rés a présen

A költészetről

Prieger Zsolt zenész

  • rés a présen
  • 2021. szeptember 15.

Könyv

Prieger Zsolt a PesText Fesztiválról és Bob Dylanről

rés a présen: Zenész vagy, mióta foglalkozol irodalommal?

Prieger Zsolt: Ahogy a zenei műfajok sem érdekeltek soha, csak a jó zenék, úgy nem érdekeltek a művészeti ágak skatulyái sem. A 80-as években színházat terveztem, majd filmrendező akartam lenni, de már tiniként éreztem, hogy úgysem tudom kivárni egy-egy projekt hosszú évekig tartó felépítését, így demokratikusabb, „gyorsabb”, egyből ható kontextust kerestem. Ez lett számomra a popkultúra, vagy még profánabbul: a „zenekarosdi”. A 80-as évek végi, Animát megelőző zenekarom, az ÉV is inkább rituális színház volt, mintsem popzenekar. Boncolási diák, szikrázva vizezés a színpadon, olajos hordók ütlegelése: inkább bécsi akcióművészeti volt, kórussal meg Hajas Tibor-i hatásokkal. Megjegyzem, Hajas Tibor írónak is kiváló volt.

rap: Több tematikus irodalmi műsort is készítettél az utóbbi időben. Milyen kapcsolat fűz azokhoz az írókhoz, akikkel foglalkozol?

PZS: Sokszor kelek teljes koncepcióval, aztán a megálmodott alkotó kezét fogva pár nap alatt megvan a zene is hozzá, majd állandó társam, Törőcsik Franciska is hozzáteszi az ötleteit, az énektémáit, és már adjuk is elő fesztiválon, könyvtárban, zsinagógában, szabadtéren, közben meg folyamatosan érlelődik, változik az előadás. Most például a Mészöly-darabunkat kórussal kiegészítve prezentáljuk. Szóval néha módosítok a felálláson, ha elveszni látom a kezdeti izgalmat. A „kapcsolat” meg nagyon közeli: Pilinszky már kiskoromtól fogva velem van, Térey János a barátom is volt, nagyon eleven a hatása. Mészölyből meg azért csináltunk előadást, mert szeretném, ha nemcsak írópápának vagy regénygurunak tartanák, hanem tudomást szereznének arról, hogy zseniális költő is volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.