Interjú

„Az írók sokkal szabadabbak”

Marilynne Robinson író, esszéista

Könyv

A Forbes a világ legbefolyásosabb emberei közé sorolta, Barack Obama a barátja, Pulitzer-díjas, az Iowa Writer’s Workshop tanára, öt szépirodalmi kötet és számtalan esszé szerzője.

Magyar Narancs: Hosszú éveken át Iowa City volt az otthona, jelenleg az Iowa Writer’s Workshop tanára, de nem él ott. Hiányzik önnek a város?

Marilynne Robinson: Hiányzik ugyan, de taszít a jelenlegi iowai politikai klíma. A járvány kitörése óta nem jártam Iowában, a változások a távozásom után zajlottak. Nem tesz boldoggá, hogy a fegyverviselési mizéria Iowát is utolérte, egy júliusi törvénymódosítás miatt ebben az államban a 21 év fölöttiek immár engedély nélkül vásárolhatnak és hordhatnak kézifegyvert. Ez őrültség. El sem tudom képzelni, hogy miért bátorítják ezt. És úgy tűnik, hogy mindebből uszító politika és rengeteg düh sarjadzik, ami már nem is földi erőnek, hanem inkább valamiféle sorscsapásnak tűnik. Iowát mindig is polgári méltóság és felelősségteljes gondolkodás jellemezte. Számíthattál a többiekre. Mindez látszólag egyik napról a másikra változott meg.

MN: Korábban figyelmeztetett arra, hogy Trump elnökségének, mentalitásának hosszú távú hatásai lehetnek. Hogyan látja ezt most?

MR: A politikai, vallási és a magánéleti nézeteimet is mindig arra a feltételezésre alapoztam, hogy az emberek alapjában véve figyelmes, rendes, őszinte lények. Ezt mind ez idáig nem kellett revideálnom, ám ha mostanában újságot olvasok, elfog a kétely. Az mindenesetre az optimizmusomat táplálja, hogy egyáltalán nem értem, honnan eredt, miből következett ez az egész őrület, ami azt is jelenti, hogy eljöhet egy másik korszak, amely hasonlóképp elképesztőnek és váratlannak tűnik majd. Trump rombolt, de a világ készen állt rá, különben nem lehetett volna ekkora hatása.

MN: Milyennek látja Biden elnökségét?

MR: A politikai feszültség abból ered, hogy azt mondják, nem tudja teljesíteni az ígéreteit. Ezért az újságírók már arról beszélnek, hogy elveszíti a karakterét. Mindig így bánnak az elnökökkel. Minél gyengébbnek gondolják, annál nehezebben tudja megvalósítani a terveit, és az egész önigazoló körforgássá válik. Az újságíróknak tisztában kéne ezzel lenniük, és óvatosabban kéne eljárniuk. De nem arról írnak, hogy Biden javaslatai kívánatosak-e, hanem arról, hogy Missouri állam lakóinak 54 százaléka nem ért velük egyet. Csakhogy ezzel nem megyünk semmire, ez nem információ.

 
Fotó: Alec Soth/Magnum Photos 

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.