Interjú

„Az írók sokkal szabadabbak”

Marilynne Robinson író, esszéista

Könyv

A Forbes a világ legbefolyásosabb emberei közé sorolta, Barack Obama a barátja, Pulitzer-díjas, az Iowa Writer’s Workshop tanára, öt szépirodalmi kötet és számtalan esszé szerzője.

Magyar Narancs: Hosszú éveken át Iowa City volt az otthona, jelenleg az Iowa Writer’s Workshop tanára, de nem él ott. Hiányzik önnek a város?

Marilynne Robinson: Hiányzik ugyan, de taszít a jelenlegi iowai politikai klíma. A járvány kitörése óta nem jártam Iowában, a változások a távozásom után zajlottak. Nem tesz boldoggá, hogy a fegyverviselési mizéria Iowát is utolérte, egy júliusi törvénymódosítás miatt ebben az államban a 21 év fölöttiek immár engedély nélkül vásárolhatnak és hordhatnak kézifegyvert. Ez őrültség. El sem tudom képzelni, hogy miért bátorítják ezt. És úgy tűnik, hogy mindebből uszító politika és rengeteg düh sarjadzik, ami már nem is földi erőnek, hanem inkább valamiféle sorscsapásnak tűnik. Iowát mindig is polgári méltóság és felelősségteljes gondolkodás jellemezte. Számíthattál a többiekre. Mindez látszólag egyik napról a másikra változott meg.

MN: Korábban figyelmeztetett arra, hogy Trump elnökségének, mentalitásának hosszú távú hatásai lehetnek. Hogyan látja ezt most?

MR: A politikai, vallási és a magánéleti nézeteimet is mindig arra a feltételezésre alapoztam, hogy az emberek alapjában véve figyelmes, rendes, őszinte lények. Ezt mind ez idáig nem kellett revideálnom, ám ha mostanában újságot olvasok, elfog a kétely. Az mindenesetre az optimizmusomat táplálja, hogy egyáltalán nem értem, honnan eredt, miből következett ez az egész őrület, ami azt is jelenti, hogy eljöhet egy másik korszak, amely hasonlóképp elképesztőnek és váratlannak tűnik majd. Trump rombolt, de a világ készen állt rá, különben nem lehetett volna ekkora hatása.

MN: Milyennek látja Biden elnökségét?

MR: A politikai feszültség abból ered, hogy azt mondják, nem tudja teljesíteni az ígéreteit. Ezért az újságírók már arról beszélnek, hogy elveszíti a karakterét. Mindig így bánnak az elnökökkel. Minél gyengébbnek gondolják, annál nehezebben tudja megvalósítani a terveit, és az egész önigazoló körforgássá válik. Az újságíróknak tisztában kéne ezzel lenniük, és óvatosabban kéne eljárniuk. De nem arról írnak, hogy Biden javaslatai kívánatosak-e, hanem arról, hogy Missouri állam lakóinak 54 százaléka nem ért velük egyet. Csakhogy ezzel nem megyünk semmire, ez nem információ.

 
Fotó: Alec Soth/Magnum Photos 

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.