Nekrológ

A szem, aki lát

Morcsányi Géza (1952–2023)

Könyv

Halálával az ember kilép az életnek nevezett tükörlabirintusból, tükörképei, amelyeket kortársai emlékezete őriz, önálló életet kezdenek élni, az ember – vigasztaljuk magunkat – az elmúlással mintegy megsokszorozódik.

Morcsányi Géza ezernyi életszerepe – a gyermek, a felnőtt, az apa, a nagyapa, a férj, a barát, a kolléga, a dramaturg, a szerkesztő, a műfordító, a kiadóvezető, a filmszínész – közül egyet én is őrzök, amely a barát, a szerkesztő, a műfordító, a könyvkiadó szerepelemeiből tevődik össze. Fájdalommal gondolok rá, hogy már nem épülhet tovább, hogy bármilyen erős fénnyel ragyog, már csak az emlékezetemben él.

Közel negyven éven át voltunk barátok, kollégák, munkatársak. Ezen a helyen nem az elbűvölően kedves barátról akarok megemlékezni, hanem arról az öntörvényű, alkotó emberről, aki maradandó nyomot hagyott a magyar kultú­rában. Nem is annyira a műfordítóról, főként orosz szerzők, többek között Gogol, Csehov, Osztrovszkij, Ulickaja drámáinak és prózai műveinek fordítójáról, aki birtokában volt a jó műfordító minden erényének, aki alázattal viseltetett szerzői iránt, aki soha nem tolakodott elébük, műveket hozott létre, nem pusztán szövegeket, és ismét kortársunkká tette a klasszikusokat. Hanem elsősorban a könyvkiadóról.

 
Fotó: MTI/Mohai Balázs

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy közelről is láthattam, milyen az inspiráló, a korszakteremtő szerkesztő és könyvkiadó. Ritka jelenség, a holland Rob van Gennep volt ilyen, vagy az angol Christopher MacLehose, a svéd Svante Weyler, vagy Osvát Ernő, Réz Pál, Osztovits Levente. Akinek nem az a legfőbb erénye, hogy mindenhez ért a közgazdaságtantól és a nyomdászattól kezdve a közvélemény-kutatásig és a kis- és nagykereskedelemig, hogy sok nyelven olvas és beszél, hogy életeleme a világtörténelem és a világirodalom, hogy egy személyben kupec és diplomata, pszichológus és színész, éles szemű kritikus és ellenállhatatlan charmeur, hanem az, hogy kereső ember, Csehov (és Morcsányi) szavaival „az élet megértésére törekvő”, „az igazságot, az élet értelmét kereső” ember, Márai megtestesült olvasója, aki „életre-halálra” olvas. Mintegy húsz éven át ezért gyűlt köréje a kortárs magyar irodalom színe-java, mert szerzői tudták, hogy „áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvas”, és mert minden szerző minden műfajban ilyen olvasóra (nézőre, hallgatóra) vágyik. Tudni szeretné, hogy Morcsányi, a szenvedélyes olvasó vajon az ő művében is talál-e, lát-e valamit abból az igazságból és értelemből, amit egész életé­ben keres. A jó kiadó a jó olvasó kvintesszenciája, ahogy Esterházy mondta, „a szem, aki lát”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.

A szerencsés véletlen

Állítólag derült égből villámcsapásként érte a magyar kormányt a hír, miszerint az Európai Bizottság nem kíván több uniós forrást önteni az ún. közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonába kiszervezett egyetemekbe mindaddig, amíg a magyar kormány nem szigeteli el valamelyest ezen intézmények kuratóriumait a politikai felső vezetéstől.