Interjú

„Annyi mindent elloptak”

Daniel Kehlmann író

Könyv

Új regénye, a Mozgókép kapcsán egy filmrendező fausti paktumáról, a náci Németország hétköznapjairól és egy Hamlet-idézetről is beszélgettünk a Magyarországon tartózkodó német íróval.

 

Magyar Narancs: Miért egy filmrendezőt választott hősének?

Daniel Kehlmann: Egy festőt sokkal nehezebben édesget magához a hatalom, nincs szüksége másra, csak ecsetre és vászonra. Ugyanez igaz az íróra is. Az építész nem rossz ötlet, rokon a filmrendezővel annyiban, hogy katedrálist emelni és filmet készíteni sem lehet nagy pénzek nélkül. De az igazat megvallva, keveset tudok az építészetről. Viszont az apám rendező volt, és magam is írtam forgatókönyveket, valamennyire ismerem a szakma rejtelmeit. Már azelőtt filmről akartam írni, hogy rábukkantam volna G. W. Pabst történetére.

MN: A mozinál maradva, az év elején bemutatott Érdekvédelmi terület a hátország mindennapjairól szólt, arról, hogyan éltek a náci tisztek és családjuk az auschwitzi tábor árnyékában. A könyvében hasonló aspektussal találkozunk. Miért fontos foglalkozni vele, hogyan éltek a civilek Hitler idején?

DK: Úgy gondolom, az Érdekvédelmi terület kivételes mestermű, talán a valaha készült legjobb holokausztfilm. De a Harmadik Birodalom nemcsak háborút és nép­irtást jelentett, hanem a hétköznapi embereket is, akikből nem lettek gyilkosok, de kisebb-nagyobb kompromisszumokat hoztak, hogy a rendszer fennmaradjon. Nem tudtam volna olyan regényt alkotni, mint az Érdekvédelmi terület – a film alapjául szolgáló könyvet Martin Amis írta –, talán nem vagyok elég bátor. De meg akartam mutatni, hogy a totális rendszerek egy talpalatnyi szabadságot sem hagynak, beférkőznek az életedbe, bűnrészességet követelnek. Miközben egy filmrendező számára hallatlanul csábító, hogy olyan erőforrásokat kaphat, amelyek egy demokratikus államban nem állnának a rendelkezésére.

MN: Művészként megérti Pabstot?

DK: Igen. Persze nem értek vele egyet, de minden lépését meg tudom indokolni. Sok rendezőt ismerek, és láttam, milyen csáberőt fejthet ki rájuk a hatalom és a pénz ígérete.

MN: Szeretni is tudja a főhősét? Kell egyáltalán?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.