Remek lehetőség a magyar irodalomnak, hogy Magyarország díszvendég volt a mostani könyvfesztiválon. Ha világviszonylatban nem is a legjelentősebb, de Európában a legfontosabbak közt van az idén szeptember 24. és 27. közt rendezett göteborgi könyvvásár. Rengeteg embert vonz a dolog, minden sarkon volt egy-egy beszélgetés. Olyan szerzőkkel lehetett találkozni, mint Ian McEwan (Amszterdam, Vágy és vezeklés), Daniel Kehlmann (A világ fölmérése) vagy Paula Hawkins (A lány a vonaton). Persze nagy hangsúlyt kaptak a svéd szerzők, és Izland is kiemelt vendég volt, a fő téma mégis Magyarország lett – a szólásszabadsággal és menekültkrízissel együtt. És a bonyodalmak itt kezdődtek. Míg Svédország büszkén emlékszik a jövőre 250 éves sajtószabadság-rendeletére, addig Magyarországon a sajtószabadság egész sor negatív asszociációhoz lett hívószó az utóbbi években. A másik fő téma, a migráció nem kevésbé.
| ||
„Én azt látom, hogy a svédek nem értik, mi a franc folyik itt, aztán erről kérdezgetnek” – mondta Krusovszky Dénes költő, a könyvvásár vendége és amúgy a Narancs rendszeres szerzője. Hozzáteszi, hogy valójában közel sem volt általános bojkott a magyarok ellen. A Balassi Intézet munkájával szemben volt kritika, „de hát lehetett is”. Ahogy mondta, a Balassi kínosan kerülte, hogy politikai témák merüljenek fel a beszélgetésein. Közben – szavak nélkül – mégis erős politikai állásfoglalásokat tett, például Szőcs Géza miniszterelnöki tanácsadó íróként való szerepeltetésével. „Nagyon erős volt a sokkhatás, hogy Magyarországon az emberi jogokat hogyan képzelik el a skandináv országokhoz képest. Ezért az állam előtérbe került, nálam is, a beszélgetéseknél úgy a harmadik kérdés után arról volt szó, hogy Magyarországon mi folyik.” Krusovszky szerint ezt nem lehetett megúszni, de nem szorította ki teljesen a beszélgetések irodalmi tartalmát. „Akinek volt svéd kiadója – például Tóth Krisztának, Varró Daninak, Kiss Judit Ágnesnek, nekem –, azoknál normális beszélgetések voltak, és utána volt szó inkább a politikai helyzetről.” A legsikeresebbek – tapasztalata szerint – azok a magyar témájú politikai beszélgetések voltak, amiket a szervezők a svédek érdeklődése szerint hoztak össze, például Heller Ágnessel, Babarczy Eszterrel, Tamás Gáspár Miklóssal és Stumpf Andrással.
| ||
A hivatalos és magánbeszélgetések állandó témája volt a magyar politika, a menekülthelyzet – meséli Berg Judit író, aki szintén a könyvvásár vendége volt. „A kérdés most valóban foglalkoztatja Európát, inkább az volt furcsa, hogy egy alapvetően szakmai célú rendezvényt is ennyire áthat az aktuálpolitika. Amúgy a megnyitón elhangozott meglehetősen magyarellenes beszéden kívül kulturált formában zajlott a tiltakozás.” A háttérben csendesen transzparensekkel álló aktivisták hangsúlyozottan a magyar kormány – és nem a magyar írók – ellen tüntettek. Berg elmondta, találkozott ellentüntetőkkel is, akik hasonló módon, lapokat feltartva, a támogatásukról biztosították a megjelent magyar írókat. Az ő felirataikon körülbelül ez állt: szimpátiánkat fejezzük ki a magyar kollégákkal, akik méltósággal álltak ki a könyvvásáron. „Lépten-nyomon éreztük a szervezők részéről is, hogy kompenzálni szeretnének, így néha a vártnál is több kedvességet és figyelmet kaptunk.”
