Budapesti Fesztiválzenekar: Közel s távol

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2000/15. (04. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Múlt heti rendkívüli ülésén a fővárosi közgyűlés április 15-ig adott időt a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítványnak, hogy közös megegyezéssel bontsák fel 1992-es szerződésüket, s április 21-ig, hogy igazolja, megvan a következő szezon fedezete. Ha az alapítvány makacskodik, a főváros május 31-i hatállyal egyoldalúan szerződést bont. Megkezdődött a visszaszámlálás.

Múlt heti rendkívüli ülésén a fővárosi közgyűlés április 15-ig adott időt a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítványnak, hogy közös megegyezéssel bontsák fel 1992-es szerződésüket, s április 21-ig, hogy igazolja, megvan a következő szezon fedezete. Ha az alapítvány makacskodik, a főváros május 31-i hatállyal egyoldalúan szerződést bont. Megkezdődött a visszaszámlálás.

Lapzártakor még nem tudni, mi lesz az alapítvány válasza a fővárosi ultimátumra (a kuratórium várhatóan április 12-én ül össze). Kérdéses, hajlandó lesz-e engedni, bármekkora is a nyomás. Az alapítvány szerint ugyanis nincs ok a főváros szerint ellehetetlenült szerződés felbontására. De ha netán mégis újat kell kötni, előbb munkálják ki azt, s utána dobják el a régit. A főváros viszont - noha deklaráltan érdekelt a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) mint kulturális érték fenntartásában - meggyőzhetetlen. Ha nem találnak valami nagyon gyors áthida-ló megoldást, elúszhat a 2000/2001-es szezon. S ha az elúszik, a BFZ egész jövője válik bizonytalanná.

H

Bőven írtunk az április 6-i rendkívüli közgyűléshez vezető útról (MaNcs, április 6.), most röviden a közvetlen előzményekről. A fővárosi képviselők április 3-i dátummal levelet kaptak a BFZ Alapítvány nevében Marschall Miklós kuratóriumi elnök, Fischer Iván zeneigazgató és Körner Tamás ügyvezető igazgató s. k. aláírásával, miszerint nincs ok a szerződés felbontására vagy módosítására, mert az nem jogellenes, az alapítvány teljesíteni tudja a szerződésben vállalt kötelezettségeit, s éppen a szerződés egyoldalú felbontása vezetne a zenekar szétzilálódásához, mert lehetetlenné tenné a 2000/2001-es évad meghirdetését és teljesítését. Április 5-én az alapítvány közzétette, hogy tizenegy külföldi zenei intézet és társaság - köztük az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la Musique, a londoni Royal Festival Hall, a New York-i Carnegie Hall és a bécsi Konzerthaus - vezetője nyílt levelet intézett Orbán Viktor kormányfőhöz és Demszky Gábor főpolgármesterhez, hogy bocsássák rendelkezésre a szükséges eszközöket ahhoz, hogy a BFZ és Fischer Iván munkája hosszú távon folytatódhasson. A BFZ-t szponzoráló cégek nehány képviselője Demszkynél járt, s mint a főpolgármester a MaNcsnak elmondta, közölték: ők is érdekeltek a BFZ fennmaradásában. A "finanszírozási lyuk" betömése érdekében több pénzt ugyan nem ígértek, csak azt, hogy próbálnak további szponzorokat találni, és megegyeztek egy kríziskezelő csoport létrehozásában. A képviselők a korábbi anyagokon túl kézhez kaptak Atkári János főpolgármester-helyettestől még két dokumentumot: Fischer Iván tavaly októberi vészjelzését az alapítvány alaptőkéjének apadásáról, s hogy az évi 300 millió Ft-os bértömegű BFZ a 200 milliós fővárosi támogatás több évre való rögzítésével "elsorvadna, (...) versenyképtelen, gyenge, életképtelen" lenne, illetve Kolossváry György könyvvizsgáló március 27-i jelentését, melynek legvészterhesebb kitétele az, hogy a BFZ esetleges megszüntetése nyomán mintegy 154 millió Ft anyagi kötelezettség hárulna a fővárosi önkormányzatra.

