Már a második kör zajlik a csoportokban, ki-ki hozza a maga könnyebb-nehezebb poggyászát: míg a svájciak nyögvenyelősen-izzadmányosan megverték az albánokat (a meccs sokak, de leginkább az albán szurkolók számára amolyan nyugatalbán-keletalbán rangadónak tűnt), addig a románok elvesztették az Eb nyitómeccsét. Keleti szomszédaink gyorsan megtalálták vereségük igazi felelősét tüchtig kelet-közép-európai módjára egy külső körülményben, az ellenséges idegen, jelen esetben a Kassai Viktor vezette magyar bírói négyes alakjában. Pedig szerintünk Kassai kevés hibával, igaz, némileg brit stílusban vezette azt a meccset, ám működése kapcsán – leginkább az első francia gól körülményei miatt – parázs vita alakult ki számos volt és jelenlegi játékvezető és Ollie Kahn szenvedélyes részvételével. Magunk részéről az ötösön kívülre merészkedő és a labdát még nem birtokló kapus presszió alá helyezését – pláne felugrás közben! – nem tartjuk sem ördögtől valónak, sem a szabálykönyvvel ellentétesnek. Bezzeg a tizenegyest habozás nélkül befújta Kassai a románoknak – mondjuk, az jogos is volt! A románok talán már úgy érezhették, hogy ezentúl minden meccsen jár nekik egy büntető – szerencséjükre Karaszjov, az orosz bíró is megerősíti őket e hitükben, s egy közepesen komoly mezhúzás után megadta a tizit, majd Stancu csatár beverte ezt is, mint ács a szöget. Pedig addig a svájciak támadtak többet, ám Haris Seferović csatár (ő már Svájcban született bosnyák bevándorlók gyermekeként) előző meccsről, sőt a teljes frankfurti idényéről áthúzódó indiszponáltsága miatt sorra hagyta ki a nagy helyzeteket, társai, például Schär egészségesebb próbálkozásait meg Tătărușanu kapus hárította. Közben a románok veszélyesen kontráztak, Săpunaru még a kapufát is eltalálta, ha meg nem, akkor már a félpályánál ütötték-vágták a nyugati hegylakókat.
| ||
Azoknak, akik még mindig felesleges, tudatlanságtól csöpögő kérdéseket tesznek fel (pl. Shaqiri és Shakira az most olyan, mint Papageno és Papagena?) közölnénk, hogy a svájciak, közöttük a híres albán légió (az ex-bayernes, mostanában a Stoke Cityben trükköző Shaqirin kívül Mehmedi, Behrami, Xhaka, Džemaili, meg végén a két percre beálló Tarashaj) még mindig nem vette fel a torna ritmusát. Ez még akkor is így van, ha éppen egyikük, a legutóbb a Bayer Leverkusenben játszó Admir Mehmedi egyenlített szűk óra után: egy szöglet utáni kipattanót príma mozdulattal, állítás nélkül bombázott a hálóba.
A Szőranya emlékzenekar néhai slágerének Keresztesi József által költött sorai juthatnak eszünkbe („Ütött a svájci óra, testvér, Szabadságot Svájcnak!”, továbbiak itt), merthogy az óramű-pontosságú jelző sajnos egyáltalán nem jellemző a svájciak játékára, ahogy az sem mondhatnánk, hogy produkciójuk színvonala nagyon sapka volna. Az utolsó negyedórára erőnlétben talán a románok fölé kerekedtek, de kapu előtti produkciójuk egyfajta verseny abban a tárgyban, ki tudja inkább kapásból messze fölé-mellé rúgni a labdát. Érdekes módon a gyorsan bebetonozódó iksz mindkét csapat számára jónak tűnt, amit a svájciak esetében még csak-csak értünk (hátrányból egyenlítettek, két meccsből van már 4 pontjuk), de hogy a románoknak miért jó, hogy a második meccsük után egy árva pontjuk van? Úgy látjuk, a végén majd a mifelénk csupán a rosszindulatú, interetnikus viccekből ismerős albán-román rangadó dönt (talán a csoport harmadik helyéről…), ígérjük, mi is rajta leszünk!
(A dőlt betűs szakkifejezéseket a Nemzeti Sportból és a televíziós sportközvetítésekből kölcsönöztük.)
