Az integráció hatása az oktatásban: Steinmann és Wasserkopf az EU-ban

A magyar diákok az unió tagállamaiban a belépés után is csak akkor folytathatnak általános és középiskolai tanulmányokat, ha a szüleik az adott országban legálisan vállalnak munkát, tudtuk meg Medgyes Pétertől, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkárától. Külföldi egyetemi és főiskolai továbbtanulásra jelenleg is van lehetőségük a hazai diákoknak, mégsem azonosak a jogaik a helyi állampolgárokkal, hiszen tandíjat kell fizetniük. A csatlakozás után ez megszűnik (persze csak a nem tandíjköteles képzések esetében), és az egyetlen kritérium a felvételi követelményeknek való megfelelés lesz, ez természetesen fordítva is igaz, vagyis a magyar felsőoktatási intézmények sem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést az uniós jelentkezőkkel szemben. Vannak azonban olyan jogosultságok is, amelyek csak az adott ország állampolgárait illetik meg. Ilyen az ösztöndíj, a kollégiumi elhelyezés és a hosszú lejáratú diákhitel. A nem állampolgári státusú felsőoktatási hallgatónak tehát a megélhetését önerőből kell biztosítania egy idegen uniós országban.

A magyar diákok számára tehát az uniós országokban adott lesz a lehetőség a felsőoktatásban való részvételre, kérdés azonban, hogy hozzáférhető-e itthon az EU-egyetemek felvételi követelményrendszere.

A tájékozódást

elsősorban a Magyar Ekvivalencia és Információs Központ segíti (a felvételik rendje és a végzettségek uniós elismerése iránt érdeklődőknek nyújt támpontokat keretes írásunk). Medgyes Péter azt mondja, hogy az EU mintegy ezer felsőoktatási intézményének mindegyikéről képtelenség naprakész információkkal rendelkeznie bárkinek is, ezért a kiszemelt intézmény saját honlapját célszerű felkeresni az érdeklődőnek. "Az egységesülő Európa nem jelenti a felvételi követelmények egységét is, hiszen ez még Magyarországon belül sincsen így." A külföldön tovább tanulni szándékozó magyar diákok anyagi támogatásáról szólva elmondta, 1997 óta léteznek olyan uniós mobilitási programok, mint például a Socrates, a Leonardo vagy az Erasmus, amelyek ezt a feladatot vállalták magukra, a belépés után azonban ezen támogatások volumene nem fog nőni. Felmerül, hogy a magyar állam tervezi-e egy olyan ösztöndíjrendszer létrehozását, amely a külföldön tovább tanulókat támogatná. Mint az Oktatási Minisztériumtól megtudtuk, egyrészt örvendetesnek tartják, hogy a határok e tekintetben is megszűnnek, másrészről viszont nem kívánják kifejezetten külföldi továbbtanulásra sarkallni a magyar diákokat, hiszen ezzel bizonyos értelemben az agyelszívó hatást erősítenék, ráadásul állami pénzből.

Évente jelenleg öt-hatezer magyar diák tanul külföldi egyetemeken, legalábbis akik ösztöndíj-támogatásuk okán az állam látókörébe kerülnek, és becslések szerint további egy-kétezer fő tanul saját pénzén más országokban. Medgyes Péter szerint ez a szám valamelyest növekedni fog, de éppen a kinti megélhetés viszonylag magas költségei miatt ez leginkább a jobb módú családokat érinti. Áttörés a hatszázezres szlovákiai magyarság körében várható csak, hiszen egyszerre csatlakozunk az EU-hoz. Jelentős növekedés lesz tehát a Magyarországon tanulni kívánó szlovákiai fiatalok számában (dettó 2007-ben, Románia uniós csatlakozása után). Hazánkban pillanatnyilag körülbelül kétezer külföldi tanul, ezekből 500 norvég diák az orvosi karon. Öt-hat évvel ezelőtt Norvégiában orvoshiány lépett fel, és a kormány a képzés intézményrendszerének költséges fejlesztése helyett egy olyan országot keresett, ahol magas szintű az orvosképzés, és a tandíjak is megfizethetők. "Ebből is kitűnik, hogy az unióban a felsőoktatás is piaci alapokon szerveződik."

Gyakori aggály, hogy vajon az unióban elfogadják-e a magyar végzettségeket.

