KÖNYVMELLÉKLET - kritika

A botrány határán

Nádas Péter: Szünet nélkül (Összegyűjtött drámák)

Könyv

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

A kötet legrégebbi darabja, a Protokoll 1966-ban, a legújabb, a Szirénének 2010-ben született. Nem csak időben, de terjedelemben és stílusban is igen messze állnak egymástól. A közéjük ékelt három dráma, a trilógiaként ismert Takarítás (1977), Találkozás (1979) és Temetés (1980) egymást követően íródtak, kapcsolatukról, összetartozásukról drámatörténeti tanulmányok születtek. Az öt dráma között egy lehetséges összekötő kapocs talán az akusztika, a csend és a fülnek kellemetlen hangok kiemelt szerepe lehet.

Mert nagyon hosszú csend nem csak a trilógia előtt és után volt (már ami a drámaíró Nádast illeti, hiszen közben monumentális regények születtek), de ez a szerző legtöbbet használt instrukciója is. „Ennek a csendnek az időtartamát természetesen a közönség tűrőképességéhez kell igazítanunk, de úgy, hogy az a tűrési határon mindenképpen túl legyen” – írja például a Temetés nyitójelenetéhez. Máshol egyenesen a „botrány határát” célozza meg vele. A színházban elég kényelmetlenek tudnak lenni a hosszú csendek, valahogy a valós idejüknél is jóval hosszabbnak érződnek. Egymás után tízszer elolvasni, hogy most nagyon hosszú csend következik, lényegesen könnyebb és kényelmesebb, mint nézőként végigélni ezt. De hát a Nádas-drámák nem is akarják megkönnyíteni a néző dolgát. A tűréshatárunk viszont az elmúlt egy-két évtizedben nemhogy növekedett volna, inkább folyamatosan csökkent. Rövidebb előadásokhoz szoktunk, nehezen toleráljuk a nézőtéri kényelmetlenségeket. Nádas Péter gyakran él az akusztikai skála túlsó felével is. Sikítás, ordítás, üvöltés is szerepel a szerzői instrukciók között. A Találkozáshoz pontos zenei instrukciókat adott (ám amikor Vidovszky László zeneszerző azoktól eltért, azt elfogadta, és e zenét a darab szöveggel egyenértékű részének tekintette). Máskor, a Temetésben megtiltotta, hogy bármilyen kísérőzenét, hangkulisszát használjanak az előadáshoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.