Interjú

„Természetesen nem értitek”

Simon Márton költő

Könyv

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb hazai költője a soron következő könyvét magánkiadásban jelenteti meg. Megkérdeztük, hogy miből lett elege, és ki lehet-e így szabadulni a kényelmetlen kötöttségekből? Hogyan lehet írni ma Magyarországon a boldogságról?

Magyar Narancs: A napokban jelenik meg az új, ötödik köteted, a Hideg pizza. Otthagytad kiadódat, és sajátot alapítottál. Miért?

Simon Márton: Nincs rövid, egzakt válaszom. Tizenegy évig voltam a Libri/Jelenkor szerzője, ez a felnőtt életem majdnem fele. Ha tavaly nem történik meg az MCC-felvásárlás (a Jelenkor Kiadót is birtokló Libri-csoport 98 százalékos tulajdonosa a kormányközeli Mathias Corvinus Collegium lett – a szerk.), akkor is elgondolkodtam volna rajta, hogy váltanom kell. A Jelenkor jelszava szerint a boldog szerző a legfontosabb, és ez sokáig jól működött, sokat köszönhetek nekik, egy ideig tényleg boldog szerzőjük voltam. Aztán amikor ez megváltozott, és próbáltam jelezni, meglepetésemre süket fülekre találtam. Közben a kiadó profilja teljesen átalakult, megváltozott az is, hogy milyen jellegű irodalomra fókuszál, bár félreértés ne essék, még mindig az egyik legerősebb magyar szépirodalmi műhely. Viszont a kiadói politika egy jelentős részével már nem értek egyet. Amikor már nem az a kérdés, hogy miért jó valami, hanem az, hogy miért nem is olyan rossz, akkor már rég rossz.

MN: A felvásárlás nemcsak a kiadót, hanem a teljes cégcsoportot érintette, és látható hatásai egyelőre inkább a könyvesboltokban vehetők észre, ám a Jelenkor mintha nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelte volna a tulajdonosváltást. Akkoriban mindenki azt figyelte, hogy mit lép Nádas Péter, Tompa Andrea vagy Tolnai Ottó, de nem léptek semmit.

SM: A Jelenkor abszolút átvészelte eddig. Ez az említett kiadói profilváltás már jóval korábban elindult, az MCC-s felvásárlás inkább csak szép csöndben betette a kaput nálam. De hirtelen reakciókra nem is számítottam ezzel kapcsolatban. Egy-két szerző volt, aki azonnal elhatárolódott, de a többség gondolom megrettenve, elkeseredve és dühöngve ült otthon, ahogy én is. Addig a pontig abban a páratlan luxusban volt részünk, hogy minket ezen a helyen békén hagyott a NER. Ez egy safe space volt, talán többeknek még most is az, amelyet valószínűleg azért hagynak azóta is békén fentről, mert abszolút nem érdekli őket az irodalom, a pénzért jöttek, köszönik. Ebben az értelemben egy kicsit olyan érzés volt a kiadónál maradni, mintha egy olyan család lettünk volna, akik fent hallgatják az emeleten a sötétben, ahogy lent éppen kirabolják a házat. Szerintem nyilvánvaló volt, hogy végül semmi nem marad úgy, ahogy addig, de logikusan egy ilyen folyamat hosszabb időt vesz igénybe, lassabbak és érthetően óvatosabbak is a reakciók. Ezt a kiadót nagyon sokan szerették, szerettük, fontos volt nekünk.

MN: Az a közmegegyezés amúgy továbbra is, hogy kiadói szinten nem nyúlt bele az MCC a működésbe.

SM: Ja, persze, nem nyúlt. Abba nyilván nem látok bele, mi és hogyan történik a háttérben, de a saját könyveimmel kapcsolatban sem tapasztaltam semmi hasonlót. A légkör viszont megváltozott, és ez akár már a cégcsoport kiadói struktúráján is meglátszik. Például létrehozták ezt a Hitel Kiadó nevű új képződményt, amely idegen testként lebeg azóta is valahol az egészben. A hajad kihull a címeiktől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.