rés a présen

A költészetről

Prieger Zsolt zenész

  • rés a présen
  • 2021. szeptember 15.

Könyv

Prieger Zsolt a PesText Fesztiválról és Bob Dylanről

rés a présen: Zenész vagy, mióta foglalkozol irodalommal?

Prieger Zsolt: Ahogy a zenei műfajok sem érdekeltek soha, csak a jó zenék, úgy nem érdekeltek a művészeti ágak skatulyái sem. A 80-as években színházat terveztem, majd filmrendező akartam lenni, de már tiniként éreztem, hogy úgysem tudom kivárni egy-egy projekt hosszú évekig tartó felépítését, így demokratikusabb, „gyorsabb”, egyből ható kontextust kerestem. Ez lett számomra a popkultúra, vagy még profánabbul: a „zenekarosdi”. A 80-as évek végi, Animát megelőző zenekarom, az ÉV is inkább rituális színház volt, mintsem popzenekar. Boncolási diák, szikrázva vizezés a színpadon, olajos hordók ütlegelése: inkább bécsi akcióművészeti volt, kórussal meg Hajas Tibor-i hatásokkal. Megjegyzem, Hajas Tibor írónak is kiváló volt.

rap: Több tematikus irodalmi műsort is készítettél az utóbbi időben. Milyen kapcsolat fűz azokhoz az írókhoz, akikkel foglalkozol?

PZS: Sokszor kelek teljes koncepcióval, aztán a megálmodott alkotó kezét fogva pár nap alatt megvan a zene is hozzá, majd állandó társam, Törőcsik Franciska is hozzáteszi az ötleteit, az énektémáit, és már adjuk is elő fesztiválon, könyvtárban, zsinagógában, szabadtéren, közben meg folyamatosan érlelődik, változik az előadás. Most például a Mészöly-darabunkat kórussal kiegészítve prezentáljuk. Szóval néha módosítok a felálláson, ha elveszni látom a kezdeti izgalmat. A „kapcsolat” meg nagyon közeli: Pilinszky már kiskoromtól fogva velem van, Térey János a barátom is volt, nagyon eleven a hatása. Mészölyből meg azért csináltunk előadást, mert szeretném, ha nemcsak írópápának vagy regénygurunak tartanák, hanem tudomást szereznének arról, hogy zseniális költő is volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.