A három kompozíció - Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára; Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre; Divertimento - megrendelője Paul Sacher (képünkön jobbra), a két zenekari művet pedig ő mutatta be saját együttese, a Bázeli Kamarazenekar élén. A levelezés lényegében e három műre vonatkozik, világos dramaturgia szerint: felkérés - a felkérés elfogadása - a részletkérdések tisztázása - premier-előkészületek - a mű utóélete. A levélváltások hangnemét egyfajta fegyelmezett szakmaiság és pragmatizmus jellemzi. Komolyság és elhivatottság. Semmi nyomát nem leljük a levelezésben annak, hogy Bartók vagy Sacher egy pillanatra is elbizonytalanodna a zene, illetve általában a művészet fontosságát illetően. Lehet, hogy tényleg nincsenek művészi kétségeik, így ezt nem is szükséges leplezni hányavetiséggel, színlelt lazasággal, öniróniával vagy cinizmussal. Mindeközben persze tökéletesen tisztában vannak azzal, ami körülöttük, Európában történik. A megszólítás szinte végig sehr geehrte (igen tisztelt), csak az utolsó évben váltanak át néha-néha a lieber (kedves) formulára.
Az első levélre (1936. június 23.), melyben Sacher ismeretlenül afelől érdeklődik, hogy írna-e Bartók a fennállásának 10. jubileumára készülő Bázeli Kamarazenekar számára valami újat, de "ne túlságosan nehezet", Bartók postafordultával (június 27.) válaszol. E válasz elárulja, hogy a felkérésnek egy fejben már nagyjából kialakult darabbal kíván eleget tenni: a zeneszerző már ekkor tudja, hogy a vonószenekar mellett szükség lesz zongorára, cselesztára, hárfára, xilofonra és ütőkre, a mű hangszerelése tehát már ekkor készen áll. Egy augusztusi levelében pedig már egy majdnem teljesen befejezett műről tájékoztatja Sacher titkárát, Max Adamot: "megvan 66 oldal, hiányzik még kb. 4". Szeptemberben már az ütőhangszeresek beosztásáról is teljesen konkrét elképzelése van. A bemutatóig még majd' öt hónap van, úgyhogy Sachernak bőven volt ideje a 25 próbára. Ez manapság mesének tűnik.
De Bartók nemcsak a partitúra kérdéseiben magabiztos, már első levelében azt javasolja Sachernek, hogy a honoráriumként felajánlott 500 svájci frankot váltsa át svéd koronára, mert tartani lehet a svájci valuta leértékelésétől (egyébként ez tényleg bekövetkezett).
A következő műre 1937 májusában érkezett felkérés. Sacher egy tetszőleges összeállítású kamaraművet várt Bartóktól. A válaszlevélből kitűnik, hogy - a felkéréstől függetlenül - ebben az időben három mű terve gomolygott Bartók fejében, első helyen egy két zongorára és ütőkre komponált darab. Gyorsabban készült el vele, mint eredetileg tervezte, szeptember végén már teljes tételek partitúráját ígéri Sachernek. A zongoraanyaggal kapcsolatban megjegyzi, hogy nem könnyűek, de a bemutatóig elegendő idő áll rendelkezésre a megtanulására és a próbákra. Bartók ekkor még úgy kalkulál, hogy majd Sacher gondoskodik a megfelelő előadókról. Végül Sacher veti fel: a premieren játsszon Bartók és felesége, Pásztory Ditta. Bartók őszintén meglepődik, hiszen honnan tudja Sacher, hogy a felesége is koncertzongorista? S hogy együtt lépjenek fel? Ez a lehetőség még benne sem fogalmazódott meg korábban: a Szonáta premierje volt ugyanis a Bartók házaspár első nyilvános fellépése.
A Divertimento esete más. 1938 novemberében pendíti meg Sacher egy vonószenekari darab ötletét, mivel a Zenét - a speciális hangszerelés miatt - csak ritkán tudja előadni. Bartók természetesen elfogadja a felkérést, de a levelekből kitűnik, hogy ezúttal Sacher nem találta el a fejében gomolygó darab műfaját, jellegét. Bartók vissza is kérdez, hogy nem arra a darabra gondol-e Sacher, amiről még júniusban beszéltek egymással. E beszélgetésnek nincs nyoma a levelezésben, de feltételezhető, hogy egy kantátaféleségről lehetett szó. Talán a Cantata profana - melyet Bartók egy trilógia első részének szánt - folytatásáról. És Bartók nem írja meg a folytatást, mert tisztázódik, hogy Sacher egy kis létszámú, tisztán vonósokat foglalkoztató művet szeretne. A Divertimentót Bartók Sacher nyaralójában írta meg: ennyire ideális munkakörülmények között még soha nem dolgozott. Erről az időszakról - értelemszerűen - kevés levél szól, ugyanakkor a Sacher és a Bartók család ekkoriban kerül közel egymáshoz.
A levelezés utolsó éve már az amerikai emigrációval (érdekes, hogy a szó nincs kimondva) kapcsolatos. Bartók Sacher segítségét kéri a Genf-Lisszabon-utazás megszervezéséhez, Sacher pedig készségesen hitelezi az útiköltséget. Bartók egyik első dolga New Yorkba érkezése után az lesz, hogy a pénzt visszautalja Sacher számlájára.
Az utolsó levelet Sacher küldi New Yorkba, ebben a Divertimento újabb sikeréről számol be, "a fogadtatás a közönség részéről lelkes volt, és ezen a kritikus urak gondolat-sápadtsága [Gedankenblässe] sem tudott kifogni". A kötet kétnyelvű, Bónis Ferenc a levelek - a legtöbb most jelenik meg először, illetve teljes formájában - eredeti, német változatát is közli. A függelékben Bartók Sacherról és a svájci eseményekről írt családi levelei, egy Sacher-visszaemlékezés, valamint egy 1995-ben készített (ekkor volt Sacher 90 éves) interjú olvasható. Példás gyűjtemény.
Balassi Kiadó, 2013, 332 oldal, 4500 Ft
