Száz híres/62. Kondor Vilmos

KOmplett

Miért az álnév? Jobb-e, ha egy képmást tudunk kapcsolni a művekhez? Miért a rejtőzés, főképp, ha már elért valakit a siker? Izgalmasabb-e így egy krimi?

Már az elején leszögezem, hogy nagyon kedvelem Kondor műveit – a megjelenteket mind. Mint az a sorozatomban már megszokott, most sem szándékozom belemenni elemzésekbe: főleg ennyire friss megjelenésekkor nem. Viszont a nyilvánosság ilyetén kerülése mindig izgatott. Valahogy mindig úgy éreztem, a nevem hozzátartozik a szöveghez. Egyszer kellett egy riportot (még csak nem is szépirodalmi művet) nem a saját nevem alatt futtatni (mert egy rokonom volt a fő szakértő benne), és komolyan rosszul érintett a dolog. Még az otthoni kéziratos mappáimon, a saját naplóim elején (gyerekkorom óta) ott díszeleg a név, a kézjegy, a bizonyosság, hogy az az enyém. Eddig csak egyszer, egyetlenegyszer merült fel, hogy álnéven publikáljak. Van egy régi regénytervem, erősen önéletrajzi, több részt meg is írtam belőle. Érzem, tudom, hogy erős a szöveg, valamit eltaláltam benne, de annyira kitárulkozó, hogy egy pici részt sem mertem belőle publikálni. Már megvolt az álnevem, de mégsem ment a dolog. Lebénultam. Hogy így inkább mégsem, ne jelenjen meg, sőt, ne is legyen, minek írtam ilyen személyeset, ilyen saját magamat is mellbe vágót.


Fotó: Valuska Gábor

Valahogy úgy képzelem ezt az álnevesdit, mint amikor a híres szélhámosok végül önmagukat leplezik le, mert nem bírják tovább a feszkót. Mert azért a legtöbb esetben csak lehull a lepel, az ego nem bírja el a titok mázsás súlyát. Persze bizonyos esetekben, például Highsmith Caroljánál értettem a dolgot: egy prűd közegben nem lett volna szerencsés a szerzőség. Akkor is értem, ha valami nagy név teljesen újba, bizonytalanba kezd, és nem tudja, ahhoz mit szólna az addigi rajongótábora – így hát ismeretlenként próbálkozik. És csak akkor bújik ki a napfényre, ha a kísérlet bejön. De hát Kondornak bejött! Nagy rajongótábora lett, betalált, és lassan a sorozat a végére ér. Biztosan vannak, akik tudják, ki ő, én minimum három tuti tippet hallottam. És engem tényleg érdekelne; és jobban tetszene, ha egy teljes ismeretlen lenne, nem valami ismertebb íróarc. Egy új portré. Én mindig imádtam a régebbi Szép versek és Körkép portréit (szép versek, rossz arcok, hahaha, ezen minden évben röhögtünk), nekem nagyon kell, hogy tartozzon figura a szöveghez. Úgy jobban tudom szeretni az írásokat is. Nem kell, hogy szép legyen az illető (Capote se az a szívdöglesztő pasas, hogy csak egy favoritot említsek), de a karakter fontos. Ezért nem tudtam sosem elfogadni a csak szövegközpontú elméleteket. (Közben meg nagyon ki tudok akadni, ha az én szélsőséges megnyilvánulásaimat rávetítik az írásaimra – csupa ellentmondás.) Egyszóval belenéznék a pofás kis nyomozó megálmodójának a szemébe. Így most az marad, hogy valahogy úgy képzelem, mint a hősét, Gordon Zsigmondot, egy kis Chandlerrel megspékelve. Persze félsötétben…

A fotó adott volt, még nyáron készítettük, a harmadik Gordon opuszhoz épp passzol, hiszen abban is szerepel a nagy Karády, a dívák dívája, az örök idolom. Aki nem jött volna rá, annak elárulom, hogy a kép alapja Inkei Tibor legendás felvétele. Amikor ezen dolgoztunk Valuska Gáborral, akkor érintett meg ismét, újult erővel, hogy nekem tényleg nem kell álnév sem, annyira elvagyok a szerepekben. A játékaim legalább annyira jól elrejtenek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.