Számtalan vágy között – Somogyi Réka festményruhái

KOmplett

Somogyi Réka festőnek régi vágya volt, hogy a munkái máshová is „átvándoroljanak”. Tárgyakra, ruhákra. Most ez valóra vált a kooperoo.co segítségével. A Várban lévő Fian Conceptben tartott bemutatón tizenkét művésznő mutatta be az első, festményekből készült kollekciót.

Réka selyemre fest. „A festés a megkönnyebbülés egyik fajtája, meg így is mondhatnám, térképrajzolás. No meg néha jólesik kibeszélni magam, a selyem csendben végighallgat, s aztán kiderül, amit el szerettem volna mondani, talán nem is volt olyan lényeges” – írja magáról. Naplót festek, mondja máshol. 1996 óta dolgozik feltűnően színes, mozgalmas képein. Régi vágya volt, hogy a munkái máshová is „átvándoroljanak”, tárgyakra, ruhákra. Most ez valóra vált a kooperoo.co segítségével. A Várban lévő Fian Conceptben tartott bemutatón tizenkét művésznő mutatta be az első, festményekből készült kollekciót.

false

 

Fotó: Csákó Gábor

Ha egy képet magunkra öltünk, a történetét is magunkra vesszük? Ha egy színes, tobzódó festményt látunk, biztos, hogy vidám és derűs, amit kifejez?

Az Éhes Ház

Van egy másik lakásom. A testemen belül épült, akkor lakom benne, mikor kifordulok magamból. Akkor viszont – ha nem is otthonos – legalább van. Legalább teljesen nem kell kizuhannom a valóságból. Maga a ház egy manhattani bérházhoz hasonlít, én fenn lakom, a legfelső emeleten. Sosem akartam Manhattanben élni, de nyilván nem akarok őrjöngeni sem. Így viszont megnyugtató a tény, hogy nem veszek el, mikor az eszem elvesztem, hanem inkább másik tudatot kapok cserébe, egy másik életet, ahol meghúzhatom magam.

false

 

Fotó: Tompa Tamás

Szép feka lányok laknak itt, sima bőrű babák, nem is tudom elmondani, mennyire irigylem őket, mikor ennyire gyűrött az arcom. „A szerelem kisimít” – mondják nevetve, és látszik rajtuk, hogy ők egytől egyig szerelmesek. Sejtik persze, hogy én is szerelmes vagyok, és azt is, hogy én meg éppen ettől nem vagyok boldog. Fel-felugranak hozzám a tűzlétrán egyensúlyozva ezek a fantasztikus csajok, hoznak édességet, kávét, szóval tartanak, és megsúgják, hogy már nem sokáig tart az egész, mert hamarosan jön a Nagy Szívseprő, és rajtam is segít majd. Látták a minap az utcán, meg is fogták a gombjukat, és azt kívánták, hozzon nekem is szerencsét.

Amikor itt időzöm a belső házamban, mindig a Nagy Szívseprőre vágyom, aki eddig mindig el is jött. De mindig az utolsó utáni pillanatban. És addig valahogy itt is csak túl kellett élni. Mert az Éhes Ház, az önemésztés háza tele van veszéllyel. „Hamm, bekaplak – mondja a belső Száj, és a szava hasonlít a szívem dobogására. – Hamm, lenyellek egyben! Vagy nem is, inkább felfallak, nagy falatokban tépem a húsod! – már vészesen hadar. – A véredtől vagyok ilyen szép duzzadt és vérbő, te táplálsz, a te finom tébolyod!” Ilyenkor visszafelé folyik a vérem, száguld az erekben, félek, már nem soká. Összekuporodom a belső Szív sarkában – a Száj szélén a ráncban, és várok. És akkor jön! Már látom is a Nagy Szívseprőt! Mellette ott a bekormozott macska, aki tegnap még hófehér volt, ám most a babonák macskájára hasonlít, és őt is meg kellene tisztítani. És a Nagy Szívseprő dolgozik, dolgozik, alig lehet kivárni, de egyszer csak eltűnnek a lépcsők, megnyugszanak az erek, semmivé foszlanak a szép lányok. Tisztul a tudat. A végén nagy rend lesz, kirepül minden belőlem, és újra Pesten fekszem. Egy merő izzadtság az ágy, de a fehér cicám a végében dorombol, és követeli, hogy etessem meg végre.

A testemből megszökött gésa

„A vágy vidéki hentes” – idézte annak idején – már nem tudom kitől – valaki, aki fontos volt számomra. Csak néztem rá, kicsinek éreztem magam, egy apró kis tollas csibének. Féltem a vágyától, hogy rögtön miszlikbe szaggat. Egy férfinek lehet, hogy ez a vágy, gondoltam akkor, az én vágyam nem ilyen. Aztán eltelt sok-sok év, és rájöttem, hogy de igen, ilyen. Ám ehhez az kellett, hogy egy nagy szerelem után teljesen magamra maradjak. Teltek a napok, hónapok, és azt tapasztaltam, valami megváltozott bennem. Túl nyugodt lettem, fásult, közönyös, peregtek csak az órák egymás után. Felkelés után rögtön arra vágytam, hogy legyek valahogy túl a napon, legyen végre este, éjjel, aludhassak, ne kelljen gondolnom semmire. Főleg nem a bennem a lakó egykori gésára.

false

Az a gésa nagy kedvvel tette a dolgát, kényeztetett, szórakoztatott, jól bánt magával is. Hol lehet most? – kérdeztem magamtól –, és csak azt tudtam, túl messzire nem mehetett. A saját gésám nem szakadhat el tőlem, gondoltam, nincs meg nélkülem, bennem nőtt fel, én tanítottam, enyém. Aztán egy idő után, mikor nem is kerestem már, szelíd hangot hallottam a csípőm környékéről. „Itt vagyok – súgta –, itt próbálok visszakapaszkodni beléd.” Erős köteleket dobtam neki, hátha úgy könnyebb. És könnyebb is lett. Erős kis gésa ez. „A lebegő világ művésze vagyok, tartják rólam – mondja –, de nekem vannak érzéseim, vannak vágyaim. Én egy animéből jövök vissza hozzád, tiéd a storyboard, én kész vagyok gyilkolni is.” Összecsillant a tekintetünk. Kész voltam visszaengedni. Éreztem a vért, a lüktetést. Amikor megszökött belőlem, máshogy volt fehér az arcom. Mióta újra együtt vagyunk, jó velünk – vigyázni.

A kollekció következő bemutatója október 10-én 18.00 órakor Hordható festmények címmel a Paloma Budapestben (Kossuth Lajos utca 14–16.) lesz!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.