Időjárás és kedélyállapot

KOmplett

Kétszáz év után idén lesz a leghidegebb nyarunk, olvastam délelőtt, és nem mondom, hogy arany napsütéssel vonta be a napomat. Épp tegnap este, dideregve éreztem azt, hogy éppen elegem van.

Idén úgy vártam a nyarat, hogy arra nincsenek szavak. Bár fura módon az évente érkező, már-már megszokott, otthonos téli/tél végi depresszió elkerült, amin nagyon csodálkoztam, de utólag azt gondolom, hogy ennek a sok utazás, máshol élés volt az oka. Bár tény és való, hogy úgy jöttem haza március közepén Berlinből (direkt úgy szerveztem), hogy itthon már a tavasz várjon. Hát az nem jött be, és azóta sem lett sokkal jobb a helyzet. Több barátnőmnél március végén, április közepén jött el a mélypont, volt, akinek kórházba is kellett feküdnie a súlyos depressziós tünetek miatt. Ha a fényhiány miatt érzett lehangoltság keveredik a frontérzékenységgel, az tényleg elég súlyos robbanókeveréket alkot.

Én sokáig azt hittem, nem hat rám az időjárás, de be kellett látnom, hogy hosszú távon nekem sem tesz jót ez a felborult rendszer. Persze napra nap reménykedtem, hogy talán holnap, holnap már jó lesz az idő, nem kell a vastagabb kabátomat, harisnyámat felvenni, és ami a legfontosabb, a lakásban sem kell vacognom. Mert ez a legrosszabb, hogy bent hidegebb van, mint kint, és mivel a lakásunk házközponti fűtéses, külön be sem tudjuk üzemelni a radiátorokat. Három paplan alatt alszom, pulcsiban és köntösben kúszok a fürdőszobába.

A hirtelen váltásokra fejfájással, rossz közérzettel reagálok, és vagyunk így ezzel páran. Viszem a melegebb kabátomat, ami egy óra múltán rám sül, este megint fázom. Így ami egész télen elkerült, a megfázás, most itt van, teljes pompájában. Ráadásul a jeges rettegés elöntött a mai hír hallatán. Hogyan fogjuk ezt viselni? Mert így az a kis remény, hogy hamarosan a szép szandálunkban, pántos ruhánkban libeghetünk: elillant. De a legjobban a szabadtéri rendezvények miatt aggódom.

A húgom előző héten kiment Bécsbe Green Day-koncertre, amit egyáltalán nem tudtak élvezni az idő miatt, ráadásul a másnapi, mindent elmosó eső sem segített a hangulatukon. Előző héten Mezőkovácsházán mogyorónyi jégdarabok zúdultak ránk. Jön a könyvhét, mi lesz a szabadtéri beszélgetésekkel, dedikálásokkal, koncertekkel? Mi lesz a fesztiválokkal, amiket évről évre végigjárok? (Bár egyelőre még éppen az a tét, hogy holnap este a színpadon egyáltalán meg tudjak szólalni, mert nincsen hangom…)

Idén amúgy sem volt túl remek a közhangulat, kíváncsi vagyok, mi lesz velünk pár hónap múlva, a borongós napok, eső áztatta nyaralások után. Még nincs stratégiám, hogyan kell mindezt elviselni, nyilván kialakul majd. Kicsit olyan ez, mint amikor egy-egy nagy munka végét várjuk, hogy végre pihenhessünk egy kicsit, hogy feltöltve vághassunk neki a következő körnek. Ha tényleg zimankós nyarunk lesz, komolyan veszélybe kerül a kedélyünk. A hírek annyiban biztatnak, hogy majd a szeptember teli lesz napsütéssel. Ha addig teljesen be nem borulunk, meglátjuk.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.