A Princetonon tanító pszichológus, Daniel Kahneman 2002-ben kapott közgazdasági Nobel-díjat mindezen felismerések következetes kutatásáért és meggyőző elméletbe foglalásáért, azaz a kognitív tudományok (magyarul megismeréstudomány) és a közgazdaságtan metszetében elhelyezkedő viselkedési közgazdaságtan megalkotásáért. A díj szerencsére nem vette el a kedvét a további munkától, sőt: az Egyesült Államokban két éve, nálunk pedig idén megjelent kötetében, a Gyors és lassú gondolkodásban gyakorlatilag enciklopédikus összefoglalóját adja mindannak a tudásnak, amit az elmúlt évtizedekben felhalmoztak az emberi döntések nem racionális mozgatórugóiról. Monumentalitása mellett megkapó vonása a kötetnek a személyes szál, Kahnemannak az Amos Tverskyhez fűződő baráti és szakmai kapcsolata. Amos Tversky, a Stanford legendás professzora 1996-ban fiatalon meghalt, így nem lehetett része abban az elismerésben, amit a Kahnemannal közösen kialakított kutatási paradigma aratott le az elmúlt évtizedekben. Kahneman ezért minden fejezetben többször is megidézi Tversky szellemét, hol egy közös élményt elevenít fel, hol egy közös felfedezésben betöltött szerepét hangsúlyozza.
A Kahneman-Tversky-páros mondanivalójának lényege az, hogy gondolkodásunkban sok minden befolyásol minket, amiről nem is tudunk, sőt, már akkor hajlamosak vagyunk ítéletet hozni bizonyos helyzetekben, mielőtt egyáltalán megtudnánk, miről van szó. (Ez történik például akkor, amikor egy új dologgal találkozva szimpátiával vagy ellenszenvvel állunk valamihez, holott még semmit sem tudunk róla.) Mindezen mechanizmusok egy részét az utóbbi években nagy karriert befutott heurisztika fogalma fedi le: a heurisztikák azok a gyors, önkéntelen, evolúciósan huzalozott döntési folyamatok, amelyek nagyon gyorsak, hatékonyak, viszont cserébe nem éppen pedánsak. A gyors "első rendszert" egészíti ki a Kahneman által "második rendszernek" nevezett mód is: ez az, amikor, mondjuk, tudatos erőfeszítéssel próbálunk megoldani egy problémát.
Azzal, hogy az első, gyors rendszer megismerésünkben betöltött jelentős szerepére hívja fel a figyelmet, Kahneman az emberi gondolkodásról való gondolkodás két fontos terepén lezajló változásoknak is hírmondója. Az egyik a tudomány - kissé patetikusan szólva - emberképe. Munkássága finoman, mégis egyértelműen mutatja, hogy a megismeréstudomány berkein belül és kívül a hangsúly egyre inkább áttevődik a gépi felől a biológiaira, a racionális felől az irracionálisra, az egyénitől a társas felé és a generális karteziánus ismeretelmélet felől a - nahát - posztkarteziánus felfogás felé, kialakítva egyfajta új, empirikusan megalapozott konstruktivizmust.
A másik a boldogság keresése. Első hallásra elég meredeknek hangozhat ez az asszociáció, de nagyon is logikus volta könnyen belátható a viselkedési közgazdaságtan állításainak következetes végiggondolásával. Ha a döntéseinket befolyásoló nem tudatos és nem racionális mechanizmusokról tudunk meg többet - valójában magunkról tudunk meg többet. És ha magunkról tudunk meg többet, akkor nagyobb eséllyel tudjuk átvenni az irányítást az életünket potenciálisan boldogabbá tevő folyamatok felett. Ahogy azt a nemrég Budapesten járt Tamar Gendler, a Yale filozófia tanszékének vezetője is kifejtette egy előadásában: a nagy görög filozófusok vonatkozó jó tanácsai és boldogságelméletei szinte tökéletesen összhangba hozhatóak a mai magatartás-kutatás felismeréseivel; társas és észlelési meghatározottságunk felismerése és a felismerés nyomán figyelmünk, reflexióink megfelelő csatornázása alapvető fontosságú mentális hogylétünk szempontjából.
Nem is beszélve arról, hogy a boldogság - mint ahogy azt Kahneman több példán demonstrálta - közvetlenül visszahat megismerésünk hatékonyságára, azaz ha jobb kedvünk van, szívesebben és jobban oldunk meg problémákat, könnyebben tanulunk és dolgozunk és így tovább. Ez, a végletekig leegyszerűsítve, a "vidáman jobban megy a munka" hétköznapi bölcsességére rímel, a mai boldogságpszichológiai zsargonból pedig flow néven lehet ismerős. A slusszpoén pedig az, hogy a flow üzemmódba kapcsoláskor gyakorlatilag visszalépünk a másodikból az első rendszerbe, azaz az erőfeszítést igénylőből az automatikus üzemmódba. Csak az első lépésre kell figyelni, a többi meg már szó szerint jön magától.
HVG Könyvek 2013, 603 oldal, 4900 Ft
