Zoltán Gábor: Szomszéd

A nemzetieknek túlzottan liberális, a liberálisoknak túlzottan nemzeti

  • Antal Nikolett
  • 2018. június 13.

Könyv

Az Orgia után sikerült emelni a tétet.

Zoltán Gábor új regénye, a Szomszéd – Orgia előtt és után súlyos kérdésekkel szembesít. Az Orgia után nehéz volt elképzelni, hogy lehet még emelni a tétet, de ez sok szempontból sikerült. A személyessé tétel ugyanis alkalmas erre, s az esszéregény műfaja is innen érthető meg igazán, hiszen a Szomszéd főhőse Zoltán Gábor maga. Minden mondatának tétje van, mert újra és újra tükröt tart elénk, már-már csúcsra járatva a húsba maró kérdést: hol vannak a saját határaink, észleljük-e a gyilkos figyelmeztetést, hogy egy rendszer naiv kiszolgálói vagy éppen áldozatai lehetünk?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A tétet a szerző azzal is emeli, hogy amíg az Orgia lezárul a múltban, addig a Szomszéd a jelenig ér, az ezúttal is valós néven említett szereplők sok esetben ismert emberek, közéleti személyiségek. Az egyik legambivalensebb példa Szécsényi Ferenc operatőr. A rendkívül szegény, nyomorú sorsú kisgyerek, aki az atyai szívósságnak köszönhetően Budapestre kerül, kertészként dolgozó apja mellett egy zsidó arisztokrata családnál lel otthonra. Később a filmgyárban kap munkát, a ranglétrán egyre feljebb lépeget, s jómódú barátai egyik teniszpartiján éppen a baronesse-szel hozza össze a sors. A kisasszony, meglátva kertészük fiát, sarkon fordul, nem hajlandó vele párost játszani. Később a fiú belép a Nyilaskeresztes Pártba, hűen énekli az indulókat, pártgyűlésekre jár, ám a frontra kerül. Hazatér, s a háború után a Kossuth-díjig jut. Zoltán kíméletlenül ítéletmentes ugyan, de végül fölteszi a kérdést: mi lett volna, ha nincs a front, ha a fiú Pesten marad? Min múlik egy ember sorsa?

false

Zoltán saját életében is meglehetősen későn jön a saját környezet felé való fordulás: nem a klasszikus értelemben vett pályakezdő saját hangra találásáról van itt szó, noha kiváló színházi szakemberről és jó szépíróról beszéltünk eddig is, hanem egy érett szerző önmagára találásáról és irodalmi bravúrjairól. A szembenézésről a környezetével, melyről a korábban hallott félinformációk, elengedett félmondatok most hihetetlen erőteljes esszenciát alkotnak. Ebben benne van a saját élet, a saját sors fölötti ítélőszék is, amit metaforaként végigvisz a regény egészén, hiszen ahogyan mondja, az írás nem más, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett.

Amikor ugyanis Zoltán elkezd körülnézni, akkor olyan borzalmat és szörnyűséget tapasztal, amiről nehéz egyetlen szót is szólni a személyközi kapcsolatokban. Erre nincs más reakció, mint világgá kürtölni a magyar történelem egyik legdermesztőbb korszakának történéseit. S hogy ki az elkövető, és ki az áldozat? A szomszéd. Zoltán nem használ a címben se határozott, se határozatlan névelőt, ugyanakkor nélkülözi a többes számot is. Egyszerre általánosít és egyénít, s ezzel az ismerősségében ismeretlen gesztussal végképp padlóra küldi az olvasót. „A nézőpontom maga lett a vizsgálatom tárgya. Ahonnan vizsgálódom, oda szeretnék belátni. Arra irányul a figyelmem, hogy honnan is figyelek. (…) Ez az újfajta, szokatlan figyelem okozza, hogy sok olyasmiről szerzek tudomást, ami korábban elkerülte a figyelmemet.” Ez az egyszerre kifelé és befelé irányuló voyeurizmus tehát mindent megváltoztat. A polgári közegből származó konzervatív, saját bevallása szerint a nemzetieknek túlzottan liberális, a liberálisoknak túlzottan nemzeti. Így a vizsgálódás, a szembenézés valamiféle kényszerhelyzetnek is az eredménye, melynek szüksége addig szinte föl sem tűnt. Éppen ezzel a hiánytapasztalattal írja le az áldozatok emlékezőközösségét is, mely mindig gyengébb, mint a tetteseké.

A Zoltán által leírt folyamatok tragikusak, embert próbálóak, gyilkosak. Ezeket az eseményeket a nyelv hozza létre, a főszereplő-szerző föl is teszi a kérdést: „Az enyém ez a nyelv? A gyilkosok nyelvén beszélek a gyilkosokról?” De erre már nincs válasz, és fölötte ítélet sincs.

Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 392 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.