Maalouf regénye azt mutatja meg, hogy ha a 19. századi Libanon egy sejkjének udvarába születünk, származásunk vitatott, magunkba szívunk némi nyugati kultúrát, és akaratunk ellenére egyszerre válunk részeseivé a helyi hatalmasságok belviszályainak és a nagyhatalmak geopolitikai háborújának, akkor hirtelen nem is lesz olyan egyértelmű, kit szolgáljunk: urunkat, közösségünket, barátainkat vagy eszményeinket. A mindezen dilemmák miatt korán őszülő Taniosz életébe ráadásul még a szerelem is bezavar, és - mint az lenni szokott - pont akkor kuszálja össze a képet, amikor az ifjú hősnek első komoly politikai döntését kellene meghoznia.
A Taniosz sziklája egy gyilkosság felderítésének igaz történetéből született, de a kiinduló epizód köré a libanoni író olyan szövevényes, érzelmi, vallási és politikai síkon futó történetet kerített, hogy az se igen számítana, ha az egészet kitalálta volna. A fordulatok végig váratlanok, mégsem tűnnek erőltetettnek vagy a valóságtól elrugaszkodottnak. Maalouf korábbi köteteiből is ismert mesélős stílusa, illetve a fiktív forrásszövegek keverése vagy eredetiségük megkérdőjelezése pedig nem zavarja, inkább hitelesebbé teszik a sztorit. A könyv legfőbb erénye, hogy bár távoli kultúrában játszódik, konfliktusai láttán nemcsak egy idegen világról, de saját életünkről, környezetünkről is óhatatlanul elgondolkodunk. Ez akkor sem kevés, ha a csodálatosan megrajzolt jellemalakuláson áteső főhős mellett a többi szereplő némiképp sematikusnak hat, funkciójuk kizárólag Kfaryabda település vagy Taniosz sorsával szoros relációban értelmezhető.
Fordította: Paller Éva. Európa, 2013, 353 oldal, 3200 Ft
