Nekrológ

Az utolsó népi író

Ficsku Pál (1967–2024)

Könyv

Az első, A videódisznók esete és más történetek című, a Seneca Kiadónál 1995-ben megjelent novelláskötetének fülszövegében ez olvasható: „Reményei szerint ő az utolsó népi író. Kötetét mindenkinek figyelmébe ajánlom.”

Nem tudom, ki írta a fülszöveget, talán a ki­adó, talán Gyulai Csaba, aki Ficsku vélhetően legjobb ismerője volt. Akárki is lett légyen, mindenesetre, ha a remények igaznak bizonyulnak, akkor itt állunk mi, a magyar irodalom ismét kissé árvábbá vált olvasói népi író nélkül: Ficsku Pál a március 15-re virradó éjszaka, 57 éves korában elhunyt.

Ficsku Gyulai Csaba néven 1967. január 22-én született Debrecenben, „a Homok u. 39. alatt, ami arról híres, hogy húsz méterre van tőle a Makk Tizes nevű kocsma”, ahogy azt magáról az Irodalmi Jelen oldalán olvasható önéletrajzában írja.

A Magyar Napló 1992-es Örkény-pályázatán jóformán a semmiből (nem is jóformán, ténylegesen az ismeretlenségből) feltűnt egy Ficsku Pál nevezetű debreceni író, novellája második helyezést ért el (az első helyezett amúgy Kőrösi Zoltán lett). Sajátos, mondhatni teljesen egyedi nyelvezete, fékezhetetlen mesélőkedve, az országot keresztül-kasul bejáró ember saját tapasztalatain alapuló, persze ezerszeresen átgyúrt történetei révén viszont egy csapásra ismert lett, tényleg berobbant az irodalmi életbe, és berobbant az irodalmi köz­életbe is. Ficsku igen rövid idő alatt szinte mindenkinek a kedvence lett.

Akkoriban én minderről semmit nem tudtam, tudniillik éppen Németországban éltem, és (micsoda barbár világ!) akkoriban még nem volt internet. Minden (mai mértékkel mérve) később jutott el hozzám, a könyvek, folyóiratok, egyebek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.