Könyv

Nényei Pál: A nagy beszélgetés című novelláskötete az Esti Kornél-köteteket idézi, de nem izgalmas, ráadásul idegesítő könyv.

Az önéletrajzi regényfolyam hatodik (záró) kötetét a magyar közönség szinte pontosan tíz évvel az eredeti megjelenése után veheti kézbe. A könyv egy olyan rendkívüli vállalkozás lenyomata, összegzése, amelynek a hatása azóta is érzékelhető az irodalomban, holott a regények megjelenése idején több kritikai jóslat utalt arra, hogy a Knausgård-jelenség tiszavirág-életű lesz.

Egy ideje a magyar gyerekirodalomban az abszurd is megtalálta a helyét.

1747-ben egy 18 éves lánynak, aki egy ismeretlen férfitól esik teherbe egy sötét londoni sikátorban, nem sok esélye van megmutatni, hogy milyen anya is lenne valójában.

Prieger Zsolt a PesText Fesztiválról és Bob Dylanről

„Kukorelly Endre magyar író, költő. 1951-ben született. Még nem halt meg. De meg fog.”

Toldalagi Pál: Nevetsz!

Számos aspektusból elemezték már korunk világjárványát; ezt az analízist egy kül- és biztonságpolitikai szakértőnek köszönhetjük.

Hogyan lehetséges az, hogy ha valaki olvasta A Karamazov testvéreket, mégsem emlékszik rá?

Kacey és Mickey nővérek Philadelphia egyik elátkozott szegletében. Egyikük drogfüggő, másikuk rendőr.

A kötet vegyes halmaz, elemei hullámzó, hol jobban, hol kevésbé eltalált rövidkék.

A történelmet azok írják, akik ismerik, és hajlandók megszegni a szabályokat, áll a borítón.

„Tudom, hogy ezen a napon boldognak kellene lennünk” – indul a Fókák című hosszabb, gyászfeldolgozó novella, a kötet egyik legerősebb, épp középre szerkesztett szövege, a kötet magja.

Elképesztő gyorsasággal épülnek a világban a határt kijelölő és megerősítő kerítések – Tim Marshall brit újságíró e könyvében pontosan azt taglalja, hogyan jött létre a mind kisebb darabokra szabdalt világunk.