Mindez persze akkor kerek, ha tudjuk: a hírekben arról is tudósítottak, hogy szilveszterkor valójában a TV 2 Irigy Hónaljmirigy-műsora volt messze a legnézettebb. De a Magyar Televíziónak mégis jól jött ez a "meglepetés", hiszen január 5-én már a második Szuperbulit vetítették. Vagyis egy olyan műsort, amelyről január elseje óta elmondható, hogy népszerűbb, mint a "humor nagyágyúi".
Abban nem lehet vita, hogy egy közszolgálati televízióban is helye van a szórakoztatásnak, mint ahogy abban sem, hogy a "közszolgálati esztrád" fogalmát ugyanúgy lehetetlen definiálni, mint megszabni azt - noha szüntelenül próbálkoznak vele -, hogy vajon hol legyen a jó ízlés határa. Az elmúlt évek hazai alvilági médiavircsaftjainak ismeretében azonban egyértelmű: Lajcsi a határon belül van. Méghozzá jócskán.
A Szuperbuli esetében legfeljebb azt kérdezhetjük, van-e különbség az új produkció és a Dáridó között.
Röviden: nincs.
Még akkor sem, ha kétségbeesetten erőlködnek azon, hogy úgy tűnjék: a különbség számos. Megváltozott például Lajcsi imázsa. A kétsoros, fekete "prosztóöltönyt", az olajos - és ezért folyamatosan izzadságban úszónak látszó - frizurát bohém holmik váltották fel, drapp mellény, hosszú sál, sőt cinkos körszakáll, a Dáridó udvarházából pedig "mediterrán terasz" lett, muskátlik helyett trópusi növények pompáznak. A píárosok ezt biztosan úgy jellemeznék, "tengerparti hangulat", de az ekhós szekeret azért magukkal hozták a Róna utcából, mint ahogy a műsor felépítését, "üzenetét" is. A bevált recept pedig a következő: Galambos Lajos bemutatja kedves vendégeit, sztárokat és felfedezésre váró újoncokat, néha dalra fakad, néha trombitához kap, eközben a közönség önfeledten dülöngél borospohárral a kézben.
Nincs tehát lényeges különbség, mindössze annyi, hogy Lajcsi nem vállalta egyedül a konferálást, egy igazi "nagyágyú"-t, Verebes Istvánt kérte fel, hogy segítségére legyen. Nos, Verebes természetesen örömmel vállalta, hogy ki tudja, hányadszor bebizonyítsa, még mindig akad a televíziózásnak olyan területe, ahol blamálhatja magát. Viccelődni próbált, Lajcsival riposztozott, és persze megint a kisfiával hozakodott elő. Természetesen a műsorhoz érdemben semmit nem tudott hozzátenni - hacsak azt nem, hogy táncra perdült a Romantic együttes dalára -, így jelenlétéről legfeljebb annyit mondhatunk, jobb lett volna, ha a gázsiját inkább tűzijátékra költik.
Pontosabban több tűzijátékra, mert a Szuperbuli nem más, mint egy látványos show-műsor. Olyan esztrád, amelynél nem érezzük egyre kínosabban magunkat, nem mondjuk azt, hogy "ez nem igaz", nem hörgünk, nem háborgunk. Bámuljuk, aztán elfelejtjük. Legfeljebb azon gondolkodhatunk el, hogy a Magyar Televíziónak valóban egy kereskedelmi csatorna levetett műsorára van szüksége?
Ha valaki látta egy nappal korábban, szombat este, főműsoridőben a Kató néni kabaréja című műsort, azt kell hogy mondja: igen.
- legát -
