Józan ész vs. kollektív elmebaj – Janisch Attila írása

  • Janisch Attila
  • 2016. június 16.

Kispálya

Megvetem Orbánt, unom a focit. De nem vagyok eszement.

Márpedig, ha azt állítja egy baloldali értelmiségi – Dániel Péter –, hogy „döbbenten, dermedt lélekkel figyeltem, amint a szerencsétlen magyar nép egy emberként térdelt le a diktátor előtt”, tudniillik, amikor a 2:0-s magyar győzelemnek örült; vagy amikor Bartus László így fogalmaz az Amerikai Népszavában: „azt kívánjuk, hogy ahányszor pályára lép ez a csapat, 10:0-ra kapjon ki”, és még hosszan sorolhatnám a focigyőzelmet és a győzelemnek örülőket szélsőségesen becsmérlő megjegyzéseket, kommenteket – akkor nem tudok másra gondolni, mint hogy ezek mind megőrültek.

false

 

Fotó: MTI

Orbán természetesen aljas módon telepszik majd rá erre az igazán partikuláris és provinciális  sikerre, amely persze nem akkora, mintha már meg is nyerte volna a magyar válogatott a Eb-t, inkább csak olyan, mintha a nagy útra készülő vándor az alsóöcsödpusztafaluvégről eljutott volna a falu másik végéig (lásd bővebben a Hetet egy csapásra című mesét). Vagyis ez egy lépés a komolyabb siker lehetősége felé, nem több.

De megkérdőjelezni a drukkerek örömét vagy belemaszatolni azt a magyar politikai mocsárba, az legalább olyan minősíthetetlen ostobaság a bal-lib értelmiség részéről, mint ezt a sporteredményt Orbán tetteinek igazolásaként artikulálni a másik oldalon.

Ez is mutatja, hogy mennyire beteg lelkű – mert pró és kontra beteg lelkűvé tett – országban élünk. Mentálisan – valószínűleg – már a rendszerváltozás előtt is sérültek voltunk, de az azóta történtek ezt a lappangva meglévő, kollektív elmebajt még jobban felerősítették.

Nem csodálom, hogy ott tartunk ma, ahol.

A paranoid személyiség rögeszmésen mindig ugyanazt a számára torz módon (mert félreértelmezetten) fontossá váló momentumot látja, érzékeli mindenben.

Ez egyénileg is súlyos betegség, nehezen orvosolható tudati állapot, de annál sokkal nagyobb a baj, amikor ez a paranoia kollektív tudatállapottá válva eluralkodik egy ország lakosságán.

Nem a focigyőzelem segíti Orbánt hatalomban tartani.

Hanem a kollektív elmebaj.

Márpedig az a jelek szerint tombolni látszik, jobbról is balról is!

És megismétlem: megvetem Orbánt mindazért, amit tett és tesz az ország lezüllesztéséért, kifosztásáért, az ország polgárainak megosztásáért, és unom a focit (minden más sportot jobban kedvelek).

De próbálom megőrizni a józan eszemet.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.