Humor és pornográfia: Lapok romjain

  • Para-Kovács ImreLapjárás
  • 2001. április 12.

Könyv

Nem kell sokáig keresgélni a pulton, elég csak annyit mondani az ismerős újságárus hölgynek, hogy mindent adjon ide a legaljáról, és ő már teszi is elém a javát. Nem érdekelnek a csak pornográfiára szakosodott kiadványok, azok a világ bármelyik pontján egyformák, inkább azokra vagyok kíváncsi, amelyek speciális magyar ízt hordoznak a pornográfia, a hipertahó humor és a debilitás közös halmazában, azaz olyan lapokat keresek, amelyek magukat erotikus-humorosnak, szaftos-morbidálisnak vagy egész egyszerűen kőkemény vérvonalnak (a legdurvábbnak, ami eddig megjelent) nevezik.
Nem kell sokáig keresgélni a pulton, elég csak annyit mondani az ismerős újságárus hölgynek, hogy mindent adjon ide a legaljáról, és ő már teszi is elém a javát. Nem érdekelnek a csak pornográfiára szakosodott kiadványok, azok a világ bármelyik pontján egyformák, inkább azokra vagyok kíváncsi, amelyek speciális magyar ízt hordoznak a pornográfia, a hipertahó humor és a debilitás közös halmazában, azaz olyan lapokat keresek, amelyek magukat erotikus-humorosnak, szaftos-morbidálisnak vagy egész egyszerűen kőkemény vérvonalnak (a legdurvábbnak, ami eddig megjelent) nevezik.

Nos, ilyen kiadványból több van a piacon, mint azt képzeltem volna, úgyhogy kénytelen voltam szűrni az anyagot, míg végül eljutottam ahhoz a pár termékhez, amelyeket megvásároltam és elolvastam.

Ezen újságok között szerepel két kivétel: a Lucifer és a Kretén. Az előző azért, mert silánysága és elképesztő szellemi leárnyékoltsága bekényszeríti a más műfajú lapok közé, az utóbbi pedig azért, mert a Kretén bizonyítja, hogy a nagyon súlyos, altesti poénokkal és kőkemény abszurddal operáló lapcsinálást is lehet magas szinten művelni, még akkor is, ha szívemnek nem igazán kedves a hányásra, beszarásra és orrpiszkálásra felépített kacagtatás, azonban azt le kell szögeznem, hogy ez a lap szellemileg toronymagasan áll a többiek felett.

Erősített szabály

Ha már a Kreténnel kezdtem, folytatom is. A lap a középiskolás célcsoportot bombázza, de közben ki-kikacsint a felnőttekre is. Amerikai mutáció, de a szerkesztők folyamatosan ügyelnek arra, hogy magyar vonatkozásokkal, utalásokkal hozzák magyarközelbe a tréfákat, melyek néha kifejezetten szellemesek, általában pedig olyanok, amilyenek.

Az átvett és az itthon készült rajzok, képregények rendben vannak, a fordított és az eredeti szövegek magyar nyelven íródtak (ezen tény jelentősége a későbbiekben kiderül), általában a teljes és nemritkán vicces abszurd jellemzi őket. Én máig őrzöm a falamon Vacogh László képét és vallomását, aki a Sir Puffy´sban dolgozik, bárcsak meghalhatna, és jó étvágyat kíván.

Sajnos ezzel le is zárult a cikk azon része, melyben legalább elvétve pozitív jelzőket találhatott az olvasó, mert ami innen következik, az maga a definiálhatatlan borzalom.

Lejjebb is van...

Mint az a lapok felsorolásánál kiderül, a magyar szemét jelentős része egy kézben van, de legalábbis azonos érdekcsoportnál, amit Frédibácsi, Alfréd és a többi nem túl szellemes álnév fed. Ide tartozik még - a most nem tárgyalt - Móricka című dolog is, de minden bizonnyal több, általam nem ismert kiadvány úgyszintén.

A Kismalac című termék "Addig jó, amíg tudunk min nevetni, mert ha már az sincs, akkor bizony baj van!" felütése sem képes előre jelezni azt a végtelen sötétséget, ami a lap oldalairól árad. Elsősorban az írott és rajzolt humorral kísérleteznek, azaz pinára végződő vicceket közölnek a szőke nő alatti merítésből, és képregényekben mutatják be, hogy milyen tréfás és tanulságos a csoportos nemi erőszak. Meg persze a 90-es telefonhirdetések, a viszonylag visszafogott "mindenről elbeszélgetünk veled" fajtából. Örömmel fedeztem fel a kiadványban többek között Szmodis Imre, Jelenszky László és Dinka munkáit, ezúton is gratulálok.

