Könyv

Első ránézésre is botrányos könyv jelent meg Réz Pálról. A Naplóromok számos kérdést felvet: hol húzódnak a magán­élet és a közélet, az élet és az irodalom határai?

Több mint 25 éve független és 15 éve az Európai Unió tagja Észtország, Lettország és Litvánia, de ahogy más, egykori szovjet tagköztársaságok esetében, itt is összemosódnak a dolgok, noha nagyon is különböző népekről van szó. Elég csak a nyelvet megvizsgálni, és kapásból leválaszthatjuk a finnugor eredetű észtet, a lett és a litván viszont attól különleges, hogy az indoeurópai nyelvcsaládban csupán e két nyelv alkotja az ún. balti nyelvcsoportot.

Csökkenő állami források, elmaradt fejlesztések, felmondó munkatársak, megtelt raktárak, azbesztpor és bizonytalanság – válságos állapotban az írott magyar kultúrkincs jelentős részét őrző Országos Széchényi Könyvtár, amelynek a Nemzeti Hauszmann Terv miatt kell mennie a budai Várból.

„…az irodalom mindazzal együtt, amit magas kultúrának neveztek, a rendszerváltás után Magyarországon is folyamatos legitimációs kényszerrel szembesült, és erre a kényszerre mindmáig nem tudott eleven válaszokat adni. Mire jó az irodalom, és mire jók az írók? – kérdezte nemrég Schein Gábor. (Egy kritikusi eszmény eltűnése – A 100 éve született Lengyel Balázsról, ÉS, 2018./34.) Új regénye alkalmat teremt, hogy a posztfasiszta kódolású autoriter kapitalizmusban, amelyben élünk, körvonalazni kezdjünk egy eljövendő irodalmat. Egyet a sok közül.