Könyv

Az Orgia után sikerült emelni a tétet.

Az elmúlt bő negyven év, az államszocializmus évtizedeinek kétes értékű (és többnyire kevéssé maradandónak bizonyuló) kulturális és gazdasági teljesítményei között még mindig kiemelt figyelem illeti a korszak popzenéjét. Számtalan honfitársunk zenei érdeklődését igazából még mindig a Kádár-rendszerben (hol annak kebelén, hol annak ellenére) készült alkotások mozgatják, és ebből a szempontból mindegy, hogy az el nem múló rajongás tárgya Kovács Kati, a Bergendy, a Fonográf vagy a Bizottság.

Jókai Mór fogadott leánya, Laborfalvi Róza és Lendvay Márton unokája, Feszty Árpád felesége és – szinte bizonyosan – idősebb Andrássy Gyula gróf ágyékának gyümölcse: Feszty Árpádné Jókai Róza igazán a 19. századi Magyarország hatalmas kapcsolati hálójának kellős közepén élte le élete első felét.

Helyi erők, helyi kultúrkampf.

Egy apokaliptikus regénytrilógiával és egy kísérleti memoárral a háta mögött vágott neki az Ultrabalatonnak. Az íróval – és amatőr hosszútávfutóval – a terra incognita eléréséről, a kielégíthetetlen vágyról és a gyerekkor szörnyetegeiről is beszélgettünk.

Ha az Egyesült Államok a népek olvasztótégelye, akkor Brüsszel az eurokratáké: az EU-bürokratákról írt regényében a bécsi író sok szálat mozgat, a többi közt egy magyart is. A főváros tavaly elnyerte a Deutscher Buchpreist – a szerzővel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Néhány hete belefutottam az interneten egy kutatásba, mely szerint az amerikaiak 41 százalékának fogalma sincs róla, mi az az Auschwitz. A helyzet Európában is meglepően hasonló, egy tavalyi felmérésben a 14–16 éves német fiatalok mindössze 47 százaléka tudta náci haláltáborként azonosítani Auschwitz–Birkenaut. Mindezek nem véletlenül jutottak eszembe Robert Menasse új könyvének olvasása közben. Jóllehet A fővárost „az Európai Unió első nagyregényeként” könyvelte el a recepció, legalább annyira szól a holokauszt emlékezetéről, mint az EU-ról.

Izgalmas interjúk a szerzőkkel, okos, mértékadó kritikák frissen megjelent könyvekről, és elgondolkodtató esszék. Ezek az alapanyagai könyvheti mellékletünknek.

A nők életmódjába számos ponton beleszólt a háború: szerényebb étel került az asztalra, le kellett mondani a cselédekről, és sokan kisebb lakásba költöztek, mivel a pénzhiányból fakadó egyszerűség felülírta a nagyobb, sok munkával karbantartható otthonok létjogosultságát.

A jobbos és balos kiadók csörtéjét a sajtóvisszhang túldimenzionálta, de tény: a könyvvásár párhuzamos tereiben párhuzamos dolgok történtek – anélkül, hogy a kiállítók tudomást vettek volna egymásról. S milyen kiutat kínált e rendszerszintű dilemmából a magyar pavilon elfüggönyzött, intim tere?