Könyv

Annie Ernaux: Lánytörténet

  • Karafiáth Metta
  • 2020. november 12.

Könyv

Ki emlékszik már 1958 nyarára? És arra a lányra, akinek az élete ott új kanyart vett? „Eltűnt a többiek tudatából, az összes tudatból, amely egy adott nyáron Orne megye egy adott helyszínébe ágyazódott, a többiekéből, akik elbírálták a testeket, az ő testét.” Ami egykor történt, mégsem lepi por: egy új én születésének origója lesz. A francia irodalom jelentős alakjának önéletrajzi ihletésű, megrázó kisregénye a legelső, szégyenletes emlékeket ébresztő szexuális élményt, az azt övező mély hallgatást, a testi és lelki következményeket járja körül, hogy a hőst a belső szabadság és az igazi önismeret felé vezesse.

Ernaux hol belső monológokban, hol egyes szám harmadik személyben szólal meg, hidat képezve az egykori és a jelenlegi én között. „Mit jelent, ha egy nő olyan, több mint ötven évvel ezelőtti jeleneteket perget le maga előtt, amelyekhez emlékezete semmi újat nem tud hozzátenni. Miben hisz, hacsak nem abban, hogy az emlékezet az ismeret egy formája?”

Nem idegen Ernaux-tól az eltávolítás, ahogy az sem, hogy a saját életéből merítsen. Most egyszerre olvasunk naplót, levelet és kisregényt, együtt távolodunk vagy közeledünk a 18 éves Annie-hoz. A könyv a mára axiomatikus normák (pl. konszenzusos szex) előtti korszakba visz, empátiával, egy bevallottan idős elbeszélő perspektívájából. Izgalmas és felkavaró ez a bölcsességgel és rezignáltsággal átszőtt szöveg arról, hogy „nem az a fontos, mi történik, hanem az, hogy mit kezdünk azzal, ami történik”.

 

Fordította: Lőrinszky Ildikó. Magvető, 2020, 148 oldal, 3299 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.