Könyv

Kutatásra ösztönöz

Szécsi Noémi–Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő (1914–1939)
szerző
Csendes-Erdei Emese
publikálva
2018/18. (05. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nők életmódjába számos ponton beleszólt a háború: szerényebb étel került az asztalra, le kellett mondani a cselédekről, és sokan kisebb lakásba költöztek, mivel a pénzhiányból fakadó egyszerűség felülírta a nagyobb, sok munkával karbantartható otthonok létjogosultságát.

Ezenkívül a modern nő a korábbitól eltérő módon közelített a férfiakhoz. Ha lelkiismeret-furdalással is, de folytatott nemi életet házasság nélkül, volt igénye arra, hogy alaposabban megismerje a választottját, és szívesebben szült kórházban, mint otthon.

A fővárosi úrinő mindennapjaival, életmódjával és a kor kihívásaira adott női válaszokkal foglalkozó kötet nem előzmény nélküli. Szécsi Noémi író és Géra Eleonóra történész 2016-ban A budapesti úrinő ma­gán­élete (1860–1914) című kötetében engedett bepillantást az úri családok kulisszái mögé korabeli újságcikkek és levéltári magániratok segítségével. Az egy évvel később megjelent A modern budapesti úrinő (1914–1939) ott folytatja a történetet, ahol az első abbahagyta: az I. világháború kitörésénél. A több évtizedet átölelő kötetben szó esik divatról, fogamzásgátlásról, férjfogó tippekről, oktatásról és minden olyan kérdésről, amely jelentős átalakuláson esett át a nagy háború következtében.

Ha olvasás előtt figyelmen kívül hagyjuk a hátlapon található szerzői leírást, akár csalódás is érhet minket. Már az első fejezet címe „becsapós”. A Női szerepválság a háború alatt nem kínál átfogó elemzést a kérdésről, pusztán egyetlen család történetébe enged bepillantást magánlevelezések és visszaemlékezések alapján. Hasonló hiányérzetünk támadhat a kötet visszatérő alapvetése kapcsán is, mely szerint a nők életé­ben bekövetkezett változásokat nem a háború okozta, az pusztán felgyorsította a már korábban megindult folyamatokat. Ezt a megállapítást a szerzők nem támasztják alá, ugyanakkor ez a hiány kedvet csinálhat az előző kötet átlapozásához. Ha azonban az elején elfogadjuk, hogy csak bizonyos mélységig merülünk el a témában, nagyszerű élményben lehet részünk. A fejezetek rövidek, a címek beszédesek, a témakörök pedig rendkívül szerteágazóak, a több száz oldalas szöveg igyekszik minden nőket érintő témát lefedni a korabeli plasztikai sebészettől a nők politikában betöltött szerepéig. Sok apró részletre fény derül, amit nagyszüleink, dédszüleink elbeszéléseiből sem nagyon ismerünk, például hogy miért hazudtak a pestiek a nyaralásról, vagy hogy miként válhatott egy úrinő akkor is kívánatossá, ha éppen nem volt fürdési lehetősége. Valószínűleg azt sem sokan tudják, hogy létezett egy divatellenes divatlap, amelyben Prohászka Ottokár sem átallotta kifejteni a szépség kultuszáról vallott nézeteit.

A szöveg számos újságcikket, naplóbejegyzést, privát levelet, időnként statisztikát és korabeli regényrészletet is tartalmaz, ám ez nem nehezíti az olvasást. A rengeteg felhalmozott információt sikerült olvasmányos mederbe terelni, és a sok idézet is csak javára válik a kötetnek. Móricz Zsigmond naplójából például megtudhatjuk, miért tűnik egy férfi számára visszataszító időtöltésnek a modern nők legújabb hóbortja, a napozás. De más híres emberek is felbukkannak a kötetben, például Kaffka Margit vagy Gyarmati Fanni, akinek gyakori abortuszairól tudunk meg részleteket. Kiemelkedően érdekes az a rész is, amelyben az első magyar gépészmérnöknő vall arról 1925-ben, milyen érzés volt egyedüli nőként mérnöknek tanulni.

Az étkezési divatokról szóló rész ma is tökéletesen aktuális. Persze napjainkban a húsmentes életre nem a húshiány ösztönzi az embereket, viszont már Kosztolányi felesége is rájött, hogy lelki okok húzódhatnak meg az étkezési hóbortok mögött. „Valamiben hinni kell, ami segít. Nem a gyomoridegességemen, hanem a szenvedéseken. Egyik ember, ha olyan bánat éri, amellyel nem tud vagy nem akar megbirkózni, spiritiszta lesz, s a szellemeket hívja segítségül, én testi téren véltem megtalálhatni a megoldást. Persze akkor nem sejtem s az uram sem, hogy a nyerskoszt-evés csupán racionalizálása a csodavárásnak.”

Noha az elején bíráltuk a könyv felszínességét, végül megértettük, hogy ez a koncepció része. A kötet célja alapvetően az érdeklődés felkeltése. Az olvasás során felmerülő bosszantó hiányérzet kedvet csinál ahhoz, hogy az ember bevegye magát a könyvtárba, és átböngéssze a hivatkozott forrásokat. A modern budapesti úrinő végül is remek útmutató, amely egyszerre informál, szórakoztat és kutatásra ösztönöz.

Európa Könyvkiadó, 2017, 439 oldal, 4490 Ft

szerző
Csendes-Erdei Emese
publikálva
2018/18. (05. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...