A Zsebmatyi már keményebb vonalat képvisel. A hirdetések hangneme földhözragadtabb és konkrétabb: a "Baszni akarok!", illetve "A gecidet akarom, MOST!" például egészen kiemelkedő, de a "Dugj meg most! Csak rád vár a nedves lyukam!" is figyelemre méltó, főleg annak a ténynek az ismeretében, hogy telefonszexet hirdetnek, mikor is az ember azt mond, amit akar, nem valószínű, hogy számon kérik rajta személyesen.

A tartalom harmonizál a hirdetések hangulatával. Az Apácák szőrös pinával című filmből készült képregény-adaptáció például egészen megrázó, főleg annak fényében, hogy a két szereplőnő - akik hajlandók voltak apácaruhában bíbelődni néhány műfasszal - annyira hihetetlenül ronda, amihez foghatót eddig nem láttam, de a folytatásban felvonultatott történetek és szereplők sem múlják felül P. P. Jeszaján kultikus filmjét, a Szilveszter éjjel az elme- és szociális otthon őrizetlenül hagyott konyhájábant, csak ezt legalább én találtam ki, úgyhogy valamelyest szellemes.

Az ugyancsak Frédibácsi-érdekkörbe tartozó Kutyahús végre meghúzza azt a vonalat, ami alatt már csak terhes nők megerőszakolása, a pedofília és Csonka András dalai vannak.

A Terítéken a szőke picsák rovat például szőke nős vicceket tartalmaz, de az ugyancsak sajtótörténelmet író Bélforgató, avagy hányjunk együtt! rovatban egy négyfázisú fotósorozatban azt kísérhetjük figyelemmel, amint egy egér mászik bele a főszereplő pinájába. A SZARdínia című rajzos tréfát ezek után, gondolom, nem kell részleteznem.

A Kutyahúsban még nincsenek hirdetések, de ha majd lesznek, el tudom képzelni azokat. A lap egyébként nem volt kapható az újságosnál, úgyhogy a CBA közértben vásároltam meg, szabadpolcról, fóliázás nélkül.

Tovább is van...

A Szaft kiadója más, de lehet, hogy ugyanarra az egyetemre jártak Frédibácsival, mert a magát szaftos morbidális humorlapnak nevező dolog semmiben sem marad el társaitól. A tematika hasonló: viccek, képregények és fotók, de a hirdetésszervezői gárda jobb, bár kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy a NE KÍMÉLJ KEFÉLJ-t felénk kicsit erősebb központozással írják, majd felkiáltójelet tesznek a végére.

Itt végre megjelennek a CD-ROM-hirdetések, ami arra utal, hogy az információs forradalom nem hagyta hidegen a seggfejeket sem, azt viszont önökre bízom, hogy elképzeljék a Szemrehányás című vizuális tréfa megvalósítását.

Valószínűleg a Morbid című lapozható tárgy alkalmazza a legrosszabb grafikusokat a világon. A rajzok alapján a készítők folyamatosan nyílt napokat tartanak, és előszeretettel közlik a halmozottan hátrányos helyzetű alkoholista bűnözők vázlatait.

Külön szépsége a Morbidnak, hogy a gyengébb képességű olvasók részére elkülönítve közli a cigány- és zsidóvicceket, nehogy lapozgatni kelljen a kiadványt, ha egy jelentősebb neonáci összejövetelen témát keresnének.

Alul minden

Itt most közbevetéssel élek, mert aggódom kicsinyt, hogy a vicces megfogalmazás miatt elsikkad az élmény valódi súlya. Ezek a lapok két-három napig voltak a birtokomban, két-három napig hevertek az ágyam mellett, ott voltak a lakásban, és apránként beszennyezték. Nem vagyok túlságosan prűd, ha önök figyelemmel kísérik a hülyeségeimet, pontosan tudják, elég messzire helyeztem ki a tabuk határait életemben, de ezek a kiadványok komolyan megviseltek. Olyan végtelenül mély és kilátástalan sötétség árad a lapokról, hogy még most, írás közben is szarul érzem magam attól, hogy fel kell idéznem a szerencsétlen, vesztes tréfákat, a kétségbeesett, seggszagú igyekezetet, hogy a szexualitás minden legyen, csak ne az, aminek lennie kéne. Rettenetesen beteg, sajnálatra méltatlan emberek próbálják szuterénekben kicsiszolt fantáziájukat pénzre váltani, joggal bízva abban, hogy sorstársaik megvásárolják ezeket a kiadványokat, és az újságosokkal folytatott beszélgetések alapján tudom, ez a bizakodás beigazolódik pirulva, hangoskodva, mellékesen, sután megindokolva, de veszik ezeket a dolgokat, hogy e nélkül is pokoli életük még kilátástalanabb legyen.

