Így becsmérli a hazájukért harcba szálló magyar focistákat a lelketlen luzitán sajtó

  • - urfi -
  • 2016. június 15.

Kispálya

Azt hittétek, nem vesszük észre? Megy a békemenet, piszkos körmű portugálok!

Tegnap minden jóérzésű magyar embert megdöbbentett az osztrákok pimaszsága: az egyik magazin ugyanis a címlapján jó és rossz küzdelmeként ábrázolta a keddi mérkőzést, és odáig merészkedett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök sportpolitikáját bírálta. Nem csoda, hogy az ausztriai magyar nagykövet külön nyilatkozatban utasította vissza a méltatlan eljárást, és leszögezte, hogy az súlyosan károsítja népeink évszázados (sport)barátságát.

A veszély tehát nagy és közeli.

Nem tehettünk mást, azonnal át kellett néznünk a portugál sajtót, hátha valamelyik újság olyan tiszteletlenül viselkedett, hogy az azonnali diplomáciai lépéseket követel. Nem állhatunk feltartott kézzel, becsukott szemmel, miközben bárki bármit írhat rólunk!

Gomes és Nani az Izland elleni döntetlen meccsen

Gomes és Nani az Izland elleni döntetlen meccsen

Fotó: MTI/AP

Az első találatok megnyugtatóak, apró, megbocsátható hibákat találtunk csak. A Correio da Manhã napilap például korrekt hangnemben számolt be a magyar válogatott edzőtáboráról. A Diário das Notícias közölte a magyar utazó keret névsorát, és csak annyit jegyzett meg, hogy "semmi meglepetés". Mondjuk, ha szabad tanácsolni, ne rajtunk kérjék számon a meglepetéseket egy olyan országban, amelynek 800 éve változatlanok a határai.

De ezzel eddig nincs nagy baj. Az meg kifejezetten dicséretes, hogy Cristiano Ronadlo szerint "Ausztria és Magyarország is erős, Izland pedig legyőzte Hollandiát", azért kell rá figyelni. CR talán még emlékszik, hogy 2009-ben hozzá se értünk, mégis hónapokra lesérült! De egyébként is jellemző, hogy a portugál csapat tagjai és edzői folyamatosan hűtik a kedélyeket, mert mindenki egyfolytában a győzelmi esélyeket latolgatja. Micsoda önhittség! Még azzal is volt képe előjönni a Sapo napilapnak, hogy a történelem során kicsit jobb a portugálok mérlege a magyarok elleni meccseken (10 meccsből 7-et megnyertek, 3 döntetlen lett).

A Mais Futebol szakportál már túllép egy határt, amikor hosszú portrécikke címében „véletlen turistának” nevezi a magyar válogatottat. A nagykövetnek vagy a Békemenetnek azonben először a Sábado, a Dinheiro Vivo, a Diário das Notícias és más lapok szerkesztőségeit kell felkeresniük. Mindazokat, amelyek ízléstelen módon összehasonlították a játékosok piaci értékét, és aztán diadalmasan kiabálták világgá, hogy Cristiano Ronaldo egymaga négyszer annyit ér, mint az egész magyar csapat.

Az első számú napilap, a Público is megérdemelne egy kis diplomáciai fenyítést, hiszen az osztrákok elleni magyar diadalról képes volt ezzel a felütéssel beszámolni: Magyarország megmutatta, hogy nem ő a rút kiskacsa.

A vereségetek, az lesz rút, pastelzabálók!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.