Könyvmelléklet - interjú

„A szervezett vallás kész kudarc” - Jeanette Winterson író

Könyv

A közmegegyezés szerint legjobb könyve A szenvedély, a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? pedig a legszemélyesebb – utóbbiban a leszbikusságát nyíltan vállaló írónő kendőzetlenül mesél sanyarú gyermekkoráról, örökbefogadásának történetéről.

Magyar Narancs: Örökbe fogadott gyerekként egy észak-angliai kisvárosba, mélyen vallásos munkáscsaládhoz került. „Rossz kis­ágyhoz vezetett minket az ördög” – korholta a nevelőanyja, ha dühös volt, de Mrs. Winterson nemcsak az ördög létezésében hitt megrögzötten, hanem a szellemekben is. Hatottak önre is az édesanyja által valóságként megélt kísértethistóriák? Profitáltak az otthoni szellemekből a gyerekeknek szóló történetei?

Jeanette Winterson: Izgalmas jelenségek ezek a szellemek. Minden kultúrában, mindenkor jelen voltak és vannak, minden országnak megvannak a maguk külön bejáratú szellemei és kísértethistóriái. Nekem is megvannak a saját sztorijaim, olyan észlelések, amiket sehogyan sem tudnék, sem tudományosan, sem racionálisan megmagyarázni. De hát rengeteg mindent nem tudunk a halálról! A szellemek hálás szereplők, miért is ne szerepeltetném őket, elvégre így vagy úgy, de mindenkinek ismerősek. A gyerekek imádják, ha rájuk ijesztenek, persze csak akkor, ha a lelkük mélyén biztonságban érzik magukat. Nagy öröm a gyerekeknek írni. Ha jó a történet, újra meg újra követelni fogják, hadd hallgassák meg. A mesemondás a kommunikáció egyik legalapvetőbb és leg­kreatívabb módja.

false

MN: A Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című memoárjában részletesen ír arról a munkásosztálybeli közegről, melybe a szülei is tartoztak. Van abban valami – a szó jó értelmében vett – abszurd, hogy ezek a kisvárosi munkásemberek tökéletesen értették Shakespeare-t, és a leghétköznapibb helyzetekben idézték is.

JW: A szüleim durva lancashire-i dialektust beszéltek, de Shakespeare-t és a Bibliát maradéktalanul értették. A Jakab király-féle, 1611-es Biblia nyelve megegyezett Shakespeare-ével. Apám nem valami jól tudott olvasni, de a maga egyszerű, ám közvetlen módján mindenkivel jól megértette magát. Nálunk otthon anyám volt a nyelvfelelős – aki napjában kétszer hangosan olvas fel a Bibliából, ahogy anyám tette, annak egy idő után remek nyelvérzéke fejlődik ki. Mielőtt a tömegmédia a tévé vagy újabban a közösségi média képében beköltözött volna a háztartásokba, a legtöbb angol munkásosztálybeli vagy parasztcsaládban hasonló volt a helyzet. Nem volt ennyire beszűkült a szóhasználat, jóval gazdagabb volt a szókincs. És hát az emberek még beszéltek egymással, ezt se feledjük. Bibliai vagy folklorisztikus történetek színezték a napi diskurzusokat. Ma meg csak a tévé van. A szüleim csak a Bibliát olvasták, és anyám elég jól ismerte Shakespeare-t: ennyi is elég volt, hogy érdeklődni kezdjek a nyelv iránt. Mára azonban, a demokrácia jegyében egy olyan oktatási rendszert hoztunk létre, amely idiótának nézi a gyerekeket. Pedig a gyerekek nem idióták.

false

MN: A Biblia mellett Chandler volt édesanyja kedvenc olvasmánya. Rendhagyó párosítás…

JW: Miért is ne! Chandler jó író volt. Ha valaki a detektívtörténetet kedveli, olvasson csak Chandlert! Ami a Bibliát illeti, bár azt nem hiszen, hogy Isten szava lenne, de érdekes szöveg, és hát a nyugati gondolkodás alapja. Végül is, nem rossz dolog tudni, mi áll benne.

