Nem sokkal Körner András könyve, A magyar zsidók hétköznapi élete 1867–1940 után itt egy jóval nagyobbat markoló album, mely azt a cirka 1700 évet öleli fel, amely az ókori Pannónia zsidóságát és a mai Teleki téri lakászsinagóga látogatóit elválasztja, illetve összeköti. Jalsovszky Katalin, Tomsics Emőke és Toronyi Zsuzsanna munkája igazi coffee table album, a képes történelemkönyv és a zsidó ki kicsoda impozáns kivitelű keveréke, amely nemcsak hasznos ismeretterjesztő műként, de lakberendezési tárgyként is emeli a háztartások fényét. A szép kivitel és a gazdag képanyag műfaji alapszolgáltatás, ami nem az, hogy e nagy gazdagságban olykor más zsidó témájú albumok emléke is felrémlik. Sztoriban vagyunk, egy 1700 éves történetben, melynek taglalása során jó, ha egy fotó illusztrálja, miként imádkoztak például a késő Kádár-korban a Dob utcai ortodoxok, de ez is elég, hogy felidézze Féner Tamás híres fotóalbumának („...és beszéld el fiadnak...”) képeit, melyek a késő hetvenes és kora nyolcvanas évek zsidó hitéletét dokumentálták. De másféle továbbgondolásra is alkalmat ad ez a szép és hasznos – Szakály „idegenrendészeti eljárás” Sándor és cinkostársai okulására is szolgáló – album. Radnóti Miklós képes bekezdésénél például joggal merülhet fel, hogy a felsorolt művészek közül ki hogyan viszonyult saját zsidóságához. Itt van például Komlós Aladár esete Radnótival: a vészkorszak árnyékában Komlós felkérte a költőt, adjon verset a zsidó hitközségben fedezéket találó költők antológiájába, mire Radnóti jó barátja, az itt csak futólag említett Vas István szerint a következő történt: „Miklós egy szikrázóan tiszta és okos, emlékezetesen szép levélben fejtette ki, miért nem hajlandó szükségből sem részt venni egy felekezeti (a gyakorlatban faji) szempontok szerint létrejött tömörülésben.” De ez már tényleg más lapokra tartozik.
Vince Kiadó, 2014, 376 oldal, 10 200 Ft
