Interjú

„Annyi mindent elloptak”

Daniel Kehlmann író

Könyv

Új regénye, a Mozgókép kapcsán egy filmrendező fausti paktumáról, a náci Németország hétköznapjairól és egy Hamlet-idézetről is beszélgettünk a Magyarországon tartózkodó német íróval.

 

Magyar Narancs: Miért egy filmrendezőt választott hősének?

Daniel Kehlmann: Egy festőt sokkal nehezebben édesget magához a hatalom, nincs szüksége másra, csak ecsetre és vászonra. Ugyanez igaz az íróra is. Az építész nem rossz ötlet, rokon a filmrendezővel annyiban, hogy katedrálist emelni és filmet készíteni sem lehet nagy pénzek nélkül. De az igazat megvallva, keveset tudok az építészetről. Viszont az apám rendező volt, és magam is írtam forgatókönyveket, valamennyire ismerem a szakma rejtelmeit. Már azelőtt filmről akartam írni, hogy rábukkantam volna G. W. Pabst történetére.

MN: A mozinál maradva, az év elején bemutatott Érdekvédelmi terület a hátország mindennapjairól szólt, arról, hogyan éltek a náci tisztek és családjuk az auschwitzi tábor árnyékában. A könyvében hasonló aspektussal találkozunk. Miért fontos foglalkozni vele, hogyan éltek a civilek Hitler idején?

DK: Úgy gondolom, az Érdekvédelmi terület kivételes mestermű, talán a valaha készült legjobb holokausztfilm. De a Harmadik Birodalom nemcsak háborút és nép­irtást jelentett, hanem a hétköznapi embereket is, akikből nem lettek gyilkosok, de kisebb-nagyobb kompromisszumokat hoztak, hogy a rendszer fennmaradjon. Nem tudtam volna olyan regényt alkotni, mint az Érdekvédelmi terület – a film alapjául szolgáló könyvet Martin Amis írta –, talán nem vagyok elég bátor. De meg akartam mutatni, hogy a totális rendszerek egy talpalatnyi szabadságot sem hagynak, beférkőznek az életedbe, bűnrészességet követelnek. Miközben egy filmrendező számára hallatlanul csábító, hogy olyan erőforrásokat kaphat, amelyek egy demokratikus államban nem állnának a rendelkezésére.

MN: Művészként megérti Pabstot?

DK: Igen. Persze nem értek vele egyet, de minden lépését meg tudom indokolni. Sok rendezőt ismerek, és láttam, milyen csáberőt fejthet ki rájuk a hatalom és a pénz ígérete.

MN: Szeretni is tudja a főhősét? Kell egyáltalán?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.