Az osztrákok ´56-ja: Húsrágó, hídverő (Bockerer 3)

szerző
Kovács Éva
publikálva
2000/21. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ne lőjetek! - sikoltja az osztrák Lena, Gustl nője a hangosbemondóba ékes szovjet nyelven az andaui híd osztrák oldalán valamikor 1956 novemberében, az orosz katonák legnagyobb megdöbbenésére. És persze minden magyar menekült sértetlenül hurcolkodik át a szép és szabad világba. És még nem is ez a legkínosabb jelenet az osztrák rendezőmatuzsálem, Franz Antel trilógiává duzzadt etűdjeinek utolsó darabjában. A 87 éves mester már elkövetett egy s mást az osztrák nemzeti mítosz építésének nemes célzatával.

Ne lőjetek! - sikoltja az osztrák Lena, Gustl nője a hangosbemondóba ékes szovjet nyelven az andaui híd osztrák oldalán valamikor 1956 novemberében, az orosz katonák legnagyobb megdöbbenésére. És persze minden magyar menekült sértetlenül hurcolkodik át a szép és szabad világba. És még nem is ez a legkínosabb jelenet az osztrák rendezőmatuzsálem, Franz Antel trilógiává duzzadt etűdjeinek utolsó darabjában. A 87 éves mester már elkövetett egy s mást az osztrák nemzeti mítosz építésének nemes célzatával.

Az első eposz a címszereplő hentes - nevének nyelvi konnotációi alapján hívhatnánk Nyakas Károlynak is - figurájában igyekezte hitelesen ábrázolni az osztrák kisembert mint antifasiszta ellenállót, ami, lássuk be, nem könnyű feladat. A második a szovjet megszállás és a háború utáni Bécs éveibe utaztatta az érett Bockerert, tartva a kisember-tematikát.

Az előzetes hírek után nem is mentem volna be erre a mozira, ha nem furdal a tudományos kíváncsiság, mit is kezdhet az osztrák filmművészet a magyar ´56-tal. Nos, mítoszgyártásban nem is keveset. Hogy a történelmi hitelességen ne nagyon vívódjunk később, mozihíradóval kezdődik a film, melyben 1955. május 15-ét, az oroszok kivonulását és Ausztria semlegességének kikiáltását ünneplik. A képeket kísérő szöveg azonban vadiúj, noha nem kevésbé patetikus, mint az egykori lehetett, mégiscsak történelemlecke-ízű biflázásnak hat: lássad, világ, nekünk sikerült, mert kivívtuk a semlegességet, a forrófejű magyaroknak meg nem, nekik leverték a forradalmukat.

A húsért jöttem, bittesön

A sztori: Az oroszok végre kihúznak Bécsből, újra szabad és semleges az ország, de nagyon szegény. Az öreg Bockerernek húsra van szüksége, az pediglen csakis Magyarországról, Közép-Európa akkori éléskamrájából szerezhető be ugyebár. Minisztériumi felső kapcsolatát annak háborús múltjával megzsarolva, a hentes kiharcolja (1. győzelem), hogy nevelt fia, Guszti és unokája, Karli is vele utazhasson a furgonnal friss áruért Budapestre.

Épphogy bekvártélyozzák magukat a Gellértbe, pechükre kitör a forradalom, és Karli egyenesen bele is csöppen. Na, hogy? Hát persze hogy a szerelmi bűvölet folyományaképpen. A megkívánt hölgy nem kevesebb, mint Szillágyi (sic!) nemzetőr parancsnok leánya, aki természetesen hochdeutschban beszéli a németet, hiszen anyukája budai sváb. Eközben az oroszok lenyúlják a húst, de Kisember Bockerer harcosan megjelenik a városparancsnokságon, és ordítozni kezd, mire az orosz parancsnok, nevezett Novotny, néhai osztrák kommunista, amúgy Bockerer régi cimborája még az ellenállásból, kilép a párnázott ajtón, és keblére öleli. Hoci a húst (2. győzelem).

Arra persze fáj a foga a magyar forradalmároknak is, az elkobzástól az unoka nőcije, jobban mondva annak apukája menti csak meg a bécsi hentest. Utóbbi pedig előbbi karmaitól Novotnyt, aki már a forradalmárok dutyijában vívódik a jövőn (3. győzelem: hús + Novotny). Novotnynak amúgy is tele már a csajkája a kommunizmussal, és jobban szeretne visszatérni a szabad Vaterlandba. Az osztrák- orosz exkommunista persze nagy veszélyt jelent a húsra és a hentesre, így viszontagságos út kezdődik a határ felé, egészen a jánossomorjai rekettyésig, ahol aztán a magyar menekülőkhöz csatlakozik a kis csapat. A rozoga fahidat azonban, amely a szabadsághoz vezet, az utolsó percben felrobbantják az oroszok, s már rettegnünk kell, hogy lőttek a menekülésnek is, de Bockererék vezényletével gyorsan rendbe hozzák, a faanyagot az elhagyott határőr-magaslesből termelvén ki (4. győzelem).

