Interjú

„Természetesen nem értitek”

Simon Márton költő

Könyv

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb hazai költője a soron következő könyvét magánkiadásban jelenteti meg. Megkérdeztük, hogy miből lett elege, és ki lehet-e így szabadulni a kényelmetlen kötöttségekből? Hogyan lehet írni ma Magyarországon a boldogságról?

Magyar Narancs: A napokban jelenik meg az új, ötödik köteted, a Hideg pizza. Otthagytad kiadódat, és sajátot alapítottál. Miért?

Simon Márton: Nincs rövid, egzakt válaszom. Tizenegy évig voltam a Libri/Jelenkor szerzője, ez a felnőtt életem majdnem fele. Ha tavaly nem történik meg az MCC-felvásárlás (a Jelenkor Kiadót is birtokló Libri-csoport 98 százalékos tulajdonosa a kormányközeli Mathias Corvinus Collegium lett – a szerk.), akkor is elgondolkodtam volna rajta, hogy váltanom kell. A Jelenkor jelszava szerint a boldog szerző a legfontosabb, és ez sokáig jól működött, sokat köszönhetek nekik, egy ideig tényleg boldog szerzőjük voltam. Aztán amikor ez megváltozott, és próbáltam jelezni, meglepetésemre süket fülekre találtam. Közben a kiadó profilja teljesen átalakult, megváltozott az is, hogy milyen jellegű irodalomra fókuszál, bár félreértés ne essék, még mindig az egyik legerősebb magyar szépirodalmi műhely. Viszont a kiadói politika egy jelentős részével már nem értek egyet. Amikor már nem az a kérdés, hogy miért jó valami, hanem az, hogy miért nem is olyan rossz, akkor már rég rossz.

MN: A felvásárlás nemcsak a kiadót, hanem a teljes cégcsoportot érintette, és látható hatásai egyelőre inkább a könyvesboltokban vehetők észre, ám a Jelenkor mintha nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelte volna a tulajdonosváltást. Akkoriban mindenki azt figyelte, hogy mit lép Nádas Péter, Tompa Andrea vagy Tolnai Ottó, de nem léptek semmit.

SM: A Jelenkor abszolút átvészelte eddig. Ez az említett kiadói profilváltás már jóval korábban elindult, az MCC-s felvásárlás inkább csak szép csöndben betette a kaput nálam. De hirtelen reakciókra nem is számítottam ezzel kapcsolatban. Egy-két szerző volt, aki azonnal elhatárolódott, de a többség gondolom megrettenve, elkeseredve és dühöngve ült otthon, ahogy én is. Addig a pontig abban a páratlan luxusban volt részünk, hogy minket ezen a helyen békén hagyott a NER. Ez egy safe space volt, talán többeknek még most is az, amelyet valószínűleg azért hagynak azóta is békén fentről, mert abszolút nem érdekli őket az irodalom, a pénzért jöttek, köszönik. Ebben az értelemben egy kicsit olyan érzés volt a kiadónál maradni, mintha egy olyan család lettünk volna, akik fent hallgatják az emeleten a sötétben, ahogy lent éppen kirabolják a házat. Szerintem nyilvánvaló volt, hogy végül semmi nem marad úgy, ahogy addig, de logikusan egy ilyen folyamat hosszabb időt vesz igénybe, lassabbak és érthetően óvatosabbak is a reakciók. Ezt a kiadót nagyon sokan szerették, szerettük, fontos volt nekünk.

MN: Az a közmegegyezés amúgy továbbra is, hogy kiadói szinten nem nyúlt bele az MCC a működésbe.

SM: Ja, persze, nem nyúlt. Abba nyilván nem látok bele, mi és hogyan történik a háttérben, de a saját könyveimmel kapcsolatban sem tapasztaltam semmi hasonlót. A légkör viszont megváltozott, és ez akár már a cégcsoport kiadói struktúráján is meglátszik. Például létrehozták ezt a Hitel Kiadó nevű új képződményt, amely idegen testként lebeg azóta is valahol az egészben. A hajad kihull a címeiktől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.