Parázsló politikai viták nélkül is lehetséges volt egyébként a svéd és magyar társadalom összevetése, például gyerekkönyvek kapcsán. Berg egy online beszámolóra hívta fel a figyelmet egy olyan beszélgetésről, ahol ő, Jeney Zoltán, Varró Dániel, illetve a két legnevesebb svéd gyerekkönyvszerző, Martin Widmark és Mårten Sandén voltak jelen. Úgy tűnik, sértődöttség nélkül is tartható olyan vita, ahol a felek ezt kérdezik egymástól: „mondd csak, mi mindenről nem írhattok ti, magyarok?”, és ezt kapják válasznak: „milyen érzés úgy írni, hogy állandóan politikailag korrektnek kell lenni?”
| ||
„A könyvvásár szuper. A magyarok szívtak” – ezt már Kukorelly Endre mondta Göteborgról. Amikor felkérték, ezzel még nem számolt, pedig várható lett volna szerinte; a magyarok sajtója évek óta borzasztó. „Európa túlzottan porcelánszaküzlet, és Orbán kis méretű, de túlmozgásos elefánt benne.” Ebben a helyzetben pedig a közönségnek szerinte Masha Gessen érdekes, amikor kiosztja a magyarokat, vagy épp a menekültek magyarországi szenvedései. Kukorelly felidéz egy beszélgetést: „Látszott a moderátoron, Ingrid Elamon a kín, hogy tényleg hova tegye például a magyar avantgárdról szóló beszélgetés alatt a migránsügyet.”
A Balassi Intézet viszont profin működött szerinte, már ami a szervezői munkájukat illeti. „Minél kevésbé pártpolitikai a munkájuk, annál jobbak. Szabó Zsuzsába bele van szerelve egy 24 órás problémamegoldó program. A fordítóim, Tóth Péter és Daniel Gustafsson Pech segítsége, a Göteborgban élő Lipcsey Emőke helyismerete és tyúkanyós aggodalmaskodása, vagy Thomas Cooper alázatos és finom tolmácsmunkája nélkül tényleg kínlódtam volna.”
Ahogy Berg Judit mondta, a Balassi szervezésével ő is elégedett, ugyanakkor a Budapest tematikájú, a képek alapján elsősorban a 2-es metró megállóit idéző hatalmas magyar standdal kapcsolatban kiemelte, „ez nem az első könyvvásár, ahol úgy érzem: a magyar stand sokkal modernebb, vagányabb és szebb is lehetett volna”. Esztétikai szempontból Krusovszky Dénes szerint is diktálja a tempót a göteborgi könyvvásár: az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválhoz képest szerinte az egész sokkal szebb volt, sokkal több pénz és energia jut rá.
| ||
Krusovszky éles kritikát fogalmazott meg a Balassi Intézet hozzáállásával, a könyvvásáron való részvétel koncepciójával szemben. Az, hogy az intézet kevéssé ismert szerzőket vonultatott fel Göteborgban, szerinte a kereslet és kínálat összehangolása terén erősen dilettáns megoldás volt, aminek hála az intézet programjainak alig volt közönsége. A Balassi nem elégedett meg azzal, hogy a svéd kiadók által lefordított magyar szerzők népszerűsítését segítse, hanem a legtöbb energiát abba fektette, hogy saját maga lefordíttatott 7 művet, és egy ezek részleteiből összeállított antológiával házalt, ami Krusovszky szerint egy irodalmi fesztiválon még elment volna, de egy könyvvásáron már nem. Közben se a svédül olvasható magyar irodalomnak nem volt még egy katalógusa sem, se a vezető magyar kiadókat nem vitte ki az intézet, de még a legkeresettebb magyar szerzőket sem. „Az az akarat azért működött, hogy ne csak a baloldali írók legyenek. Van ez a frusztráció a konzervatív irodalmi oldalnál vagy az Írószövetségnél, vagy az MMA-nál, hogy külföldön mindig csak az Esterházyt meg a Nádast, meg ezeket olvassák. De hát azért, mert ezek az érdekesek.”
A Balassi Intézet a nekik küldött kérdéseinkre válaszul hangsúlyozta, hogy a díszvendégség és a kiemelt szemináriumi helyszín miatt sokkal több résztvevője volt a magyar programoknak, mint várták. A standjuknál voltak vendégek, akik kifejezetten egy-egy kötetet kerestek. A frissen fordított szerzők közül többen érdeklődtek Bodor Ádám Sinistra körzet és Szécsi Noémi Finnugor vámpír című könyvei iránt, ezek jogait valószínűleg meg is fogják venni. Bár „a konkrét eredményekről még korai bármit is mondani, hiszen a vásár még épphogy csak véget ért”. A külföldi kiadókkal különben a Publishing Hungary program tartja a kapcsolatot, ami például novemberre tíz európai kiadót hívott meg Magyarországra, remélve a legjobbakat, sok magyar szerző külföldi megjelenését.
A Balassi Intézet álláspontja szerint a göteborgi magyar részvétel végül is sikeres volt – a közéleti témák hangsúlyossága ellenére. Szabó Zsuzsanna erről azt mondta, sok munka kárba veszett a politika miatt: „az utcán a járókelők is, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön mondták, hogy ó, hát sajnáljuk, ami történt.”
