KÖNYVMELLÉKLET - kritika

A botrány határán

Nádas Péter: Szünet nélkül (Összegyűjtött drámák)

Könyv

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

A kötet legrégebbi darabja, a Protokoll 1966-ban, a legújabb, a Szirénének 2010-ben született. Nem csak időben, de terjedelemben és stílusban is igen messze állnak egymástól. A közéjük ékelt három dráma, a trilógiaként ismert Takarítás (1977), Találkozás (1979) és Temetés (1980) egymást követően íródtak, kapcsolatukról, összetartozásukról drámatörténeti tanulmányok születtek. Az öt dráma között egy lehetséges összekötő kapocs talán az akusztika, a csend és a fülnek kellemetlen hangok kiemelt szerepe lehet.

Mert nagyon hosszú csend nem csak a trilógia előtt és után volt (már ami a drámaíró Nádast illeti, hiszen közben monumentális regények születtek), de ez a szerző legtöbbet használt instrukciója is. „Ennek a csendnek az időtartamát természetesen a közönség tűrőképességéhez kell igazítanunk, de úgy, hogy az a tűrési határon mindenképpen túl legyen” – írja például a Temetés nyitójelenetéhez. Máshol egyenesen a „botrány határát” célozza meg vele. A színházban elég kényelmetlenek tudnak lenni a hosszú csendek, valahogy a valós idejüknél is jóval hosszabbnak érződnek. Egymás után tízszer elolvasni, hogy most nagyon hosszú csend következik, lényegesen könnyebb és kényelmesebb, mint nézőként végigélni ezt. De hát a Nádas-drámák nem is akarják megkönnyíteni a néző dolgát. A tűréshatárunk viszont az elmúlt egy-két évtizedben nemhogy növekedett volna, inkább folyamatosan csökkent. Rövidebb előadásokhoz szoktunk, nehezen toleráljuk a nézőtéri kényelmetlenségeket. Nádas Péter gyakran él az akusztikai skála túlsó felével is. Sikítás, ordítás, üvöltés is szerepel a szerzői instrukciók között. A Találkozáshoz pontos zenei instrukciókat adott (ám amikor Vidovszky László zeneszerző azoktól eltért, azt elfogadta, és e zenét a darab szöveggel egyenértékű részének tekintette). Máskor, a Temetésben megtiltotta, hogy bármilyen kísérőzenét, hangkulisszát használjanak az előadáshoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.