Könyv

Annie Ernaux: Lánytörténet

  • Karafiáth Metta
  • 2020. november 12.

Könyv

Ki emlékszik már 1958 nyarára? És arra a lányra, akinek az élete ott új kanyart vett? „Eltűnt a többiek tudatából, az összes tudatból, amely egy adott nyáron Orne megye egy adott helyszínébe ágyazódott, a többiekéből, akik elbírálták a testeket, az ő testét.” Ami egykor történt, mégsem lepi por: egy új én születésének origója lesz. A francia irodalom jelentős alakjának önéletrajzi ihletésű, megrázó kisregénye a legelső, szégyenletes emlékeket ébresztő szexuális élményt, az azt övező mély hallgatást, a testi és lelki következményeket járja körül, hogy a hőst a belső szabadság és az igazi önismeret felé vezesse.

Ernaux hol belső monológokban, hol egyes szám harmadik személyben szólal meg, hidat képezve az egykori és a jelenlegi én között. „Mit jelent, ha egy nő olyan, több mint ötven évvel ezelőtti jeleneteket perget le maga előtt, amelyekhez emlékezete semmi újat nem tud hozzátenni. Miben hisz, hacsak nem abban, hogy az emlékezet az ismeret egy formája?”

Nem idegen Ernaux-tól az eltávolítás, ahogy az sem, hogy a saját életéből merítsen. Most egyszerre olvasunk naplót, levelet és kisregényt, együtt távolodunk vagy közeledünk a 18 éves Annie-hoz. A könyv a mára axiomatikus normák (pl. konszenzusos szex) előtti korszakba visz, empátiával, egy bevallottan idős elbeszélő perspektívájából. Izgalmas és felkavaró ez a bölcsességgel és rezignáltsággal átszőtt szöveg arról, hogy „nem az a fontos, mi történik, hanem az, hogy mit kezdünk azzal, ami történik”.

 

Fordította: Lőrinszky Ildikó. Magvető, 2020, 148 oldal, 3299 Ft

 

Neked ajánljuk