William J. Clinton eddigi munkásságát sokan sokféleképpen értelmezik, de egyben talán a legtöbben egyetértenének: hatalmas szolgálatot tett a világnak azzal, hogy élete első hetven évében távol tartotta magát a ponyvairodalomtól. Az elnök eltűnt című thriller viszont mindent egy csapásra megváltoztat.
A profi bestselleríró segítségével összehozott olvasmányban az Egyesült Államok hősies elnöke, Jonathan Lincoln Duncan többé-kevésbé az ideáltipikus Bill Clintonként írható le, aki mindössze annyiban különbözik az eredetitől, hogy az Öböl-háború idején fogságba esett katonaként kegyetlen kínzásokon esett át, felesége elvesztése óta pedig szexuális önmegtartóztatásban éli az életét. Hatalmas egója és arroganciája viszont alighanem egy az egyben megfeleltethető Clintonénak. A könyv egy bizottsági meghallgatással (helyesebben annak főpróbájával) indít, ahol „helytelen intim fizikai kontaktusok” helyett amiatt kell védekeznie a szabad világ vezetőjének, hogy telefonon egyezkedett a világ legveszélyesebb terroristájával. Vádlóit, akik közt mindkét párt tagjai képviselik magukat, egyszerűen a spanyol inkvizítorokhoz hasonlítja, miközben olyan életigazságokat oszt meg az olvasókkal, mint hogy a „hatalomért folyó harc kíméletlensége a Bibliánál is ősibb, de némelyik ellenlábasom valóban zsigerből gyűlöl”. Ellenlábasból pedig van elég, hiszen mára eljutottunk oda, hogy Duncan elnökön és stábján kívül senki nem a haza érdekeit tartja szem előtt. Minden politikust egyéni karrierérdekek motiválnak, miközben a buta, rosszul értesült újságírók és kétes hátterű politikai elemzők féligazságokkal vagy légből kapott baromságokkal traktálják a nagyérdeműt, valamint jelentéktelen ügyek miatt „abnormalizálják” a haza utolsó reménységeit, a „becsületes, rátermett tisztségviselőket”.
Ebben a cudar világban kell Duncan elnöknek szeretett hazája védelmére kelnie. A sokat próbált veterán pedig nem habozik. Hiába mondják orvosai, ha nem pihen le, bármelyik pillanatban holtan rogyhat össze, Duncan elnök hősiesen tűri a napi egy-két óra alvást és a szenátusi intrikát, ha arról van szó, hogy a Dzsihád Fiai terrorszervezetet és az oroszokat kell megállítani. Az ajánló szerint az utóbbi évek „legautentikusabb, leghátborzongatóbb” történetével van dolgunk, „tele olyan információkkal, melyekről csak egy egykori főparancsnok tudhat”. Hogy mindebbe az autenticitásba hogyan fér bele Szolimán Cindoruk török terrorista, Dimitrij Csernokev orosz elnök, a Terminátor harmadik részéből kölcsönzött civilizációgyilkos számítógépes vírus és a Mátyás királyként a népe közé vegyülő, elmaszkírozott amerikai elnök, az ezen a ponton már mellékes. Miként az is: mi vehette rá a szerkesztőket, hogy lábjegyzetben magyarázzák el nekünk, mi is az a III. világháború („hipotetikus történelmi esemény, egy feltételezett összecsapás, amely az egész emberi civilizációt elpusztítaná”)?
De ha félrevezető is a bennfentes tudással kecsegtető fülszöveg, abban biztosak lehetünk, hogy a könyv akkurátus képet fest arról, miként látja a világot (és főként politikustársait) a kilencvenes évek jelentős részét hivatalban töltő demokrata párti elnök. Akiben pedig van egy szemernyi kétség is afelől, hogy Duncan elnök meg fogja menteni Amerikát a pusztulástól, az ne habozzon elolvasni a könyvet – hiszen sok kaland és izgalom vár rá, míg végigrágja magát mind a 128 pár oldalas fejezeten. A többiek viszont nyugodt szívvel megtehetik, hogy más időtöltés után néznek.
Fordította: Novák Gábor. 21. Század Kiadó, 2018, 448 oldal, 3990 Ft
