Könyv

A közeljövőben esszésorozatot indítunk az elfelejtett, de értékes vagy érdekes magyar prózaírókról. Taglaljuk majd többek közt Abody Béla, Birkás Endre, Darvas Szilárd, Granasztói Pál, Karácsony Benő, Kádár Erzsébet, Kellér Dezső, Kellér Andor, Komor András, Kolozsvári Grandpierre Emil, Laczkó Géza, Pap Károly, Örley István, Szabó István, Szász Imre, Szobotka Tibor, Tabi László, Zsolt Béla munkásságát. Beszélgetésünk ennek bevezetője.

Az önök feladata az, hogy "otthonaikban visszaadják az élet érvényes, értelmes céljait", ami olyan "házi feladat, melyet egy kisbabával az ölükben vagy a konyhában, konzervnyitóval a kezükben is megtehetnek" - jelentette ki a kampányoló demokrata elnökjelölt 1955-ben, a kizárólag női hallgatók számára létesített, nagy tekintélyű, új-angliai Smith College-ben.

Santa Monicában lakott, egy négyemeletes társasházban, ott találtak rá múlt kedden, holtan. A házvezetőnő értesítette a rendőrséget. Semmi erőszakra utaló jel, azt mondták, majd a boncolás után többet tudunk. Nos, megvolt. Mára ott tartunk, hogy nem lettünk okosabbak. A boncolás sem találta a halál okát, most toxikológiai vértesztek jönnek. Van persze két gyanús dolog, naná: "long drog abuse history" és tetemes túlsúly. Ugye, hogy a kedvencünk volt...

A 2006-tól a Csokonai Színház élére kinevezett két színházcsináló közép-európai távlatokban gondolkodva kívánja megreformálni a középmezőnynél is mélyebbre süllyedt debreceni színházi életet. Totális átalakítás - hirdeti a sok vitát kiváltott terebélyes pályázatuk, mely új színházépületet, regionális kereteket, nemzetközi fesztivált, színiakadémiát álmodott meg a cíviseknek.

"Shakespeare magyar fordítása felér a leggazdagabb szépliteratúrának is legalább a felével."

Magyarország vitathatatlanul első számú médiatörténésze, a HírTv műsorának állócsillaga, a szovjet és posztszovjet kérdések örökös szakértője. Az idén hatvanéves Kun Miklós sikerekben és pálfordulatokban gazdag pályafutását tárjuk most olvasóink elé.

Noha a szilveszteri tévéműsor mára, úgy látszik, végérvényesen megszűnt nemzeti sorskérdés lenni, a magyar televíziós csatornák jobbára még mindig a kényszeres tömegszórakoztatás nagy erőpróbájának tekintik ezt az éjszakát.

Száz éve született. Jövőre lesz negyedszázada, hogy Nobel-díjas lett. Az Osztrák Kulturális Fórum 2005 decemberében müncheni, bécsi, budapesti írók, iro-dalomtudósok részvételével konferencián idézte fel sokszínű életművét, különös alakját.

Ilyen a sors: a magyar tudományosság éppen a nagy múzeumi rekonstrukciók idején kezdte dekonstruálni a múzeumot mint intézményt.

Mi legyen? Sarah, a titokzatos és érzéki, rőt hajú nevelőnő hozzámenjen-e törvénytelen gyermeke apjához, a belé szenvedélyesen szerelmes, arisztokrata származású amatőr geológushoz, Charles-hoz, vagy válassza inkább a függetlenséget, a viktoriánus Angliában botrányosnak tekintett leányanyaságot?

Tudományos közéletünk erős embere, s a konzervatív katolikus szellemiség egyik legfőbb hazai letéteményese. Megannyi magas poszt betöltőjeként formális és informális hatalma jószerivel a bölcsészettudományok teljes körére kiterjed, s szintúgy a felsőoktatás tekintélyes hányadára. Az alábbiakban e plenipotens, ám a szélesebb közvélemény előtt szinte teljesen ismeretlen férfiú eddigi életútjának és elérményeinek bemutatására teszünk kísérletet.

Aki egy kicsit is hallott harangozni a századforduló és környéke társadalomtudományi közéletéről, az tudja, hogy a "zsidókérdés" már akkor, az asszimilációs aranykorban is elmélyült, hol elfogulatlan, hol tendenciózus elemzések, bölcselkedések, viták tárgya volt.

Triceps, a Szabadkáról áttelepült performer, az Opál Színház rendezője - aki egyéb alkotói és szervezői tevékenysége mellett Tsss szignóval mozgásművészeti cikkeket is írt a Narancsba - tíz éve, 40 éves korában bezáratta magát egy ferencvárosi pincében felállított, szűk, de szárnyakkal ékes ketrecbe, és 40 napon át csak folyadékot véve magához előadta-átélte-túlélte az éhezőművész kafkai ihletésű szerepét.

Megjelent tehát egy igen vaskos és érdekes gyűjtemény. Minden szövegét (és minden szövege próza, közelebbről rövidpróza) nők írták, s az alcím szerint "a női szexualitásról", de azért - ennyit előre elárulok - nem mindig arról szól.