MN: „Semmi szex” – így szólt az egyik legfontosabb házi szabály Mrs. Winterson otthonában. „Semmi szex azonos neműekkel” – így meg a másik. Ha csak az elsőt szegi meg, talán nem lesz baja, de ön a másodikat is megszegte, és ezzel nemcsak az anyja szemében követett el bűnt, de az egyházéban is. Szabályos ör­dög­­űzésben volt része…

JW: Az egyház kész csőd. A szervezett vallás kész kudarc. Az emberek vigaszt találhatnak benne, de gyűlöletet és szenvedést is. Nézze csak meg az ISIS-t, boldogan lerombolnák a világot Allah nevében. De ha már itt tartunk, a keresztények sem voltak sokkal jobbak – a népirtást, a gyarmatosítást Isten akarataként tüntették fel. Ha van is Isten, legyen hím- vagy nőnemű, a legkevésbé sem érdekli, hogy kit szeretünk, amíg szeretünk. Nem a szeretet a probléma a világban. A gyűlölet és a kapzsiság sokkal inkább.

false

MN: Felnőtt fejjel, immár befutott íróként elhatározta, hogy felkutatja a vér szerinti szüleit. Végigcsinálta az ezzel járó, nem túl emberséges hivatali procedúrát, és végül sikerült az édesanyjával találkoznia. Ma már kevésbé megalázó a hivatali út?

JW: A valódi szülők megtalálása mindig traumatikus, ez alól nincs kivétel. Senkinek sem ajánlanám, hacsak nem érzi azt az illető, hogy nincs más választása. Rémisztő élmény és szinte kivétel nélkül csalódás a vége. És persze millió kérdést felvet. Nem bántam meg, hogy belevágtam, de azért senki se gondolja, hogy olyan ez, mint valami hobbi, mint például a családfakutatás. Csak a bajt hozza rád, érzelmi és minden más téren, függetlenül attól, hogy a jogi hercehurca mennyire nehezíti, vagy nem nehezíti meg az ember dolgát.

MN: Pótmamát az írók közül választott: Ruth Rendell nagyon fontos szereplője volt az életé­nek…

JW: Ruth Rendell halott. Nagyon szerettem őt. 30 éven át volt a barátom. Ennél többet nem mondhatok.

false

MN: Előkelő helyen szerepelt az angol LMBT-közösség legbefolyásosabb személyiségeit nyilvántartó Pink Listán. Van ennek bármiféle jelentősége?

JW: Leszarom, hogy ki van a Pink Listán! Író vagyok. Szocialista vagyok. Megteszem, amit tudok, hogy azért dolgozhassak, amiben hiszek. Ha hasznos tudok lenni, mint példakép, remek. De a lényeg, hogy az ember vállalja fel önmagát, és ha igazságtalanságot tapasztal, az ellen lépjen fel.

MN: Jót tett az LMBT-közösségnek Alan Turing újrafelfedezése? Az életéről szóló játékfilm hatalmas sikert aratott…

JW: A Kódjátszma borzalmas film! Benedict Cumberbatch csodálatos színész, de az egész történet egy eldisneysített történelemlecke. Úgy látom, a nyugati világ majd minden részén jó formában vannak az LMBT-jogok. Mindenki ismer valakit, aki meleg, ahogy mindenki ismer valakit, aki elvált, egyedül neveli a gyerekét, vagy más környezetben él, mint a régi 1 apa + 1 anya modell. Nagy lépéseket tettünk előre. Az a fontos, hogy ne álljon meg ez a folyamat. Előítélet mindig lesz. Ahol csak felbukkan, harcolni kell ellene. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a társadalom ma már sok szempontból toleránsabb, mint volt. A nagy harcok nem itt, hanem a hitalapú háborúk és az emigráció körül zajlanak majd. Ez az a terület, ahol még sok durva dolog fog történni.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.