Könyv

Boldog menekült

Kiss Noémi: Karácsony a Dunán

Kritika

Az ukrán lány jól érzi magát a Duna-parti faluban, nem száll fel a Németországba tartó buszra, nem akar továbbmenni a többiekkel. Egy idegen mindenáron házat akar venni, és végül talál is egyet, sütheti hajnali négytől délig a túrós süteményt, a kakaós csigát és a buktákat. A novellákban a Duna tényleg szép, a környezete is.

A természetközeli élet tárgyai­val, díszleteivel, a nyeles telken tárolt hajókkal könnyű meghitt kapcsolatba kerülni. Karácsonykor a mamó énekel, a nagyapó dülöngél, az egyik apa részegen jár haza, fagyban is nyitva hagyja a bejárati ajtót. A másik puszta kézzel ver, a harmadik ostorral, szíjjal tanítja a gyerekeinek a mórest, Óriás Béla pedig, akinek nincs egy foga sem, befalazza a feleségét. Anya szépen eltűnik, a gyerekét rábízza egy vak házaspárra, mert azok olyan szépen élnek. Más anya otthon egész nap pálinkás szódát iszogat, a hatósági ember jöttére kivirul, szép ruhát vesz fel, és azt tervezi, hogy ő is eltünteti a férjét, csak okosabban, mint a szomszéd a feleségét. Az NDK gyártmányú diótörő a szájával roppantja a csonthéjat. A zálogházban szoknyát adnak rá, mert nőnek hiszik. Ebbe a világba tartozik a közeli városban a szánkózódomb helyére épített pláza, ahonnan karácsonykor, ha valahogy megidézik, alighanem rögtön menekülni kezd a Jézuska a parkolón vagy a szellőztetőcsöveken át. Ép emberek törnek darabokra: az ukrán lány meztelenül érkezett, teste szétszórva mellette; a masszőr a telefonban ráparancsol a páciensre, hogy ha jön a kezelésre, se a púpját, se az összetört csontjait ne felejtse otthon, az ikrek anyja pedig, ahogy hazaér a plázából, csupa fáradt jóságdarabkákból van összerakva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.