Könyv

Magos István: „Továbbra is reformálódjatok!”

Könyv

Tavaly mindenre jó apropó volt a reformáció 500. évfordulója. Ennek kapcsán jelent meg Magos István irodalomtörténész különböző helyeken már publikált tanulmányainak, esszéinek gyűjteményes kötete is. A Reformáció Magyarországon – századról századra alcímű könyv végigkalauzolja az olvasót a reformáció évszázadain, minden szöveg egy-egy, az adott évszázadra jellemző szerzőt és művet emel ki a 16. századtól napjainkig. A kötetben váltakoznak az ismeretterjesztő, illetve a tudományos jellegű dolgozatok, a rövid elemzéseket és a bemutatást követően részleteket olvashatunk Bod Péter, Szenci Molnár Albert vagy éppen Nagy István valamelyik művéből. Izgalmas és elmés találatok azok a szövegelemzések, amelyek szintén a reformáció egy-egy ünnepére íródtak, például Szenci Molnár Albert azon kötetének taglalása, amelyet a reformáció első jubileumára adott közre.
A könyv némileg elkülönülő második részeként három olyan tanulmány olvasható, amelyek Luther és a lutheri gondolatok recepcióját járják körül Kazinczy, Goethe, illetve a felvilágosodás kori magyar írók műveiben. A szerző egészen napjainkig jut el, és alapvetően kritikusan értékeli a reformálódás jelenlegi folyamatait vagy éppen állóvizét. Ez a belső nézőpont mozdítja el a kötetet a tudományostól a személyesség felé. Bár a könyv egészében természetesen hangsúlyos szerepet kap maga a reformáció, valójában inkább az arra adott reflexiókból alkothatunk képet: befogadásáról és elfogadásáról, a reformáláshoz való (belső) hozzáállás alakulásáról.

Spalding Alapítvány, 2017, 254 oldal, 1500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.