A gének emlékezete a kiinduló gondolata ennek az évezredeken átívelő nép- és családregénynek. A sorsok egymásba fűződése és determináltsága.
Izrael, 1991. Gerda, a fiatal német lány egy jóvátételi program keretében egyfajta vezeklésként egy idősotthonban lát el gondozói feladatokat: már a szituáció maga felveti rögtön a közösség és egyén bűnben való egységességének izgalmas (bár számtalanszor boncolt) kérdését. Innentől azonban mozaikokra bomlik a történet, és váltakozó fejezetekben ugrálunk át a zsidó történelmen, Salamontól és Sábától a holokauszton át a jelenkorig, az etióp származású, fiatal és sikeres izraeli zsidó orvos Jeremiah és egy újabb német lány, Cornelia találkozásáig.
Maga a menekülés, az „út” a könyv központi motívuma: egyén és nép útkeresése. A kollektív célok elérése után mit tehet az egyén? Hol a helye idegen közegben? Jeremiah, aki orvosként csatlakozik a szír háború menekültjeihez, hogy a Keleti pályaudvaron keresztül Németországig kísérje őket, szintén ezekre a kérdésekre keresi a választ. A könyv temérdek egyéni és közösségi traumát villant fel, de közben minden az én és a közösség viszonyának kérdéséhez vezet vissza. (Bőséges ismeretet kapunk közben a zsidó kultúra hagyományairól és szokásrendszeréről is, gazdag jegyzetapparátussal.) A sok hangon szóló, az ön- és közösségkeresés romantikus opusává váló regény nem adja könnyen magát. Legnagyobb erénye a nézőpontok váltogatása, a kívülállás és a befogadás hangjainak ütközése és egymásra hatása.
Jaffa Kiadó, 2020, 294 oldal, 3499 Ft
