Interjú

„Természetesen nem értitek”

Simon Márton költő

Könyv

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb hazai költője a soron következő könyvét magánkiadásban jelenteti meg. Megkérdeztük, hogy miből lett elege, és ki lehet-e így szabadulni a kényelmetlen kötöttségekből? Hogyan lehet írni ma Magyarországon a boldogságról?

Magyar Narancs: A napokban jelenik meg az új, ötödik köteted, a Hideg pizza. Otthagytad kiadódat, és sajátot alapítottál. Miért?

Simon Márton: Nincs rövid, egzakt válaszom. Tizenegy évig voltam a Libri/Jelenkor szerzője, ez a felnőtt életem majdnem fele. Ha tavaly nem történik meg az MCC-felvásárlás (a Jelenkor Kiadót is birtokló Libri-csoport 98 százalékos tulajdonosa a kormányközeli Mathias Corvinus Collegium lett – a szerk.), akkor is elgondolkodtam volna rajta, hogy váltanom kell. A Jelenkor jelszava szerint a boldog szerző a legfontosabb, és ez sokáig jól működött, sokat köszönhetek nekik, egy ideig tényleg boldog szerzőjük voltam. Aztán amikor ez megváltozott, és próbáltam jelezni, meglepetésemre süket fülekre találtam. Közben a kiadó profilja teljesen átalakult, megváltozott az is, hogy milyen jellegű irodalomra fókuszál, bár félreértés ne essék, még mindig az egyik legerősebb magyar szépirodalmi műhely. Viszont a kiadói politika egy jelentős részével már nem értek egyet. Amikor már nem az a kérdés, hogy miért jó valami, hanem az, hogy miért nem is olyan rossz, akkor már rég rossz.

MN: A felvásárlás nemcsak a kiadót, hanem a teljes cégcsoportot érintette, és látható hatásai egyelőre inkább a könyvesboltokban vehetők észre, ám a Jelenkor mintha nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelte volna a tulajdonosváltást. Akkoriban mindenki azt figyelte, hogy mit lép Nádas Péter, Tompa Andrea vagy Tolnai Ottó, de nem léptek semmit.

SM: A Jelenkor abszolút átvészelte eddig. Ez az említett kiadói profilváltás már jóval korábban elindult, az MCC-s felvásárlás inkább csak szép csöndben betette a kaput nálam. De hirtelen reakciókra nem is számítottam ezzel kapcsolatban. Egy-két szerző volt, aki azonnal elhatárolódott, de a többség gondolom megrettenve, elkeseredve és dühöngve ült otthon, ahogy én is. Addig a pontig abban a páratlan luxusban volt részünk, hogy minket ezen a helyen békén hagyott a NER. Ez egy safe space volt, talán többeknek még most is az, amelyet valószínűleg azért hagynak azóta is békén fentről, mert abszolút nem érdekli őket az irodalom, a pénzért jöttek, köszönik. Ebben az értelemben egy kicsit olyan érzés volt a kiadónál maradni, mintha egy olyan család lettünk volna, akik fent hallgatják az emeleten a sötétben, ahogy lent éppen kirabolják a házat. Szerintem nyilvánvaló volt, hogy végül semmi nem marad úgy, ahogy addig, de logikusan egy ilyen folyamat hosszabb időt vesz igénybe, lassabbak és érthetően óvatosabbak is a reakciók. Ezt a kiadót nagyon sokan szerették, szerettük, fontos volt nekünk.

MN: Az a közmegegyezés amúgy továbbra is, hogy kiadói szinten nem nyúlt bele az MCC a működésbe.

SM: Ja, persze, nem nyúlt. Abba nyilván nem látok bele, mi és hogyan történik a háttérben, de a saját könyveimmel kapcsolatban sem tapasztaltam semmi hasonlót. A légkör viszont megváltozott, és ez akár már a cégcsoport kiadói struktúráján is meglátszik. Például létrehozták ezt a Hitel Kiadó nevű új képződményt, amely idegen testként lebeg azóta is valahol az egészben. A hajad kihull a címeiktől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.