Könyv

Európa újrafelfedezése

Robert Menasse: A főváros
szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018/21. (05. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Néhány hete belefutottam az interneten egy kutatásba, mely szerint az amerikaiak 41 százalékának fogalma sincs róla, mi az az Auschwitz. A helyzet Európában is meglepően hasonló, egy tavalyi felmérésben a 14–16 éves német fiatalok mindössze 47 százaléka tudta náci haláltáborként azonosítani Auschwitz–Birkenaut. Mindezek nem véletlenül jutottak eszembe Robert Menasse új könyvének olvasása közben. Jóllehet A fővárost „az Európai Unió első nagyregényeként” könyvelte el a recepció, legalább annyira szól a holokauszt emlékezetéről, mint az EU-ról.

false

A több szálon futó cselekmény középpontjában Fenia Xenopoulou, az Európai Bizottság kulturális főigazgatóságának tisztviselője és beosztottja, Martin Susman a testület alapításának 60. évfordulós ünnepségét készíti elő. A megemlékezés fókuszába Auschwitzot, a tábor még életben maradt túlélőit tervezik állítani, a bizottság imázsát az „európai béke őrzője” szlogennel megtámogatva. Ezzel párhuzamosan Alois Erhart, az idős közgazdászprofesszor a bizottsági elnök tanácsadó testületében szintén a II. világháború szörnyűségeire emlékeztetve érvel az EU további föderalizációja mellett. Xenopoulou kezdeményezése színtiszta karriervágyból fakad, a mind mélyebb depresszióba süllyedő Susman leginkább a munkát és a konfliktusokat igyekszik kerülni, Erhart professzor viszont őszinte meggyőződésből és szenvedéllyel beszél a nemzetállamok meghaladásának szükségességéről. A „brüszszeli bürokraták” projektje a bizottságon belüli ellenlábasaikba és a tagállami kormányok ellenállásába ütközik, az elnök „reflec­tion groupjában” pedig a status quo közgazdászok nem tudnak mit kezdeni a professzor magasztos gondolataival.

Menasse komoly brüsszeli kutatómunka után vágott bele a regényírásba, a mély ismeretanyag érződik is, A főváros néhol egészen tankönyvszerűen tárgyalja a különböző uniós testületek és a tagállamok közti hatásköri villongásokat (kilóg ugyanakkor a tényleges jogi keretek precíz követéséből az a rész, amelyben egyes országok önálló szabadkereskedelmi megállapodásokat akarnak kötni Kínával; erre a valóságban nem lenne lehetőségük). Hogy az egész mégsem válik unalmassá, az leginkább a jó érzékkel adagolt iróniának köszönhető. A magyar olvasónak külön is mulatságos, hogy amikor az osztrákokat a bizottság kulturális portfóliójával kínálják meg, az ottani sajtó teljes kétségbeesésbe és letargiába zuhan (jelenleg Navracsics Tibor a kultúráért felelős biztos). Menasse azt is remekül oldja meg, hogy bár a regény „eszmei szinten” érzékelhetően integrációpárti, nem válik pamfletté vagy kinyilatkoztatássá. A politikai folyamatok működtetőinek közeli bemutatása épp azt emeli ki, hogy a föderalizmus hívei ugyanúgy önös érde­keiket szem előtt tartó, barátaikat támogató, ellenségeiknek keresztbe tevő emberek, mint az euroszkeptikus, nacionalista politikusok.

Ezzel együtt az erőltetettség, csináltság érzetétől nem sikerült teljesen megszabadítani a regényt. Menasse nyilván azt döntötte el először, hogy egy Brüsszelben játszódó könyvet fog írni az Európai Unióról, maga a sztori csak ezután jött. Egy idő után soknak éreztem, ahogy az EU valamennyi „forró kérdése” (migráció, terrorizmus, euróválság, Brexit, ciprusi konfliktus stb.) előkerül valamilyen formában. A Brüsszel nyelvi sokféleségében rejlő lehetőségeket is túlhasználja a szerző, a félreértések, szójátékok többször nem viccesek, mint ahányszor igen, ezekkel a fordító is érezhetően megküzdött. Az azért nem rossz, amikor az Európai Sertéstenyésztők (European Pig Producers – EPP) elnöke az Európai Néppártnál (EPP) lobbizik, a politikusok első kérése pedig az, hogy változtasson a szervezet nevén. Utolsó kritikai megjegyzésem a bűnügyi szálra vonatkozik, mely kétségkívül izgalmasabbá teszi a cselekményt, ám kicsit szervetlenül illeszkedik a regénybe, a történet előrehaladtával mind jobban Dan Brown-osodik, felkínált megoldása pedig – bár állít valamit a terrorellenes küzdelem és az emberi jogok viszonyáról – a valóságtól teljesen elrugaszkodott.

Hibái ellenére A főváros nem érdemtelenül nyerte el a tavalyi Deutscher Buchpreist. Menasse regénye újszerű, szórakoztató és legfőképp elgondolkodtató olvasmány. Két folyamat egymásmellettiségét mutatja fel: az újabb európai válság, a xenofóbia és a nemzeti bezárkózás erősödése épp egybeesik azzal, hogy a náci koncentrációs táborok utolsó felnőtt túlélői is távoznak az élők sorából, azaz a holokauszt – Jan Assmann terminológiájával – a kommunikatív emlékezetből áthelyeződik a kulturális emlékezetbe. Az egybeesés talán csak a véletlen műve, az viszont bizonyos, hogy a múlt folyamatos tudatosítása segíthet átlendülni mai problémáinkon is.

 

Fordította Győri László. Geopen, 2018, 399 oldal, 4500 Ft

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018/21. (05. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    Kovacs
    2018. június 07., csütörtök 13:24
    "Menasse nyilván azt döntötte el először, hogy egy Brüsszelben játszódó könyvet fog írni az Európai Unióról, maga a sztori csak ezután jött. "

    Menasse központi témája az "Unió". Már évek óta. Esszék, novellák után a nagy összefoglaló.
    Nagy kár, hogy Teczár Szilárd ilyen könnyedén elintézte Menassét és a rólunk szóló regényt.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...