Mert az nem lehet, hogy ezek mögött a termékek mögött kiforrt, cinikus stratégia álljon, ez a szerkesztőségi cikkek színvonalából, a szövegekből és a megvalósítás módjából egyértelműen kiderül. Ha egy kiábrándult latintanár vagy egy félreértett művész állna a dolgok mögött, óhatatlanul elárulná magát egy véletlenül egyeztetett mondatszerkezettel, egy kikacsintással, egy kis jellel, hogy tudassa: ő most ezt csinálja, de egyébként legszívesebben szonetteket írna, vagy rózsaszirmokon táncolna egy bezárt temetőben. De nem. Ezek tényleg ilyenek, ilyen a reggelük, erre ébrednek, aztán ilyen lesz a délelőttjük, a delük, a délutánjuk és az este. Másnaposak akkor is, ha nem isznak, a körmük alatt összegyűlik az élet kipiszkálhatatlan zsírja, a kelleténél határozottabban váltanak sebességet, aztán, ha hazaérnek, bebasszák az ajtót, és olyanokat mondanak a gyerekeiknek, amilyeneket az apjuktól szerettek volna hallani. Balfaszoknak tartják az olvasóikat, hangosan röhögnek rajtuk, aztán a tükör előtt kedvtelve simogatják meg arcukat, különös tekintettel határozott állukra és a homlokereszükre.

Nincs csattanó

A Luciferben nincs szex, nincs humor. Gyakorlatilag semmi sincs benne, de mivel lapokra van nyomva, bizonyos tekintetben újságnak minősül. Krimitörténeteket ígér az alcím, és valóban: a Luciferben krimitörténetek vannak. Hogy dr. Garamvölgyi László a nevét adja ehhez, az sokat elárul a magyar állapotokról, de a többi szeméttel ellentétben, melyekről eddig szó volt, ez a kiadvány cikkek közlésével próbálkozik.

Nem kellett volna.

Az erős szlovák kötődésű lap (a címlapon koronában is feltüntetik az árat, valamint több írás foglalkozik szlovák témákkal) A csirkemaffia nyomában címmel tényfeltáró íráskísérletet is közöl. A (dz) nevű szerző, aki következetesen a "mi" megjelölést használja magára, egy hír nyomába ered, miszerint a csirkéket antibiotikummal kezelik. Egy cseh kuplerájba tér be, hogy információkat szerezzen, és szerencséjére a főnök és a kurvák is számos hasznos információval szolgálnak a témában.

Főnök: "Keressék ezt az embert, s az ő farmján mindent megtalálnak, ami csak a riportjukhoz szükséges."

Kurva: "Milan specialista. Itt a közelben van az üzeme."

A tényfeltárás ebben az ütemben folyik tovább, és a szereplők továbbra is többes számban szólítják a szerzőt, aki csirkegyógyszereket vásárol, és kideríti, hogy a szer legális.

A lap még egyéb megdöbbentő információkat is tartalmaz, például kideríti, hogy a Jackson testvérek közül ki volt/van a legfiatalabb, valamint a Gyilkosok és receptek rovatban közli K. F. Tucker nemrégiben kivégzett mészáros receptjét, a pulykamellfilét mentamártással, ami elég jól hangzik.

Jó étvágyat.

Para-Kovács Imre

Lapjárás

Lucifer - Krimitörténetek (Print Média Kft., szerkeszti Matunák Mihály, megjelenik hetente, 24 oldal, 84 Ft)

Morbid - A XXI. századi (de)generáció magazinja (Morbid Team, főszerkesztő Füxi, megjelenik havonta, 64 oldal, 297 Ft)

Kismalac - Rengeteg poén (Soft 3000 Kft., főszerkesztő A. Furrier, megjelenik havonta, 100 oldal, 227 Ft)

Kutyahús - A kőkemény vérvonal (Soft 3000 Kft., főszerkesztő Frédibácsi, megjelenik havonta, 64 oldal, 295 Ft)

Szaft - Szaftos morbidális humorlap (TVPI Bt., főszerkesztő Onoré, megjelenik havonta, 52 oldal, 248 Ft)

Zsebmatyi - Erotikus magazin (Soft 3000 Kft., főszerkesztő Alfréd, megjelenik havonta, 64 oldal, 297 Ft)

Kretén - Másfélkegyelmű humormagazin (Adoc-Semic Kft., főszerkesztő Láng István, megjelenik kéthavonta, 44 oldal, 413 Ft)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.