Interjú

„Annyi mindent elloptak”

Daniel Kehlmann író

Könyv

Új regénye, a Mozgókép kapcsán egy filmrendező fausti paktumáról, a náci Németország hétköznapjairól és egy Hamlet-idézetről is beszélgettünk a Magyarországon tartózkodó német íróval.

 

Magyar Narancs: Miért egy filmrendezőt választott hősének?

Daniel Kehlmann: Egy festőt sokkal nehezebben édesget magához a hatalom, nincs szüksége másra, csak ecsetre és vászonra. Ugyanez igaz az íróra is. Az építész nem rossz ötlet, rokon a filmrendezővel annyiban, hogy katedrálist emelni és filmet készíteni sem lehet nagy pénzek nélkül. De az igazat megvallva, keveset tudok az építészetről. Viszont az apám rendező volt, és magam is írtam forgatókönyveket, valamennyire ismerem a szakma rejtelmeit. Már azelőtt filmről akartam írni, hogy rábukkantam volna G. W. Pabst történetére.

MN: A mozinál maradva, az év elején bemutatott Érdekvédelmi terület a hátország mindennapjairól szólt, arról, hogyan éltek a náci tisztek és családjuk az auschwitzi tábor árnyékában. A könyvében hasonló aspektussal találkozunk. Miért fontos foglalkozni vele, hogyan éltek a civilek Hitler idején?

DK: Úgy gondolom, az Érdekvédelmi terület kivételes mestermű, talán a valaha készült legjobb holokausztfilm. De a Harmadik Birodalom nemcsak háborút és nép­irtást jelentett, hanem a hétköznapi embereket is, akikből nem lettek gyilkosok, de kisebb-nagyobb kompromisszumokat hoztak, hogy a rendszer fennmaradjon. Nem tudtam volna olyan regényt alkotni, mint az Érdekvédelmi terület – a film alapjául szolgáló könyvet Martin Amis írta –, talán nem vagyok elég bátor. De meg akartam mutatni, hogy a totális rendszerek egy talpalatnyi szabadságot sem hagynak, beférkőznek az életedbe, bűnrészességet követelnek. Miközben egy filmrendező számára hallatlanul csábító, hogy olyan erőforrásokat kaphat, amelyek egy demokratikus államban nem állnának a rendelkezésére.

MN: Művészként megérti Pabstot?

DK: Igen. Persze nem értek vele egyet, de minden lépését meg tudom indokolni. Sok rendezőt ismerek, és láttam, milyen csáberőt fejthet ki rájuk a hatalom és a pénz ígérete.

MN: Szeretni is tudja a főhősét? Kell egyáltalán?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.