A pesti kabaré alapító hőse, irodalmár áldozata és első historikusa volt. Egy ma már nem létező színpadi mesterség, a konferálás meghonosítójaként emlékezünk rá, noha helye ott van a nagy magyar emlékírók sorában.
Annak az "elveszett nemzedéknek" volt egyik kiemelkedő alakja, amelynek tagjai az első világháború idején értek illúziótlan felnőttekké. Ettől a kiábrándultságtól nem független, hogy a maga 44 megélt évével az illusztris amerikai írók egy másik csoportjába is bekerült: Poe-hoz vagy Jack Londonhoz hasonlóan az ő korai halálához is alkoholizmusa vezetett.
Hatalmas várakozás, tizenhárom tétel, néhány kívülről fújt sláger és tölteléknek látszó darabok, markáns, azonnal felismerhető hangzásvilág - az ezt is el sokkal inkább látszhat hasonlítani egy popalbumhoz, mint egy átlagos kortárs magyar verseskötethez.
Van valami vonzó, kukaborogató hevület abban, hogy az Építész Szakkollégium új, teljes egészében kétnyelvű magazinjának címe egyrészt az aktivizmus, a politikai engedetlenség, másrészt a csapás, rombolás képzeteit is felkelti.
Aki még nem unja az ún. svéd gyerekverseket, az máris lecsaphat N. Tóth Anikó "meskete"-gyűjteményére. Persze nem én becézem így ezeket az 1-3 oldalas szövegeket, hanem maga a kislány hangú elbeszélő.
Ne sajnáljuk többször (f)elolvasni ezt a többfenekű mesét, másodszorra és harmadszorra is lesz benne meglepetés. Nem mintha az alapszituáció ne lenne rögtön érthető: erdő mélyén házikó, benne egy kellőképpen különös alkalmi társaság rendez szomorúságversenyt.
Gimesi Dóra Csomótündér című mesekönyvében a hétköznapi, budapesti helyszínek - a Margitsziget, a Klauzál tér és a Stefánia - tele vannak varázslattal.
Az önmagában kuriózumnak tekinthető magyar ifjúsági fantasyregényből süt az imponáló mesélőkedv: Buglyó az első oldalakon pár mondattal felskiccel egy mérsékelten eredeti, de meggyőzően előadott mini mitológiát, amelynek zegzugai és apró titkai hamar izgatni kezdik az olvasót.
Bár a másság elfogadását célzó nevelés már az óvodában elkezdődik - így jutott a fiamnak, mintegy önbeteljesítő jóslatként, a szemüveg jele -, a szocializáció kezdeti lépéseit épphogy tanuló gyerekek nagyon is gonoszak tudnak lenni; kicsúfolják a dagikat, bántják a gyengébbeket.
Amennyiben a Kevin Costner-féle Waterworld a vízbe merített Mad Max, a Gyökértelen nem más, mint ismételt partraszállás. A young adult (15 pluszos) korosztályt megcélzó elbeszélés egy kataklizma utáni földi létet mutat be.
Győrffy László Az ördög a DNS-ben címmel tavaly Székesfehérváron megrendezett retrospektív kiállításának anyaga a kiállításhoz hasonlóan reprezentatív albumba gyűjtve jelent meg.
Régen, amikor az unatkozás még nem volt ciki, és minden olyan egyszerűnek és kézzel foghatónak tűnt, felmarkoltunk egy Kockást, egy Kincskeresőt meg egy Pifet, és elszórakoztunk akár órákon keresztül. De mit adhatunk ma a gyerek kezébe?
A válogatás egész pontosan a tavalyi könyvhéttől az idei könyvfesztiválig megjelent könyvekre terjedt ki, ezek közül mazsolázhattak szavazóink. A régebben megjelentek előnye, hogy biztosan átfutottak már a recenzensek kezén, az újaké viszont az élmény frissessége. Találunk ilyet is, olyat is a legjobbak közt.