| ||
A több szálon futó cselekmény középpontjában Fenia Xenopoulou, az Európai Bizottság kulturális főigazgatóságának tisztviselője és beosztottja, Martin Susman a testület alapításának 60. évfordulós ünnepségét készíti elő. A megemlékezés fókuszába Auschwitzot, a tábor még életben maradt túlélőit tervezik állítani, a bizottság imázsát az „európai béke őrzője” szlogennel megtámogatva. Ezzel párhuzamosan Alois Erhart, az idős közgazdászprofesszor a bizottsági elnök tanácsadó testületében szintén a II. világháború szörnyűségeire emlékeztetve érvel az EU további föderalizációja mellett. Xenopoulou kezdeményezése színtiszta karriervágyból fakad, a mind mélyebb depresszióba süllyedő Susman leginkább a munkát és a konfliktusokat igyekszik kerülni, Erhart professzor viszont őszinte meggyőződésből és szenvedéllyel beszél a nemzetállamok meghaladásának szükségességéről. A „brüszszeli bürokraták” projektje a bizottságon belüli ellenlábasaikba és a tagállami kormányok ellenállásába ütközik, az elnök „reflection groupjában” pedig a status quo közgazdászok nem tudnak mit kezdeni a professzor magasztos gondolataival.
Menasse komoly brüsszeli kutatómunka után vágott bele a regényírásba, a mély ismeretanyag érződik is, A főváros néhol egészen tankönyvszerűen tárgyalja a különböző uniós testületek és a tagállamok közti hatásköri villongásokat (kilóg ugyanakkor a tényleges jogi keretek precíz követéséből az a rész, amelyben egyes országok önálló szabadkereskedelmi megállapodásokat akarnak kötni Kínával; erre a valóságban nem lenne lehetőségük). Hogy az egész mégsem válik unalmassá, az leginkább a jó érzékkel adagolt iróniának köszönhető. A magyar olvasónak külön is mulatságos, hogy amikor az osztrákokat a bizottság kulturális portfóliójával kínálják meg, az ottani sajtó teljes kétségbeesésbe és letargiába zuhan (jelenleg Navracsics Tibor a kultúráért felelős biztos). Menasse azt is remekül oldja meg, hogy bár a regény „eszmei szinten” érzékelhetően integrációpárti, nem válik pamfletté vagy kinyilatkoztatássá. A politikai folyamatok működtetőinek közeli bemutatása épp azt emeli ki, hogy a föderalizmus hívei ugyanúgy önös érdekeiket szem előtt tartó, barátaikat támogató, ellenségeiknek keresztbe tevő emberek, mint az euroszkeptikus, nacionalista politikusok.
Ezzel együtt az erőltetettség, csináltság érzetétől nem sikerült teljesen megszabadítani a regényt. Menasse nyilván azt döntötte el először, hogy egy Brüsszelben játszódó könyvet fog írni az Európai Unióról, maga a sztori csak ezután jött. Egy idő után soknak éreztem, ahogy az EU valamennyi „forró kérdése” (migráció, terrorizmus, euróválság, Brexit, ciprusi konfliktus stb.) előkerül valamilyen formában. A Brüsszel nyelvi sokféleségében rejlő lehetőségeket is túlhasználja a szerző, a félreértések, szójátékok többször nem viccesek, mint ahányszor igen, ezekkel a fordító is érezhetően megküzdött. Az azért nem rossz, amikor az Európai Sertéstenyésztők (European Pig Producers – EPP) elnöke az Európai Néppártnál (EPP) lobbizik, a politikusok első kérése pedig az, hogy változtasson a szervezet nevén. Utolsó kritikai megjegyzésem a bűnügyi szálra vonatkozik, mely kétségkívül izgalmasabbá teszi a cselekményt, ám kicsit szervetlenül illeszkedik a regénybe, a történet előrehaladtával mind jobban Dan Brown-osodik, felkínált megoldása pedig – bár állít valamit a terrorellenes küzdelem és az emberi jogok viszonyáról – a valóságtól teljesen elrugaszkodott.
Hibái ellenére A főváros nem érdemtelenül nyerte el a tavalyi Deutscher Buchpreist. Menasse regénye újszerű, szórakoztató és legfőképp elgondolkodtató olvasmány. Két folyamat egymásmellettiségét mutatja fel: az újabb európai válság, a xenofóbia és a nemzeti bezárkózás erősödése épp egybeesik azzal, hogy a náci koncentrációs táborok utolsó felnőtt túlélői is távoznak az élők sorából, azaz a holokauszt – Jan Assmann terminológiájával – a kommunikatív emlékezetből áthelyeződik a kulturális emlékezetbe. Az egybeesés talán csak a véletlen műve, az viszont bizonyos, hogy a múlt folyamatos tudatosítása segíthet átlendülni mai problémáinkon is.
Fordította Győri László. Geopen, 2018, 399 oldal, 4500 Ft
