A természetközeli élet tárgyaival, díszleteivel, a nyeles telken tárolt hajókkal könnyű meghitt kapcsolatba kerülni. Karácsonykor a mamó énekel, a nagyapó dülöngél, az egyik apa részegen jár haza, fagyban is nyitva hagyja a bejárati ajtót. A másik puszta kézzel ver, a harmadik ostorral, szíjjal tanítja a gyerekeinek a mórest, Óriás Béla pedig, akinek nincs egy foga sem, befalazza a feleségét. Anya szépen eltűnik, a gyerekét rábízza egy vak házaspárra, mert azok olyan szépen élnek. Más anya otthon egész nap pálinkás szódát iszogat, a hatósági ember jöttére kivirul, szép ruhát vesz fel, és azt tervezi, hogy ő is eltünteti a férjét, csak okosabban, mint a szomszéd a feleségét. Az NDK gyártmányú diótörő a szájával roppantja a csonthéjat. A zálogházban szoknyát adnak rá, mert nőnek hiszik. Ebbe a világba tartozik a közeli városban a szánkózódomb helyére épített pláza, ahonnan karácsonykor, ha valahogy megidézik, alighanem rögtön menekülni kezd a Jézuska a parkolón vagy a szellőztetőcsöveken át. Ép emberek törnek darabokra: az ukrán lány meztelenül érkezett, teste szétszórva mellette; a masszőr a telefonban ráparancsol a páciensre, hogy ha jön a kezelésre, se a púpját, se az összetört csontjait ne felejtse otthon, az ikrek anyja pedig, ahogy hazaér a plázából, csupa fáradt jóságdarabkákból van összerakva.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
