Határon túli magyar könyvkiadás: Szlovákia

„Nem vagyunk pesszimisták”

Könyv

Az úgynevezett „irodalmi erőtérépítés” a határon túli magyar nyelvű irodalmi életet és könyvkiadást sem hagyta érintetlenül. A Magyarországról érkező támogatásokkal együtt a politikai megosztottság, az ideológiák menti polarizálódás is megjelent.

A szlovákiai magyar nyelvű könyvkiadás mai rendszere a 2010-es évek közepén jött létre. Ekkor alakult át a Szigeti László vezette Kalligram Kiadó, amely nemcsak szlovákiai, de magyarországi, közép-európai értelemben is progresszív irodalmi folyamatok generálójának számított. Szigeti visszavonulásával a Kalligram három önálló kiadóra esett szét – a magyarországi Pesti Kalligramra, a szlovákiai szlovák Absynt-Kalligramra és a szlovákiai magyar Kalligram Kiadóra. Utóbbi – ahogy Németh Zoltán irodalomtörténész, költő mondja – belesimult a szlovákiai magyar „kis” könyvkiadók átlagába, annak ellenére, hogy jelentős szerzői nagy részét megőrizte.

A rendszerváltás előtti időszak meghatározó, a szlovákiai magyar irodalomnak dedikált kiadója is szerepváltáson esett át: a Madách Kiadó 2013-ban megszűnt, helyén a pozsonyi Madách Egyesület alakult meg. Ennek vezetője, Csanda Gábor pozsonyi irodalomkritikus, szerkesztő azért megjegyzi, hogy a ki­adói tevékenységet megtartották, hisz’ fontos volt számukra, hogy az Irodalmi Szemlét és a Tücsök című gyereklapot „átmentsék”. Évente 5–6 könyvet jelentetnek meg, döntő többségében szlovákiai magyar szerzőktől, olykor szlovákra fordított magyar műveket is. Minden évben, ha sikerül pályázati forrásokból előteremteniük a pénzt rá, kiadnak egy elsőkötetest is. A terület ismerői szerint a magyar nyelvű könyveket átlagosan 200–300 példányban adják ki, bár a számok kiadónként változók lehetnek.

A Kalligram Polgári Társulás évente 5–6 könyvvel jelentkezik, átlagosan 300-as példányszámmal. A jelenleg legnagyobbnak számító szereplő a dunaszerdahelyi, Hodossy Gyula vezette Lilium Aurum, amely évente akár 20 címet is megjelentet. Szintén dunaszerdahelyi a Barak László vezette Nap Kiadó, mely 6–7 könyvet ad ki évente.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.