Az érettségi kölcsönös elismerése

automatikus lesz az unióban - az egyetemi-főiskolai oklevelek és más szakmai bizonyítványok esetében azonban összetettebb a helyzet. Léteznek ugyanis szabályozott és nem szabályozott szakmák. Utóbbiak a művészeti tevékenységeket jelentik - az építőművészi és a művésztanári szakmákat leszámítva -, ezek gyakorlása esetén ugyanis nem követelmény a képesítés (persze ettől még lehet ilyen). A szabályozott szakmáknál két eset létezik a képesítés elfogadásával kapcsolatban, az automatikus és a félautomatikus elismerés. Az előbbi körbe hét szakma tartozik, vagyis ezek esetében a magyar diploma egy az egyben konvertálható, csak le kell fordítani az adott nyelvre: általános orvos, fogorvos, állatorvos, gyógyszerész, építész, szülész és ápoló. A félautomatikusan elismert szakmák mintegy ötszáz területet ölelnek fel. Itt megint csak két eset lehetséges: vagy a képzési tartalom különbözősége miatt kiegészítő vizsgát kell tenni, vagy - ha a képzés tartalma ugyanaz volt - a képzés időtartamának rövidebb volta miatt a munkaadó megkövetelheti, hogy az adott személy gyakorlati képzésben vegyen részt. Ez kiváltható azzal, ha hitelt érdemlően igazolja, hogy itthon már meghatározott ideig gyakorolta a szakmáját. "Alapszabály, hogy mindent el kell követnie az adott országnak, hogy más ország diplomáit egyenértékűsítse, a cél tehát nem az akadályozás." Más kérdés, hogy a diploma elismerése mellett az adott szakma tényleges gyakorlását különböző feltételekhez köthetik, ilyen lehet például a kamarai tagság ügyvédek vagy orvosok esetében (ez Magyarországon is így van).

A képesítéselfogadások rendszerét bonyolítja, hogy bizonyos szakmák itthon egészen egyszerűen nem léteznek. A magyar országos képzési jegyzékben nem szerepel például a síoktató, az ipari alpinista, a mozgássérülteket segítő építmények építésze szakma, és ennek a fordítottjára is van példa: személyi jövedelemadóra specializálódott magyar adótanácsadó értelemszerűen nem fogja tudni elfogadtatni a bizonyítványát mondjuk Franciaországban. Ezekben az esetekben tehát a kölcsönös elismerés nem működik, de ezek inkább csak kuriózumok. A képesítések temérdek elismerési procedúrájánál azonban a gyakorlatban fontosabb, hogy a külföldi munkavállaló megfeleljen a munkaadó által támasztott követelményeknek.

A képesítések elismertetésének kérdése elméletileg azt is segíthet felszínre hozni, hogy mely hazai végzettségek használhatatlanok külföldön, vagyis vezérfonalul szolgálhat egyes képzési struktúrák (például egyes egyetemi szakok tanrendjének) korszerűsítéséhez is. Medgyes Péter konkrét intézményt vagy képzési formát nem említett, de általánosságban elmondta, hogy a magyar felsőoktatás nincsen teljesen felkészülve a belépéssel járó kihívásokra. Szerkezete ugyanis pillanatnyilag nem emlékeztet az EU felsőoktatási szerkezetére. Az ugyanis a BA- (Bachelor of Arts - a bölcsészettudományok baccalaureusa), a MA- (Master of Arts - a bölcsészettudományok magisztere) és a már nálunk is honos PhD-képzésre épül, szemben az itthoni egyetem-főiskola rendszerrel. A szeptemberben a parlament elé kerülő új felsőoktatási törvény éppen ezt az anomáliát hivatott megszüntetni, azzal, hogy megteremti az alapját egy "piramidális" szerkezetnek (vagyis nő a képzési formák közti átjárás lehetősége), és a kreditrendszert is ehhez a megújult struktúrához igazítja. A tudományos fokozatok EU-harmonizációja is felemás, mert a szovjet mintára bevezetett kandidátusi fokozatot felváltotta ugyan a PhD-fokozat, de Magyarországon továbbra is létezik (az unió legtöbb államával ellentétben)

a "nagydoktori" cím,

amely ha de jure nem is, de a gyakorlatban általában a professzori kinevezés feltétele.

Mind a külföldi továbbtanulás, mind a felsőfokú végzettség külföldi elismertetése esetében kulcskérdés a célország nyelvének (illetve az oktatási nyelvnek) az ismerete. Itthon a diploma megszerzése államilag elismert nyelvvizsgához van kötve, ettől függetlenül azonban munkavállalási szándék esetén egy adott ország természetesen feltételül szabhatja, hogy a személy beszélje az ország nyelvét (a verbális szakmák esetében - pszichiáter, ügyvéd - ez nyilvánvaló is). Másik gyakori kérdés, hogy vajon mennyit ér a magyar állami nyelvvizsga az unióban. Hazánkban jelenleg 19 akkreditált nyelvvizsgaközpont létezik, ezek jogosultak államilag elismert nyelvvizsgát kibocsátani. A magyar fejlesztésű nyelvvizsgák letételét igazoló papírok külföldön nem értékesíthetők, csak azok, amelyek nemzetközileg is elfogadottak (Pitman, Cambridge stb.). Medgyes Péter szerint utóbbiak elfogadása külföldön sem automatikus, hiszen a munkaadónak jogában áll, hogy egy beszélgetésen tesztelje az aspiránsok nyelvtudását. Az Európai Unió országainak döntő többségében nem létezik egyébként az államilag elismert nyelvvizsga intézménye, ami egyesekben talán reményeket ébreszthet. A helyettes államtitkár reméli, "ha egyszer Magyarországon megszűnik az államilag elismert nyelvvizsga, az azért lesz, mert magától értetődő módon beszél majd mindenki legalább egy idegen nyelvet".

Bugyinszki György