem hivatalos közleményével – tapasztalta a magyarnarancs.hu helyi tudósítója. Egy oktató szerint ezzel a KE vezetése is tisztában lehetett, nem véletlenül hétvégén tette közzé az állásfoglalást. Hétfőn ugyanis megkezdődött a tavaszi szünet, a campus kiürült, így meglehetősen nehézkes megszervezni valamiféle ellenállást. A KE-ről származó információink szerint az sem véletlen, hogy a közleményt nem Szávai Ferenc, rektor írta alá, hanem Borbás kancellár mellett Végvári György, az Élettani, Biokémiai és Állategészségügyi intézet igazgatója, egyben megbízott stratégiai és oktatásfejlesztési rektorhelyettes szignózták. Úgy tudjuk, a szenátusban korábban is szóba került a CEU-ügy, ám ekkor Szávai Ferenc csak a Magyar Rektori Konferencia állásfoglalását ismertette.
Az ügyben oktatók és hallgatók szerint nem is lett volna szükség efféle kiállásra a kormány, illetve a törvény mellett. Úgy vélték, már akkor is jobban járt volna a KE, ha nem nyilvánul meg az ügyben – hasonlóképpen megannyi hazai felsőoktatási intézményhez. „Rettenetes olvasni az interneten az egyetememet ócsároló cikkeket, kommenteket” – mondta egy hallgató, aki négy évfolyamtársával részt vett a vasárnapi, CEU melletti, budapesti demonstráción, s éjszakába nyúlóan üldögélt az Oktogonon. „Szégyen, hogy egyedül mi állunk ki teljes mellszélességgel egy nyilvánvalóan káros kormányzati szándék mellett, a debrecenieknek volt annyi önbecsülésük, hogy szembe menjenek az egyetemük vezetésével.”
Egy oktató szerint Kaposváron ilyesmi nem várható: bár az ügy kapcsán a kollégák között komoly levélváltás zajlik, ám senki sem vállalja, hogy kezdeményezzen egy szolidaritási nyilatkozatot. Pedig többen úgy vélik, szükség lenne rá, ugyanis lehetséges, hamarosan a KE is védelemre szorul majd. (Akadnak, akik úgy vélik, éppen ezért állt ilyen feltűnően az egyetem vezetése a kormány mellé a CEU-ügyében. Az év végén napvilágot látott nemzeti agrárképzési stratégia ugyanis nem túl fényes jövőt jósol a KE agrár- és környezettudományi karának. A készítők szerint a képzőhely fenntartása, fejlesztése jelenleg nem biztosított, az agrárprofil nem látszik bővíthetőnek, és csak jelentős külső forrás bevonásával lehetne az egyetemet nemzetközi kutatási programokba jobban bevonni, ezért strukturált feladatmegosztás melletti szakmai irányítást javasolnak, ami a tevékenységek jelentős részének elvonásával járna. Vagyis a KE alapját-bölcsőjét jelentő – s a januári elbocsátásokban oktatói részről leginkább érintett - agrárkar formálisan megőrizné ugyan önállóságát, ám az elmúlt évtizedekben súlyos milliárdokért nemzetközi szintűvé fejlesztett, s sok esetben hazai szinten egyedülálló lehetőségeket biztosító kart szép lassan elsorvasztanák. Ami egyúttal vélhetően a KE megszűnéséhez, de legalábbis önállóságának elvesztéséhez vezetne.)
„Hogyan várhatjuk el, hogy adott esetben mellénk álljon a hazai felsőoktatás, ha mi külön utasként szembe megyünk a fősodorral?” – tette fel a kérdést egy másik oktató. „Ami nem lenne baj, ha igazunk lenne, csakhogy ebben az esetben szakmai köntösbe csomagolt politikai kérdésről van szó. S emiatt még nagyobb szégyen, hogy az egyetemi vezetők rohantak megfelelni.”
Másvalaki szerint elképzelhető, hogy a CEU hibázott, sőt, esetlegesen valóban valamiféle kiváltságokat harcolt ki magának, ám a problémát nem így kellett volna orvosolni.
„Demokráciákban az oktatás szabadsága, illetve az egyetemek függetlensége ugyanúgy természetes, mint például a szabad vallásgyakorlat” – magyarázta a tanár. „Az, hogy egy felsőoktatási intézmény ellen hoznak egy törvényt, Európában talán Fehéroroszországban elképzelhető. Illetve még Putyinról tudom elképzelni. De arra álmomban sem gondoltam volna, hogy idehaza ez megtörténhet. Mert akárhogy is próbálja magyarázni az oktatási államtitkár, illetve ömlik az állami médiából, ez a törvény nem a külföldi egyetemek, hanem konkrétan a CEU ellen született. Ezt erősíti a folyamatos sorosozás is, ami megint csak visszatetsző, hiszen tudjuk, hogy megannyi mostani kormánytag Soros-támogatással kezdte a karrierjét.”
Az oktató hozzátette: külön alattomos és szégyenteli, hogy megpróbálják a diákokat is bevonni a CEU ellenes támadásokba (utalva Olsovszky nyilatkozatára.) Úgy vélte, ellentétben a hajdani kaposvári HÖK-vezető állításaival, a KE-n tanulóknak nem lehetett hátrányuk a CEU amerikai diplomájából, hiszen nincs is azonos képzés a két intézmény keretein belül. Ezután egy zavarba ejtő, kissé zavaros eszmefuttatásba is belevágott, amit azért közlünk, mert úgy véljük, önmagában beszédes: „Tudom, szánalmas, amit mondok, de a diákoknak kellene jelezniük, nem értenek egyet az egyetem vezetésének állásfoglalásával” – jegyezte meg. „A kollégáktól ez a jelenlegi, egzisztenciálisan vészterhes időkben nem várható el. De a hallgatóknak nincs veszítenivalójuk, más kérdés, hogy a többségük talán nem is fogja fel, milyen lavinát indíthat el, hogy csak így ellehetetlenítenek egy független intézményt, mert valakiknek nem teszik a kormánypártban. És ez láthatóan csak az első lépés, hiszen napirenden van a civil szervezetek megregulázása is.”
Az oktatói óhaj ellenére a hallgatók sem bíznak benne, hogy valamiféle ellenreakcióként legalább a diákok vállalják véleményüket. A kari és egyetemi HÖK-re nem számíthatnak, hiszen mindenki tudja, a hallgatói önkormányzat szoros szálakkal kötődik a Fidelitashoz. Nem véletlen, hogy a kaposvári HÖK még az országos diákdemonstrációk idején is passzív maradt: az államilag finanszírozott hallgatói keretszámok radikális csökkentése elleni megmozdulásoktól például a vizsgaidőszak közelsége miatti indokkal maradt távol hivatalosan a helyi hallgatói önkormányzat szimpla elnökségi döntés alapján. A diákokat akkor sem kérdezték meg.
