Nos, ilyen kiadványból több van a piacon, mint azt képzeltem volna, úgyhogy kénytelen voltam szűrni az anyagot, míg végül eljutottam ahhoz a pár termékhez, amelyeket megvásároltam és elolvastam.
Ezen újságok között szerepel két kivétel: a Lucifer és a Kretén. Az előző azért, mert silánysága és elképesztő szellemi leárnyékoltsága bekényszeríti a más műfajú lapok közé, az utóbbi pedig azért, mert a Kretén bizonyítja, hogy a nagyon súlyos, altesti poénokkal és kőkemény abszurddal operáló lapcsinálást is lehet magas szinten művelni, még akkor is, ha szívemnek nem igazán kedves a hányásra, beszarásra és orrpiszkálásra felépített kacagtatás, azonban azt le kell szögeznem, hogy ez a lap szellemileg toronymagasan áll a többiek felett.
Erősített szabály
Ha már a Kreténnel kezdtem, folytatom is. A lap a középiskolás célcsoportot bombázza, de közben ki-kikacsint a felnőttekre is. Amerikai mutáció, de a szerkesztők folyamatosan ügyelnek arra, hogy magyar vonatkozásokkal, utalásokkal hozzák magyarközelbe a tréfákat, melyek néha kifejezetten szellemesek, általában pedig olyanok, amilyenek.
Az átvett és az itthon készült rajzok, képregények rendben vannak, a fordított és az eredeti szövegek magyar nyelven íródtak (ezen tény jelentősége a későbbiekben kiderül), általában a teljes és nemritkán vicces abszurd jellemzi őket. Én máig őrzöm a falamon Vacogh László képét és vallomását, aki a Sir Puffy´sban dolgozik, bárcsak meghalhatna, és jó étvágyat kíván.
Sajnos ezzel le is zárult a cikk azon része, melyben legalább elvétve pozitív jelzőket találhatott az olvasó, mert ami innen következik, az maga a definiálhatatlan borzalom.
Lejjebb is van...
Mint az a lapok felsorolásánál kiderül, a magyar szemét jelentős része egy kézben van, de legalábbis azonos érdekcsoportnál, amit Frédibácsi, Alfréd és a többi nem túl szellemes álnév fed. Ide tartozik még - a most nem tárgyalt - Móricka című dolog is, de minden bizonnyal több, általam nem ismert kiadvány úgyszintén.
A Kismalac című termék "Addig jó, amíg tudunk min nevetni, mert ha már az sincs, akkor bizony baj van!" felütése sem képes előre jelezni azt a végtelen sötétséget, ami a lap oldalairól árad. Elsősorban az írott és rajzolt humorral kísérleteznek, azaz pinára végződő vicceket közölnek a szőke nő alatti merítésből, és képregényekben mutatják be, hogy milyen tréfás és tanulságos a csoportos nemi erőszak. Meg persze a 90-es telefonhirdetések, a viszonylag visszafogott "mindenről elbeszélgetünk veled" fajtából. Örömmel fedeztem fel a kiadványban többek között Szmodis Imre, Jelenszky László és Dinka munkáit, ezúton is gratulálok.
A Zsebmatyi már keményebb vonalat képvisel. A hirdetések hangneme földhözragadtabb és konkrétabb: a "Baszni akarok!", illetve "A gecidet akarom, MOST!" például egészen kiemelkedő, de a "Dugj meg most! Csak rád vár a nedves lyukam!" is figyelemre méltó, főleg annak a ténynek az ismeretében, hogy telefonszexet hirdetnek, mikor is az ember azt mond, amit akar, nem valószínű, hogy számon kérik rajta személyesen.
A tartalom harmonizál a hirdetések hangulatával. Az Apácák szőrös pinával című filmből készült képregény-adaptáció például egészen megrázó, főleg annak fényében, hogy a két szereplőnő - akik hajlandók voltak apácaruhában bíbelődni néhány műfasszal - annyira hihetetlenül ronda, amihez foghatót eddig nem láttam, de a folytatásban felvonultatott történetek és szereplők sem múlják felül P. P. Jeszaján kultikus filmjét, a Szilveszter éjjel az elme- és szociális otthon őrizetlenül hagyott konyhájábant, csak ezt legalább én találtam ki, úgyhogy valamelyest szellemes.