H

Rendesen felszívta magát a városházi ellenzék. Rájuk hárul az értékmentés a lélektelen liberálisokkal és megalkuvó szocikkal szemben, akiket épp valami szép és jó tönkretételén lehet rajtakapni. Csak valahogy az egész olyan álságos. Ahogy például Bánovics Tamás (MIÉP) megszólítja a városvezetést: "Tisztelt kulturális bűnözők!" Egyenes idézet Fischer Iván angolul világgá kürtölt elkeseredettségéből, melynek következő mondata gyűlölettel, rasszizmussal, korrupcióval és hazugságokkal teli országot emleget. Ha csak szimpla rossz érzésből tenne fel ilyet az internetre egy külföldet járó művész, teli torokból lenemzetgyalázóznák, így viszont, hogy Demszkyvel áll harcban, el van nézve neki. S miközben vannak értelmes - de persze leszavazott - javaslatai (vizsgálják meg a BFZ ´98-99-es gazdálkodását és a BFZ kht.-vé alakításának lehetőségét), és joggal követeli, hogy az ellenzék is láthasson bele az alapítvány könyveibe, lehessen jelen kuratóriumában (ahol üzlettel vagy zenével foglalkozó emberek mellett eddig csak liberális és szocialista politikus ült), arra sem ő, sem más nem tud semmit mondani, amikor Atkári János az orruk alá dörgöli, hogy miért csak most védik a BFZ-t, kiabáltak volna korábban. Például 1998. szeptember 17-én, amikor hozzászólás és ellenszavazat nélkül, nyolc tartózkodás mellett 38 igennel elfogadták, hogy a BFZ működési támogatásának éves emelését az 1999. évtől kezdődően a többi fővárosi fenntartású kulturális intézmény átlagos működési támogatásnövekedésével azonos mértékben kell tervezni. Nem követeltek átlag fölötti emelést a kimagasló teljesítményért, pedig tudhatták, hogy a fővárosi támogatás összegének növekedése nem tartott lépést az inflációval. (A zenekari fizetéseket ezért egy ideig az alapítvány alaptőkéje terhére növelték, majd miután ez nem ment tovább, a BFZ fővárosi költségvetési intézményére lőcsölték: szétnyílt az olló a fizetendő bértömeg és a fővárosi pénz között - erre rágott be a városháza.)

Mindent megpróbált az ellenzék du. négytől este kilencig, levetetni a napirendről, szétbeszélni az ülést, frakciószüneteket kérni a büfé legnagyobb örömére, sorra megduplázni az egy-egy felszólalásra járó öt-öt percet. Ilyenkor csengőszóra besiettek a szocialisták, kedélyesen viccelődtek, demokraták vagyunk, hehehe, megszavazták a hosszabbítást, és tűztek ki megint. "Ha valami miatt ez a koalíció rohadt és büdös, akkor az az ilyen és ehhez hasonló esetek" - mondta a BFZ-ügyről Schuster Lóránt (MIÉP). "Ha a Budapesti Fesztiválzenekar ellehetetlenül, a baloldali koalíció is el fog" - jövendölte Tirts Tamás frakcióvezető (Fidesz-MDF-MKDSZ), és javasolta, hogy a ´92-es szerződés ellehetetlenülésének kimondása helyett inkább a pozitív megoldás lehetőségeinek keresését tűzzék a következő közgyűlés napirendjére.

H

Tehettek bármit, a szavazást nem tudták kibekkelni. Atkári és Schiffer János főpolgármester-helyettesek határozati javaslatának minden pontját megszavazta az előző ülés óta összetartó SZDSZ- MSZP-többség, az ellenzék csak a "BFZ mint kulturális érték" deklarálására mondott igent. A lényeg, hogy a főváros új alapokra kívánja helyezni a BFZ Alapítvánnyal való kapcsolatát, elkerülve a ´92-es szerződésben rejlő "értelmezési, alkalmazási problémákat", ám ha az alapítvány nem így táncol, fújhatja. Létrehoznak egy válságkezelő csoportot is, a válság kezelésére.

Egyetlen renitens koalíciós képviselő akadt, Székely Gábor, a tulajdonosi bizottság elnöke (SZDSZ), aki csak a BFZ értékességének kinyilvánítására mondott igent. "Nem így kellene kezelni a problémát - indokolta nemleges szavazatait a MaNcsnak. - A városnak sokkal nagyobb részt kellene vállalnia a zenekar fenntartásából, az infláció miatt a kezdeti támogatás négyszeresénél kéne tartani."

Budapest vezetése azonban ma évi 200 milliónál húzza meg a határt. Mondják, ennyi jut, ne is akarjanak több közpénzt. Ha ennyiből megy, jó, ha nem, vége. Bármilyen szép is volt, mehetnek. Nem tudnak meccsbe szállni a kormánnyal, hogy kié a legjobb zenekar, ki ad többet a magáénak, Budapest a BFZ-nek avagy a - BFZ megsegítésére határozatilag felkért - kulturális tárca a Nemzeti Filharmonikusoknak.

Ahol mellesleg szintén áll a bál. A múlt héten egy titkos szavazáson a részt vevő zenészek 81 százaléka alkalmatlannak nevezte Kocsis Zoltán zongoraművészt a zeneigazgatói feladatra. Ez az első látható jele annak, hogy a Ferencsik-Kobajasi-évtizedek alatt elkényelmesedett zenekar tagságának jelentős része, nyilván a középszer nehezen viseli Kocsis maximalizmusát, és fél a házon belüli minősítő próbajátéktól. A kívülálló kombinál: ahogy a Fischer-Kocsis-féle Fesztiválzenekar a minőségi munka és a minőségi fizetés ígéretével erősödött meg anno, a Nemzeti Filharmonikusoknál is bőségesebb ellátmány és megüresedő helyek várhatók.

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2000/15. (04. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...