Interjú

„Annyi mindent elloptak”

Daniel Kehlmann író

Könyv

Új regénye, a Mozgókép kapcsán egy filmrendező fausti paktumáról, a náci Németország hétköznapjairól és egy Hamlet-idézetről is beszélgettünk a Magyarországon tartózkodó német íróval.

 

Magyar Narancs: Miért egy filmrendezőt választott hősének?

Daniel Kehlmann: Egy festőt sokkal nehezebben édesget magához a hatalom, nincs szüksége másra, csak ecsetre és vászonra. Ugyanez igaz az íróra is. Az építész nem rossz ötlet, rokon a filmrendezővel annyiban, hogy katedrálist emelni és filmet készíteni sem lehet nagy pénzek nélkül. De az igazat megvallva, keveset tudok az építészetről. Viszont az apám rendező volt, és magam is írtam forgatókönyveket, valamennyire ismerem a szakma rejtelmeit. Már azelőtt filmről akartam írni, hogy rábukkantam volna G. W. Pabst történetére.

MN: A mozinál maradva, az év elején bemutatott Érdekvédelmi terület a hátország mindennapjairól szólt, arról, hogyan éltek a náci tisztek és családjuk az auschwitzi tábor árnyékában. A könyvében hasonló aspektussal találkozunk. Miért fontos foglalkozni vele, hogyan éltek a civilek Hitler idején?

DK: Úgy gondolom, az Érdekvédelmi terület kivételes mestermű, talán a valaha készült legjobb holokausztfilm. De a Harmadik Birodalom nemcsak háborút és nép­irtást jelentett, hanem a hétköznapi embereket is, akikből nem lettek gyilkosok, de kisebb-nagyobb kompromisszumokat hoztak, hogy a rendszer fennmaradjon. Nem tudtam volna olyan regényt alkotni, mint az Érdekvédelmi terület – a film alapjául szolgáló könyvet Martin Amis írta –, talán nem vagyok elég bátor. De meg akartam mutatni, hogy a totális rendszerek egy talpalatnyi szabadságot sem hagynak, beférkőznek az életedbe, bűnrészességet követelnek. Miközben egy filmrendező számára hallatlanul csábító, hogy olyan erőforrásokat kaphat, amelyek egy demokratikus államban nem állnának a rendelkezésére.

MN: Művészként megérti Pabstot?

DK: Igen. Persze nem értek vele egyet, de minden lépését meg tudom indokolni. Sok rendezőt ismerek, és láttam, milyen csáberőt fejthet ki rájuk a hatalom és a pénz ígérete.

MN: Szeretni is tudja a főhősét? Kell egyáltalán?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.