Az ugyancsak Frédibácsi-érdekkörbe tartozó Kutyahús végre meghúzza azt a vonalat, ami alatt már csak terhes nők megerőszakolása, a pedofília és Csonka András dalai vannak.
A Terítéken a szőke picsák rovat például szőke nős vicceket tartalmaz, de az ugyancsak sajtótörténelmet író Bélforgató, avagy hányjunk együtt! rovatban egy négyfázisú fotósorozatban azt kísérhetjük figyelemmel, amint egy egér mászik bele a főszereplő pinájába. A SZARdínia című rajzos tréfát ezek után, gondolom, nem kell részleteznem.
A Kutyahúsban még nincsenek hirdetések, de ha majd lesznek, el tudom képzelni azokat. A lap egyébként nem volt kapható az újságosnál, úgyhogy a CBA közértben vásároltam meg, szabadpolcról, fóliázás nélkül.
Tovább is van...
A Szaft kiadója más, de lehet, hogy ugyanarra az egyetemre jártak Frédibácsival, mert a magát szaftos morbidális humorlapnak nevező dolog semmiben sem marad el társaitól. A tematika hasonló: viccek, képregények és fotók, de a hirdetésszervezői gárda jobb, bár kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy a NE KÍMÉLJ KEFÉLJ-t felénk kicsit erősebb központozással írják, majd felkiáltójelet tesznek a végére.
Itt végre megjelennek a CD-ROM-hirdetések, ami arra utal, hogy az információs forradalom nem hagyta hidegen a seggfejeket sem, azt viszont önökre bízom, hogy elképzeljék a Szemrehányás című vizuális tréfa megvalósítását.
Valószínűleg a Morbid című lapozható tárgy alkalmazza a legrosszabb grafikusokat a világon. A rajzok alapján a készítők folyamatosan nyílt napokat tartanak, és előszeretettel közlik a halmozottan hátrányos helyzetű alkoholista bűnözők vázlatait.
Külön szépsége a Morbidnak, hogy a gyengébb képességű olvasók részére elkülönítve közli a cigány- és zsidóvicceket, nehogy lapozgatni kelljen a kiadványt, ha egy jelentősebb neonáci összejövetelen témát keresnének.
Alul minden
Itt most közbevetéssel élek, mert aggódom kicsinyt, hogy a vicces megfogalmazás miatt elsikkad az élmény valódi súlya. Ezek a lapok két-három napig voltak a birtokomban, két-három napig hevertek az ágyam mellett, ott voltak a lakásban, és apránként beszennyezték. Nem vagyok túlságosan prűd, ha önök figyelemmel kísérik a hülyeségeimet, pontosan tudják, elég messzire helyeztem ki a tabuk határait életemben, de ezek a kiadványok komolyan megviseltek. Olyan végtelenül mély és kilátástalan sötétség árad a lapokról, hogy még most, írás közben is szarul érzem magam attól, hogy fel kell idéznem a szerencsétlen, vesztes tréfákat, a kétségbeesett, seggszagú igyekezetet, hogy a szexualitás minden legyen, csak ne az, aminek lennie kéne. Rettenetesen beteg, sajnálatra méltatlan emberek próbálják szuterénekben kicsiszolt fantáziájukat pénzre váltani, joggal bízva abban, hogy sorstársaik megvásárolják ezeket a kiadványokat, és az újságosokkal folytatott beszélgetések alapján tudom, ez a bizakodás beigazolódik pirulva, hangoskodva, mellékesen, sután megindokolva, de veszik ezeket a dolgokat, hogy e nélkül is pokoli életük még kilátástalanabb legyen.
