Nekrológ

Az utolsó népi író

Ficsku Pál (1967–2024)

Könyv

Az első, A videódisznók esete és más történetek című, a Seneca Kiadónál 1995-ben megjelent novelláskötetének fülszövegében ez olvasható: „Reményei szerint ő az utolsó népi író. Kötetét mindenkinek figyelmébe ajánlom.”

Nem tudom, ki írta a fülszöveget, talán a ki­adó, talán Gyulai Csaba, aki Ficsku vélhetően legjobb ismerője volt. Akárki is lett légyen, mindenesetre, ha a remények igaznak bizonyulnak, akkor itt állunk mi, a magyar irodalom ismét kissé árvábbá vált olvasói népi író nélkül: Ficsku Pál a március 15-re virradó éjszaka, 57 éves korában elhunyt.

Ficsku Gyulai Csaba néven 1967. január 22-én született Debrecenben, „a Homok u. 39. alatt, ami arról híres, hogy húsz méterre van tőle a Makk Tizes nevű kocsma”, ahogy azt magáról az Irodalmi Jelen oldalán olvasható önéletrajzában írja.

A Magyar Napló 1992-es Örkény-pályázatán jóformán a semmiből (nem is jóformán, ténylegesen az ismeretlenségből) feltűnt egy Ficsku Pál nevezetű debreceni író, novellája második helyezést ért el (az első helyezett amúgy Kőrösi Zoltán lett). Sajátos, mondhatni teljesen egyedi nyelvezete, fékezhetetlen mesélőkedve, az országot keresztül-kasul bejáró ember saját tapasztalatain alapuló, persze ezerszeresen átgyúrt történetei révén viszont egy csapásra ismert lett, tényleg berobbant az irodalmi életbe, és berobbant az irodalmi köz­életbe is. Ficsku igen rövid idő alatt szinte mindenkinek a kedvence lett.

Akkoriban én minderről semmit nem tudtam, tudniillik éppen Németországban éltem, és (micsoda barbár világ!) akkoriban még nem volt internet. Minden (mai mértékkel mérve) később jutott el hozzám, a könyvek, folyóiratok, egyebek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”