Tavaly januárban húzták partra a 2012-ben elsüllyedt Szőke Tisza lapátkerekes gőzhajót Szegeden. Ez a 77 méter hosszú hajó 1917-re készült el a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság megrendelésére, IV. Károly király néven. Két évvel később már Sas volt, majd 1930-tól Szent Imre. Szolgált a Dunán, a Balatonon. A második világháború után Ausztriából került haza, és Felszabadulás lett a neve. Szegedre 1980-ban hozták, ekkor keresztelték át utoljára, Szőke Tiszának.
Volt luxusgőzös, Horthy Miklós kormányzó kedvenc sétahajója, turistahajó, forgalomból kivont üdülőhajó, végül diszkóhajó. A szegedi önkormányzat az ezredforduló után jelképes összegért adta oda a Mahart Tiszayacht Kft.-nek.
Ezután vontatták a tápéi téli kikötőbe, ahol több évnyi elhanyagolás után 2012-ben elsüllyedt.
A hajó eddigi 104 évéből 41-et töltött Szegeden, és alig húszat szem előtt, a folyó belvárosi szakaszán. Ennek ellenére a városban sokan érzik a magukénak, és sorsa élénken foglalkoztatja a múlt értékei iránt fogékony embereket. Azért, hogy a Szőke Tisza neve a felszínen maradjon, mások mellett sokat tett Szilágyi Árpád, aki a megyei vendéglátó-vállalat műszaki ellenőreként, belső építészeként 1980-ban részt vett a Szegedre hozott hajó felújításában. A Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület vezetőjeként, a közéleti kávéház műsorvezetőjeként gyakran hozta szóba a hajó sorsát, de sokan elvárnák, hogy valaki – az önkormányzat, az állam – mentse meg a pusztuló értéket, miközben a hajó víz feletti részét azok, akik más szempontból láttak benne értéket, az elmúlt években szétberhelték, elhordták.
Kiemelés
A legnagyobb magyar folyami gőzhajó százéves korában, 2017-ben lett a Hajózásért Alapítványé, amelyet kifejezetten a kiemelésére, megmentésére hozott létre Varga Mihály, az építőipari KÉSZ Csoport alapítója és Portás Csaba, aki az ügy mellett hosszú ideje elkötelezett hajózási szakember. A 300 tonnásra becsült törzs kiemelésére többen is ajánlatot tettek, de senki sem garantálta, hogy ez egy darabban menni fog.
Végül 2019 októberében a KÉSZ-hez tartozó MA-HARD Vízépítő Kft. fogott hozzá a kiemeléshez. Ehhez testre szabott technológiát alkalmaztak: 15 darab, egyenként 10 méter hosszú és másfél méter vastag felfújható ballont készítettek, hozzá egyedi kötélzetet. Így juttatták partra öt nap alatt a kikötő végénél a hajótestet, 2020. január 27-ére.
A kft. ügyvezetője, Heizler Tamás akkor azt nyilatkozta, hogy a parton, kárfelmérés után derül ki, mennyire súlyos a hajó állapota, a jövőjéről csak ezután lehet komolyan gondolkodni. Az alapítvány és a cég mindenesetre teljesítette, amit vállalt, az ipari műemlék iránti tisztelettől vezérelve: most már nem a vízben pusztul az évszázados hajó.
Decemberben a Narancs.hu azt kérdezte a KÉSZ Csoporttól, hogy milyen eredményt hozott a hajó állapotának felmérése, lehet-e tudni arról, hogy meg tudják-e menteni, van-e terv arra, milyen céllal újítják fel, mennyibe kerülhet, milyen forrásból szereznek rá pénzt, és mikor kezdődhet a munka. Azóta sikerült beszélni a kiemelést irányító szakemberrel, aki azt mondta, a hivatalos választ a cég küldi majd el, de nem fogunk lemaradni semmiről.
A webradio.hu februárban szintén kereste a vállalkozást. A cikk szerint a KÉSZ annyit árult el, hogy
„olyan megoldásban gondolkodnak, amely a szegediek számára valamilyen élményt nyújt majd.”
A mostani látvány viszont megrendítő élmény. A hajót körbejárva a kerítésen kívül a laikus szemlélő érteni kezdi, miért nem jelentkezett eddig befektető, aki fantáziát látna benne, és a választott testületek is miért vonakodtak közpénzt költeni rá. Hiszen aki felújítja, annak azután üzleti alapon működtetnie, de legalábbis mindenképpen gondoznia kellene a hajót, amely a kiemelése után most a parton rozsdásodik tovább.
