Ásotthalom két, egymástól legtávolabbi pontja között 22 kilométert mérnek, itt a lakosok fele ugyanis tanyán él. A szerb határ menti faluközpontból az egyik irányban Halastelek, Gátsor, Átokháza felé ágazik az út, a másik irányban pedig Kissorra jutunk: az utak a nemrégiben megnyílt kishatárátkelőnél érnek egybe. A külterület két központjában közösségi házak épültek uniós pénzből. A gátsori az „öregebb”, itt egy régi vályogházban tanyamúzeumot rendeztek be. A közösségi élet a 2008-ban alakult Unióban a Tanyákért Egyesület lendületével indult el. Bár uniós forrásokhoz nem jutott a civil szervezet (kivételt jelent a Kiskunsági Nemzeti Parkkal közösen pályázott, a különleges földikutyák megmentésére beadott program), mégis szervezik a helyiek életét, megkísérlik a helyi termékeket népszerűbbé tenni.
| ||
Most üres a ház, egy héten csak egyszer szerveznek benne programot. De a szomszédból máris hozzák a kulcsot. Az az asszony a gondnok, aki a helyi szavazókör elnöke is egyben. Emellett „főállásban” 30 hektáron gazdálkodnak a családjával. Tőle tudom meg, hogy még nem igényeltek mozgóurnát a vasárnapi választásra, pedig a parlamenti választásokon 12-re volt igény. „Nem kérik, köszönik, de nem értik, mire, kire kell szavazni, mit hozhat a voks, egyáltalán mi a jó” – magyarázza az asszony.
Nem kell a támogatás?
Saját példájával rögtön alá is támasztja a helyiek véleményét a Tanyamúzeumot kinyitó asszony: „Megszenvedtük a csatlakozást. Elmentek a vevőink, a nagy üzletek tele vannak külföldi áruval. Hiába megyek ki a nagybani piacra, ott is csak megalázzák a parasztot. A viszonteladó kivárja, amíg hajnaltól ott ácsingózunk vevőre várva a hőségben vagy a fagyban, majd amikor látja, hogy elegünk van, megveszi olcsón az árunkat, mi meg adjuk, ha nem akarjuk hazavinni. Sokszor mentem haza sírva, hogy befejezem az egészet. Már a kisebbeknek is telik hűtőházra, mosóra, meg lepermetezik a krumplit, hogy ne csírázzon. Hát a mienk nem olyan.” Amikor azt feszegetem, hogy ők vajon miért nem pályáznak, hiszen valószínűleg a többség ezen a módon juthatott pénzhez, amiből fejleszthetett, akkor csak a fejét csóválja: „A 30 hektárral nehéz önerőt a pályázat mögé tenni, nekünk ennyi van. Van szilvánk, krumplink, spárgánk, lucernánk, búzánk, 60 anyajuh és szarvasmarha. A terület után kapott földalapú támogatást beforgatjuk, pár hektárral benne vagyunk az AKG-ban is (agrár-környezetgazdálkodási program – Sz. R.), de több a követelmény, mint amennyi hasznunk van belőle. Pályázhatnánk? Hát nem is tudom... Lehet. A tanyaprogramban pályáztunk, nyertünk is. Abból építettük az akolt, azt a pályázatot egyedül is meg tudtam írni.”
Arra a felvetésre, hogy annyi jön be az uniós támogatásokkal, amennyit a vevők elszipkázásával veszítettek, csak legyint: „Nekünk nem kell támogatás, csak adják vissza a piacunkat.” Azért azt hozzáteszi, hogy a kamra náluk soha nem üres. Van tej, tojás, elteszik a lekvárt, csinálnak sajtot, túrót és néha még a kisebb álmok is teljesülnek. De a gazdálkodásból már elegük van, csak abban bízik, hogy a fiának jobb lesz.
„Valaha itt mindenki termelt, mostanra heten maradtunk Gátsoron ilyen picike földekkel. A többség beszántotta, erdőt telepítettek, azzal nincs gond, ők úgy döntöttek, hogy nekik már nem éri meg a földdel bíbelődni. Sokan jöttek ki a városból is, Szegedről. Azt hiszik, hogy itt az olcsóság magától van. Eltüzelik a kerítést, azt sorban állnak a segélyért. Nem hiszem, hogy erről nem tudnak a képviselők. De hogyan is van ez az európai parlamenti választás, kikre kell szavazni? Ilyen megyei jelöltek vannak?” – térünk vissza az Európai Unióhoz. „Itt ez a közösségi ház, de mi nem vagyunk olyan szórakozós fajták, ilyenkor tavasszal már négykor indulunk ki. Ide főleg gyerekek járnak. Van internet, azzal szórakoznak.”
A tanyamúzeumban jó hűvös van. Korabeli parasztbútorokkal rendezték be a szobát, ahol állunk, le kell hajolni, hogy kiférjünk az ajtón. Az asszony elbúcsúzik, várja a munka. Az út mentén még összefutunk egy férfival, aki gyanakodva méreget. Mint mondja, csak azért van itthon, mert éppen szabadnapos. Szegeden van állása a vasöntödében, és nem érdekli a politika – hárítja el a beszélgetést. Szerinte azért akad, akinek több van, mint 100 hektár, de inkább nem mondja, hogy kinek. „Annak biztosan jó az unió. Pedig sokan már nem is gazdálkodnak, csak beültetik akáccal, mert az igénytelen, mindent kibír. Mégis jó pénzt hoz a gazdájának. Nem csoda, ha ragaszkodnak hozzá.”
