Veszelka Imre az első pillanattól az utolsóig jelen volt tanúként beszéli el cimborája, a két világ határán egyensúlyozó Rózsa Sándor történetét. A híres alföldi betyár Luciferrel szövetkezik, ám a sokadik esztelen dúlását már nem úszhatja meg következmények nélkül – hiába nem fog rajta a golyó. Kossuth Lajos és Veszelka együttes erővel és fortéllyal bánnak el vele, a regény csúcspontján egészen pontosan ördögűzést hajtanak végre a patással szerződött Rózsán, megszabadítva ezzel a magyarságot a rá leselkedő történelmi átkoktól.
A hitelességet mesebeli keretek között felülbíráló Cserna valóság-ábrázolását így végső soron romantikus nemzeti pillanatba futtatja, mely túlmutathat az újra elbeszélt környezet puszta idézgetésén. Rózsa elbuktatásának újabb változatát így nem annak valósághűsége vagy attól való elhajlása fényében érdemes értelmezni. Inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy a múlt mitizálásának nem kizárólag annak kidekorálásaként kell működnie, avagy egy ponton gátat kell szabni a zabolátlan „legendázó” szándékoknak. Rózsa legyőzésének módját pedig mintha direkt jelentéssel ruházná fel azzal, hogy társa és a népnemzeti emlékezet kimagasló figurája – Kossuth – együttes erővel állítják meg őt. Így mindez valójában nemcsak a betyárvilágot jellemző erőszak, hanem az egyoldalú múltmegértés, a betyárokat övező népmítosz kritikája is.
Mindezt Cserna-Szabó szépen kimért és jól szabott szövegben adja közre, melynek íze, tempója, anekdotázó stílusa a magyar próza egykori legszebb hagyományait idézi. Az archaikus népi humor, a tanyavilág szóbeszédének jellegzetességei és észjárása hagyománytisztelő és hagyományfrissítő szereppel bírnak. Jól felismerhetővé, de éppen emiatt könnyen fogyaszthatóvá is teszik a regényt, ami a kortárs magyar irodalom kínálatát tekintve üdítő olvasmány.
Magvető, 2015, 208 oldal, 2990 Ft
