| ||
Az érzékeny gyomrú olvasót megkímélném mindazon élettani hatások részletes bemutatásától, amelyeket Szabó T. Anna verseinek huzamosabb ideig tartó olvasása vált ki bennem. Eleve csak azért hozakodok elő ezzel, hogy mindenkit megnyugtassak: ezt a kötetet azok is bátran kézbe vehetik, akiknek hozzám hasonlóan komoly kihívást jelent a szerző költészetének befogadása. Nem mintha a Senki madarából hiányozna a túlhajtott romantika, a modorosság, illetve a művészet, a szerelem, az élet, a mindenség meg minden arcpirítóan egyszerűcske értelmezése – de a kisregénynek kapásból van három hatalmas előnye a Szabó T. Anna-versekkel szemben. Az egyik, hogy a célközönsége a meseolvasó gyerek, kamasz és felnőtt. A második, hogy vannak benne rajzok. A harmadik, hogy nincsenek benne rímek.
Néhány nehezen megbocsátható nyelvi túlkapás (például ugyanazon az oldalon elfért a „perzselt föld szomjas lihegése” és a „jégtüskés, forró rózsa”) és homályos metafora nehezíti ugyan az olvasást, de alapvetően jól működik az a mindent összevéve elég egyedi, kicsit népmesés, kicsit költői, dallamos és elegáns prózanyelv, amelyen ez a varázsmese megszólal. Ahogy az is meglepő, hogy amikor a japán folklór egy lánnyá változó darumadár képében landol a furulyaszótól hangos magyar pusztában, abból nem valami abszurd vagy parodisztikus ütközés lesz, hanem szépen egybesimulnak, mint a madarak nyelvén szóló magyar pásztorfiú és a darutollas japán lány a boldog szerelemben. Kapcsolatuk azonban végig kicsit hátborzongató is, és ez néhol már-már krimiszerű izgalmat kölcsönöz a történetnek, amely persze a meditatív szemlélődés dicséretét zengi. Rofusz Kinga rajzai nagyon érzik ezt a lassú ritmust és a rejtett drámát, de a mesétől függetlenül, önmagukban is sokat nézhető, erős képek. Egyszerre régimódi és korszerű könyv, és itt mindkét jelzőt bóknak szánom.
Magvető–Vivandra, 2015, 56 oldal, 2990 Ft
