Philip Roth: Nemezis

  • - kg -
  • 2011. november 30.

Könyv

 


Ha Rothnál törött egy orr, azt jó eséllyel antiszemiták törték be. Ilyen törött orrú családból származik a Nemezis hőse is, egy törött sorsú derék legény, aki ifjúsága keserveit hátrahagyva épp a küszöbén áll az amerikai álomnak. A Roth-hős és az amerikai álom - kívánatos szemináriumi téma, noha annyi mélyelemzés nélkül is állítható, hogy ezek ketten hagyományosan roszszul jönnek ki egymással. Mire belecsapunk a történetbe, az amerikai álom egyszer már elhúzott Bucky Cantor mellett: a mokány tornatanár vastag szemüvege miatt nem kell az amerikai hadseregnek, mely nélküle készül legyőzni a nácikat. A háborús megdicsőülésről lemaradt fiatalembernek azonban nyit a regény másik frontot: 1944 nyarán Newark zsidók lakta környékén tombolni kezd a gyermekparalízis, súlyos krízisbe taszítva a fűszeres nagyapa erkölcsi hagyatékát cipelő tanerőt. Roth emberileg és földrajzilag is tud mindent e városrészről, tudja, mit hoz a szél, ha északról (a disznóhizlaldák bűzét), és mit, ha délről (az olajfinomítók szagát) talál fújni, és tudja, hogyan digózik egy zsidó és zsidózik egy olasz. Pontosan le van írva, szép mondatokba van szedve a járvány és az előítéletek menete, gondosan elő van készítve a terep, hogy egy sors - a jó házba való nősülést fontolgató zsidó tornatanáré - ismét megreccsenjen. Diszkrét, kicsi, majdhogynem bocsánatkérő reccsenés ez a járvány keltette nagy vész közepén, ahogy e nagy vész is eltörpül a világban dúló, korszakos vész mellett. Roth kívül marad a nagybetűs történelmen és némileg kívül marad a saját regényén is: a Nemezis az írói műhely dísze, egy mívesre csiszolt kortörténeti jelentés Amerika hátsó traktusából, néhány érdekes részlettel. Ha nincs a Nemezis, talán sosem tudjuk meg, milyen egy indián szertartás a zsidó sporttáborban, ahol a sok kis Kohn Winnetou között már-már természetes, hogy az indián varázslót Barry Feinbergnek hívják.

 

Fordította: Nemes Anna. Európa, 2011, 219 oldal, 2800 Ft


Neked ajánljuk