Mert az nem lehet, hogy ezek mögött a termékek mögött kiforrt, cinikus stratégia álljon, ez a szerkesztőségi cikkek színvonalából, a szövegekből és a megvalósítás módjából egyértelműen kiderül. Ha egy kiábrándult latintanár vagy egy félreértett művész állna a dolgok mögött, óhatatlanul elárulná magát egy véletlenül egyeztetett mondatszerkezettel, egy kikacsintással, egy kis jellel, hogy tudassa: ő most ezt csinálja, de egyébként legszívesebben szonetteket írna, vagy rózsaszirmokon táncolna egy bezárt temetőben. De nem. Ezek tényleg ilyenek, ilyen a reggelük, erre ébrednek, aztán ilyen lesz a délelőttjük, a delük, a délutánjuk és az este. Másnaposak akkor is, ha nem isznak, a körmük alatt összegyűlik az élet kipiszkálhatatlan zsírja, a kelleténél határozottabban váltanak sebességet, aztán, ha hazaérnek, bebasszák az ajtót, és olyanokat mondanak a gyerekeiknek, amilyeneket az apjuktól szerettek volna hallani. Balfaszoknak tartják az olvasóikat, hangosan röhögnek rajtuk, aztán a tükör előtt kedvtelve simogatják meg arcukat, különös tekintettel határozott állukra és a homlokereszükre.
Nincs csattanó
A Luciferben nincs szex, nincs humor. Gyakorlatilag semmi sincs benne, de mivel lapokra van nyomva, bizonyos tekintetben újságnak minősül. Krimitörténeteket ígér az alcím, és valóban: a Luciferben krimitörténetek vannak. Hogy dr. Garamvölgyi László a nevét adja ehhez, az sokat elárul a magyar állapotokról, de a többi szeméttel ellentétben, melyekről eddig szó volt, ez a kiadvány cikkek közlésével próbálkozik.
Nem kellett volna.
Az erős szlovák kötődésű lap (a címlapon koronában is feltüntetik az árat, valamint több írás foglalkozik szlovák témákkal) A csirkemaffia nyomában címmel tényfeltáró íráskísérletet is közöl. A (dz) nevű szerző, aki következetesen a "mi" megjelölést használja magára, egy hír nyomába ered, miszerint a csirkéket antibiotikummal kezelik. Egy cseh kuplerájba tér be, hogy információkat szerezzen, és szerencséjére a főnök és a kurvák is számos hasznos információval szolgálnak a témában.
Főnök: "Keressék ezt az embert, s az ő farmján mindent megtalálnak, ami csak a riportjukhoz szükséges."
Kurva: "Milan specialista. Itt a közelben van az üzeme."
A tényfeltárás ebben az ütemben folyik tovább, és a szereplők továbbra is többes számban szólítják a szerzőt, aki csirkegyógyszereket vásárol, és kideríti, hogy a szer legális.
A lap még egyéb megdöbbentő információkat is tartalmaz, például kideríti, hogy a Jackson testvérek közül ki volt/van a legfiatalabb, valamint a Gyilkosok és receptek rovatban közli K. F. Tucker nemrégiben kivégzett mészáros receptjét, a pulykamellfilét mentamártással, ami elég jól hangzik.
Jó étvágyat.
Para-Kovács Imre
Lapjárás
Lucifer - Krimitörténetek (Print Média Kft., szerkeszti Matunák Mihály, megjelenik hetente, 24 oldal, 84 Ft)
Morbid - A XXI. századi (de)generáció magazinja (Morbid Team, főszerkesztő Füxi, megjelenik havonta, 64 oldal, 297 Ft)
Kismalac - Rengeteg poén (Soft 3000 Kft., főszerkesztő A. Furrier, megjelenik havonta, 100 oldal, 227 Ft)
Kutyahús - A kőkemény vérvonal (Soft 3000 Kft., főszerkesztő Frédibácsi, megjelenik havonta, 64 oldal, 295 Ft)
Szaft - Szaftos morbidális humorlap (TVPI Bt., főszerkesztő Onoré, megjelenik havonta, 52 oldal, 248 Ft)
Zsebmatyi - Erotikus magazin (Soft 3000 Kft., főszerkesztő Alfréd, megjelenik havonta, 64 oldal, 297 Ft)
Kretén - Másfélkegyelmű humormagazin (Adoc-Semic Kft., főszerkesztő Láng István, megjelenik kéthavonta, 44 oldal, 413 Ft)