Eközben Lena, hogy a másik szálat el ne veszítsük, aki Bockerer nevelt fiának, a Gusztinak szerelme, Bécsben látva a tévétudósításokat (!!!) megijed, és mint egy osztrák filmesstáb orosz tolmácsa beutazni készül Magyarországra, hogy megtalálja és kimenekítse szerelmét. (Egészen véletlenül szovjet útlevele is van a szentemnek.) Mivel időközben már minden határt lezártak, ők is Andau felé tartanak.

Így egyesül a család a határ túloldalán - Lena és a hangosbemondó egymásra találásának segedelmével -, ahol Bockerer, aki időközben megsebesül a csatában, fájó szívvel ugyan, de feláldozza a hússzállítmányát a magyar menekültek élelmezésének oltárán, és üres furgonjával, Gusztival, Lenával és a segédjével együtt hazatér Bécsbe (5. győzelem). Épp a konyhában üldögél, amikor Hello everybody felkiáltással, Playboy napszemüvegben belép a lakásba Rosenblum, az amerikás zsidó barát - gondoljuk, a Bockerer 1-ből -, és a család meghökkent képét látva annyit mond, ha csütörtök, akkor kártya.

Lehetne már ez is a katarzis, akkora nonszensz, szisszenünk fel, csak éppen semmi köze ´56-hoz, úgyhogy nem rohanunk ki a moziból. S jól tesszük, a lényeg még hátravan. Rosenblumot a Szillágyi lány követi, zokogva esik be az ajtón: Karli életét áldozta a magyar forradalomért! És nemcsak a Karli, de más százezrek is!

Az ÁVO és a húsipar

Az most csak hagyján, hogy Karlin kívül nem látható más halálos áldozat a filmben, az oroszok kurválkodó részeg disznókra, a forradalmárok tüntetőkre és agresszív suhancokra hajaznak, hogy történelmileg teljesen hiteltelen a mű. El lett lopva a magyar forradalom, na és, a filmnek ez a vonulata akkora baromság, hogy még az ´56-os Szövetség sem rágódna rajta sokat. El lett hazudva az egész menekülthistória, amit osztrák történészek mára korrektül és alaposan feldolgoztak, és többek között kimutatták, hogy az osztrák hősies mentés mítosza mögött amerikai szándékok és pénzek mozgatták az akciót: ´56 jó biznisz (is) volt az ittenieknek. Az már sokkal siralmasabb, hogy a Lajtán túl a nemzeti büszkeséget ilyen rozoga alapokra építik, és egyáltalán, hogy az osztrák nemzeti identitás annyira törékeny, hogy még a magyar ´56 is jól jöhet neki.

A legcikibb a filmben mégis az, ahogyan a magyarokat ábrázolja. Az első magyar szereplő egy Palmers nejlonharisnyákkal csencselő rosszarcú, aki pénzváltáskor átveri a Bockerer segédjét. A második, ki más lenne, Szűs, Züsz, Szűcs - az istennek sem bírják e nevet kimondani -, zsidósra maszkírozott ÁVH-s húsipari funkci, aki szintén átdobja a hentest a palánkon. A harmadik a már emlegetett native német-magyar leányka, a Karli megrontója, a kapcsolat kezdeményezője, eszement forradalmár. A magyar forradalmárok karikatúráján nem is rágódunk tovább, ellenben nem hagyhatjuk szó nélkül azt a csoportozatot, amely mondjuk Kunsziget környékén ugrik ki a csalitból, a szó szoros értelmében tokkal és vonóval: ugyan vinné mán el őket a Bockerer a szomszéd faluba, ahol lakodalomra várják őket. És lőn: a furgon tetején muzsikálnak a romák. Továbbá látható egy képsor egy műegyetemi gyűlésről, ahol a szónok beszédét egészen egyszerűen nem fordítja le németre a rendező - hiszen érdektelen -, kivéve az utolsó mondatot: Az orosz csapatok hagyják el az országot! Megjelennek még falusi magyarok is a filmben - nyilván suttyó parasztok -, akiket én annak dacára nem értettem, hogy állítólag magyarul beszéltek; és van továbbá paprikafüzér, kukoricacsuhé és takaros-tornácos házikó. Nagyjából ennyi. És ebben már a honi szakértő- és szereplőgárda is ludas: egyetlen helyesen leírt magyar szóval nem találkoztunk a filmben, trikolórunk ismét olaszosra sikeredett. Még jó, hogy a belvárosi moziban, a vetítés harmadik napján talán két tucat néző volt kíváncsi a filmre.

Csak egy dolog vigasztalhat bennünket. Ha az öregúrnál jól szolgál az egészség, mint tervezi, a Bockerer 4-ben ´68 örvén a csehek is megkapják a magukét.

Gerhard Baumgartner

Kovács Éva

(Bécs)

Der Bockerer 3, osztrák, 1999; rendezte: Franz Antel; forgatókönyv: Kurt Huemer, Carl Szokoll, Franz Antel; operatőr: Hans Selikovszy; szereplők: Karl Merkatz, Heinrich Schweiger, Sascha Wussow, Caroline Wasicek

szerző
Kovács Éva
publikálva
2000/21. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...