Könyv

Humor és pornográfia: Lapok romjain

Nem kell sokáig keresgélni a pulton, elég csak annyit mondani az ismerős újságárus hölgynek, hogy mindent adjon ide a legaljáról, és ő már teszi is elém a javát. Nem érdekelnek a csak pornográfiára szakosodott kiadványok, azok a világ bármelyik pontján egyformák, inkább azokra vagyok kíváncsi, amelyek speciális magyar ízt hordoznak a pornográfia, a hipertahó humor és a debilitás közös halmazában, azaz olyan lapokat keresek, amelyek magukat erotikus-humorosnak, szaftos-morbidálisnak vagy egész egyszerűen kőkemény vérvonalnak (a legdurvábbnak, ami eddig megjelent) nevezik.
  • Para-Kovács ImreLapjárás
  • 2001. április 12.

A Werckmeister harmóniákról: Tarr Béla, és akiknek nem kell

Jánossy Lajos Werckmeister harmóniákról szóló írásában (Magyar Narancs, 2001. április 5.) nem az irritál, hogy mást gondol a filmről, mint én, hanem az, hogy ahelyett, hogy egyszerűen közölné elmarasztaló véleményét, a filmmel együtt azokat a kritikusokat is támadja, akik a filmről jó véleménnyel vannak. Nem tudom, mennyi idős a szerző, de annyit már meg kellett volna tanulnia, hogy más kritikus lehülyézése nem segít saját érveink elfogadtatásában.
  • 2001. április 12.

A kritika harmóniája

Jánossy Lajos a múlt héten nagyon szimpatikus kísérletbe fogott, nevezetesen egy igen gyors és épp ezért nem körültekintő glorifikációs folyamatot próbált revideálni, helyesebben véleményével árnyalni szerette volna azt. Az, hogy Tarr Béla filmjének ilyen viharos sikere legyen, ilyen erős egyöntetűséggel lehessen bekerülni a kánonba, nos, ez mindenképp az alkotás hatásmechanizmusát, jellegének elkülönböződő mivoltát támasztják alá. Az ilyen elsöprő erejű recepciók ugyanis a film részét képezik mint hatástörténeti horizont, s ennek milyensége immáron megkerülhetetlen.
  • Dercsényi Dávid
  • 2001. április 12.

Párhuzamos valóságok (Meredith Monk Budapesten)

"Anyai nagyapám orosz zsidó származású. Basszbariton énekes volt. Nem tudjuk pontosan, honnan való a család (amint ezt kimondja, háta mögött leesik a falról egy kép), hoppá, mintha azt üzenné, hogy ne is beszéljek róla; na mindegy, azt hiszem, talán Ukrajnából, Kijevből. Moszkvába ment énekelni, és a behívó elől meglógni. Egy német zsidó családban élt Moszkvában, a 19. század végén, aztán Amerikába jött, zeneiskolát nyitott, és templomokban, koncerteken énekelt. Sajnos a mamám nem nagyon kérdezgette, mert az ő nemzedéke bolond módon egyáltalán nem érdeklődött a szülei dolgai iránt, és a bevándorlók sem szerettek beszélni a múltról. Annyira nehéz életük volt, hogy csak előre akartak nézni, nem hátra. Nagyon keveset tudok róla, pedig millió kérdésem volna. Kicsikoromból emlékszem, ahogy énekel, Eej uhnyem, még nyolcvanéves korában is bámulatos hangja volt. Anyám kilencvenéves, beteg már. Megindító volt számomra Oroszországban járni, mintha így lenne teljes a kör. Oroszul énekeltem az Ermitázsban."
  • Sz. T.
  • 2001. március 29.

Gesztus dolga (Meredith Monk: Magic Frequencies)

Meredith Monk 1998-ban a New York-i Joyce Theaterben bemutatott legújabb darabját, a Magic Frequenciest most kis késéssel a budapesti éterhullám-érzékeny generáció is élvezhette három alkalommal a Trafóban.
  • - sissova -
  • 2001. március 29.

South Park: Ne aggyad az agyadat!

ASouth Park története médiaszempontból klasszikus sikersztori. Két főiskolás összeállt, hogy valami olyat csináljon, amilyet még senki sem, és az átlaggal ellentétben nekik tényleg sikerült. A South Park dramaturgiailag a Twin Peaksszel és A Farm, ahol élünk című sorozattal rokon: szereplői egy zárt közösségben élnek, és el vannak foglalva ügyes-bajos dolgaikkal, miközben reagálnak a külvilágból érkező ingerekre. Innentől aztán minden a fejére áll.
  • Para-Kovács Imre
  • 2001. március 1.

Irodalom és siker?

Egyik barátom kéziratos szövegéből emeltem át e combos Borges-idézetet, de nem azért, hogy - kétszeresen is - idegen tollakkal ékeskedjek, hanem mert nehéz volna pontosabban leírni azt a helyzetet, ami itt és most a kortárs magyar irodalom talán legfőbb paradoxona. Borges ugyanis kendőzetlen őszinteséggel és egyszerűséggel arról írt, amiről a magyar írók többsége a nyilvánosság előtt nem, vagy csak utalásszerűen, homályos metaforákat eregetve hajlandó beszélni. Akár a derék Bodóné, ha a bor árát kérdik.
  • 2001. február 22.