Könyv

Boldog menekült

Kiss Noémi: Karácsony a Dunán

Kritika

Az ukrán lány jól érzi magát a Duna-parti faluban, nem száll fel a Németországba tartó buszra, nem akar továbbmenni a többiekkel. Egy idegen mindenáron házat akar venni, és végül talál is egyet, sütheti hajnali négytől délig a túrós süteményt, a kakaós csigát és a buktákat. A novellákban a Duna tényleg szép, a környezete is.

A természetközeli élet tárgyai­val, díszleteivel, a nyeles telken tárolt hajókkal könnyű meghitt kapcsolatba kerülni. Karácsonykor a mamó énekel, a nagyapó dülöngél, az egyik apa részegen jár haza, fagyban is nyitva hagyja a bejárati ajtót. A másik puszta kézzel ver, a harmadik ostorral, szíjjal tanítja a gyerekeinek a mórest, Óriás Béla pedig, akinek nincs egy foga sem, befalazza a feleségét. Anya szépen eltűnik, a gyerekét rábízza egy vak házaspárra, mert azok olyan szépen élnek. Más anya otthon egész nap pálinkás szódát iszogat, a hatósági ember jöttére kivirul, szép ruhát vesz fel, és azt tervezi, hogy ő is eltünteti a férjét, csak okosabban, mint a szomszéd a feleségét. Az NDK gyártmányú diótörő a szájával roppantja a csonthéjat. A zálogházban szoknyát adnak rá, mert nőnek hiszik. Ebbe a világba tartozik a közeli városban a szánkózódomb helyére épített pláza, ahonnan karácsonykor, ha valahogy megidézik, alighanem rögtön menekülni kezd a Jézuska a parkolón vagy a szellőztetőcsöveken át. Ép emberek törnek darabokra: az ukrán lány meztelenül érkezett, teste szétszórva mellette; a masszőr a telefonban ráparancsol a páciensre, hogy ha jön a kezelésre, se a púpját, se az összetört csontjait ne felejtse otthon, az ikrek anyja pedig, ahogy hazaér a plázából, csupa fáradt jóságdarabkákból van összerakva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.