A templomot is uniós pénzből
Ásotthalom központjában, a buszmegállóval szemben áll a templom. A bejárattól távolabb kifüggesztett táblán olvasható, hogy mikor és mennyi pénzből újult meg az épület. A megálló mögött az orvosi rendelőnél is tábla hirdeti az európai uniós támogatás felhasználását. Itt már többen tudni vélik, hogy a szociális központ és a művelődési ház is ebből a forrásból „táplálkozott”, sőt az arzénmentes ivóvizük is az uniónak köszönhetően lesz, ha elkészül az új technológiával tisztító berendezés. „A régi víztől sem haltunk meg” – mondja egy idősebb ember. Egy fiatalasszony pedig úgy hallotta, hogy az új technológia kiszűri az ivóvízből azokat az elemeket is, amelyek egészségesek, steril vizet kell majd inniuk.
| ||
A buszról tömegével szállnak le a diákok, akik Szegedre járnak iskolába. Egyikük annyit elárul, hogy biztosan elmegy vasárnap szavazni. Pontosan tudja – állítása szerint –, hogy mi a voksolás tétje, mert a tanórákon foglalkoztak vele. Azt azért hozzáteszi, őt annyira nem érdekli az egész, de vannak osztálytársai, akik komolyan veszik az ilyesmit.
Azt még a közösségi ház kulcsát őrző asszony jegyezte meg Gátsoron, hogy a környéken korábban többnyire a Fideszre szavaztak, most, hogy Toroczkai László lett a polgármesterük, nem tudni, „merre voksol majd az, aki egyáltalán elmegy vasárnap”. A december óta a falu polgármestereként ismert Toroczkait személyesen nem sikerült elérnem, éppen tárgyalt. Toroczkai saját közösségi oldalán közzétette, hogy a közelmúltban többször szerepelt az orosz médiában, s ugyanitt kinyilvánította Putyin és rendszere iránti szimpátiáját. Meg szerettem volna tőle tudni, hogy a falu további fejlődését milyen forrásokból finanszírozná, amennyiben erre lesz módja az őszi helyhatósági választások után. Nem sikerült, talán majd máskor.
Az uniós alapokra épült város
Ásotthalomtól tíz-egynéhány kilométerre Szeged felé, az 55-ös úton épült fel az egykori tanyaközpont helyén Mórahalom. A 25 évesen, 1994-ben polgármesterré választott Nógrádi Zoltán már a csatlakozás előtt, 1996-ban is pályázott az unió szociális alapjára, ebből alakították ki a tanyasi szolgáltató központjukat. Később Phare-pályázatokon nyert pénzből kezdték el bővíteni fürdőjüket, amit azóta több ütemben fejlesztettek. Mostanra több száz nyertes pályázat nyomát látjuk a városban, 2012–ben a 750 millió forintból épült városközpontot is átadták. Az utóbbi komplexumhoz tartozó városháza előtt mégis csak a város címeres lobogóját, a nemzeti és a székely zászlót tűzték ki. Az uniósnak nyoma sincs.
| ||
Az Erzsébet fürdőben már több a külföldi, mint a hazai vendég, a bejáratnál egy idősebb férfinek az unióról mégsem a semmiből kinövő város jut az eszébe, hanem az, hogy feltétlenül meg kell védeni az akácot és a pálinkát Brüsszeltől. „Most vágja ki a sok gazda az akácerdőket?! Hát mekkora pénzt feccöltek bele? Pálinkát meg régen is főztünk, meg paprikát is daráltunk, hiába nem volt szabad. Most mit akarnak?!” Beszélgetőtársával arról biztosítottak, hogy vasárnap elmennek, leadják a voksukat, nem kérdés, hogy melyik pártra. A Szeged felé vezető úton a szeszfőzdével szemben Mórahalom egy újabb kerülete terjeszkedik: van itt tanyaközpont, igaz, ez például norvég pénzből.
A lovaspálya mellett pedig már dolgoznak a markolók, itt épül egy skanzen, ahol a nagy-magyarországi, 1910 előtti műemlék épületek kicsinyített másait láthatjuk majd. Az eredeti tervek szerint már fél éve el kellett volna készülnie, talán nyárra meglesz. Az 550 millió forintos projektre Dlusztus Imre, a HírTv egyik alapítójának cége pályázott.
A közeli pálinkafőzőnél (akit egyébként a pálinkafőzés szabadsága sem hátrányosan, sem előnyösen nem érint) az unió nem téma, még a pálinka kapcsán sem hozzák fel az idejárók. Ismerősei körében azért hallott méltatlankodást. Túlzónak tartják a mórahalmi uniós fejlesztési hullámot, egy csomó fölösleges beruházás is elkészült, aminek semmi értelme nincs. Ilyen például a borház, ami ott áll üresen az átadás óta, és van több, a borházhoz hasonló. Sokan a skanzent is fényűzésnek tartják: az iskolás gyerekeknek a kirándulásba is sok pénzt kell beadni, a papír zsebkendőt is maguk hordják. „Erre telik, a gyerekekre meg nem?” A pálinkás ember nem tartja valószínűnek, hogy elmegy vasárnap leadni a voksát. Szerinte többen hozzá hasonlóan döntenek majd hétvégén.
