Képregény

Blacksad 2–3.

  • - kg -
  • 2017. december 16.

Könyv

Egyszer már az egekig magasztaltuk a macskát, aki nem csak két lábon jár, de ballonkabátot visel, magánnyomozó praxist visz, pofozóként és pofozottként is helytáll, és Amerika sötétebb oldalain keresi a bajt, mely ugyancsak emberforma állatok – felettébb vonzó lények és rendkívül rút dögök, kecses és kecstelen teremtmények – képében jelentkezik. Blacksadnek, mert ez a macska neve, elég volt egyet szippantania cigijéből, hogy örök időkre elfoglalja helyét a noirhősök „akikre büszkék vagyunk” tablóján, valahol Humphrey Bogart, Richard Widmark és Roger nyúl között. Most, hogy itt a képregénysorozat két újabb kötete, újra elsüthetjük a noir, a hard-boiled és a femme fatale szakszavakat, nem feledve az antropomorf ízes ropogtatását sem: minek is tagadjuk, oly jó a szánkra venni valamennyit. De minek is türtőztetnék magunkat, amikor a spanyol alkotók (szöveg: Juan Díaz Canales, rajz: Juanjo Guarnido) sem türtőztetik: a Hófehér nemzetben nemcsak a hópelyhek hullanak sűrűn, új árnyalatokkal gazdagítva a sötét palettát, de a Ku-Klux-Klan-csuklyás gaz állatok is, míg a Vérvörös lélekben az ötvenes évek Amerikáját mételyező vörös veszedelem és kommunista boszorkány­üldözés kúszik be a képkockákba. Hát, igen, a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik, ha a sztorikért felelős Canales még több filmnoirt tölt le a netről, Blacksadnek aligha lesz alkalma békésen cigarettázni. Ám hiába a vörösök, a magyar vonatkozás és a titkos társaságok, minél történelmibb a körítés, annál inkább kezd elharapózni a komolykodás, ami nem tesz jót egy olyan sorozatnak, amelyben egy rasszista sarki róka titkos viszonyt folytathat egy szexi jegesmedvével. A képek viszont pofátlanul szemrevalók, úgy senki sem rajzol havazásban árválkodó magasvasutat, New York-i tűzlépcsőt és formás macskalányt, mint Guarnido.

Fordította: Nagy Krisztián. Pesti Könyv Kiadó, 2017, 56 oldal és 64 oldal, 4990 Ft/kötet

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.